Lengyel-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel-barlang
A Lengyel-barlang bejárata
A Lengyel-barlang bejárata
Hossz540 m
Mélység70 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés70 m
Tengerszint feletti magasság305 m
Ország Magyarország
TelepülésTatabánya
Földrajzi tájGerecse
Barlangkataszteri szám4630-22
Lelőhely-azonosító21309
Elhelyezkedése
Lengyel-barlang (Tatabánya)
Lengyel-barlang
Lengyel-barlang
Pozíció Tatabánya térképén
é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 25′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 10″, k. h. 18° 25′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel-barlang témájú médiaállományokat.

A Lengyel-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Tatabánya külterületén található. A Gerecse hegység fokozottan védett hat barlangja közül az egyik. A hegység harmadik leghosszabb barlangja, a leghosszabb a Keselő-hegyi-barlang, a második leghosszabb a Pisznice-barlang. A hegység második legmélyebb barlangja a Keselő-hegyi-barlang mögött. A Keselő-hegyi-barlang felfedezéséig a hegység leghosszabb barlangja volt. Hírhedt veszélyes bejárhatóságáról, amelyet a levegő nagy szén-dioxid tartalma okoz.

Leírás[szerkesztés]

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben lévő Kő-hegy fennsíkján található. Felszíni horpadásból kiemelkedő szikla tövében nyíló bejárata szögletes, 0,5 m széles és 0,8 m hosszú, amely köré betonból készült építményt építettek vasajtóval és szellőzőnyílásokkal. A nagy méretű építmény megtalálása a bozótban mégis nehéz. Felső triász dachsteini mészkőben keletkezett. Járatrendszere bonyolult, amelynek kialakulását a tektonika jelentősen meghatározta. Kb. 30–35 m mélységig (ez az úgynevezett felső rész) letompult formák jellemzők, például gömbüstük és gömbfülkék. Ez a karsztvízszint alatti kialakulás jele. Alsó részén recens oldási mikroformák vannak többségben. Volt olyan időszak is a barlang történetében, amikor víznyelőként működött. A Megalodusos-folyosó falán megalodusok metszetei figyelhetők meg.

A denevérek közül megtalálhatók járataiban a kis patkósdenevér és a közönséges denevér. Juhász Márton 1994-ben megjelent tanulmánya szerint jelentős és állandó téli szálláshely. Állítólag az 1930-as évek elején Tasnádi Kubacska András pleisztocén alsó würm csontmaradványokat talált a barlang bejárati szakaszában. Valószínű azonban, hogy elírták, vagy elkeverték a múzeumi lelőhelycédulát és a leletek valójában Solymár környékéről származnak.

A barlangi farkas, barlangi oroszlán, bölény és óriásszarvas csontokat Jánossy Dénes határozta és vizsgálta meg (Juhász 2003). Kordos László könyve szerint nem voltak benne barlangi farkas és bölény csontok, helyettük barlangi medve, mammut és szamár Asinus hydruntinus, valamint barlangi oroszlán és óriásszarvas csontok előkerüléséről írt. A leletek a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytárába kerültek. A publikálatlan őslénytani anyagból Vértes László egy óriásszarvas agancstöredéken és egy növényevő csigolyáján emberkéztől származó bevágásokat, karcolásokat fedezett fel, amelyek szerinte a Moustier-kultúra nyomai. A barlang ezért őslénytani és régészeti lelőhely.

Rozsomákcsont a Lengyel-barlangon kívül eddig 7 magyarországi barlangból került elő, a Király-kúti-zsombolyból, a Pes-kő-barlangból, a Pilisszántói-kőfülkéből, a Puskaporosi-kőfülkéből, a Remete-barlangból, a Remete-hegyi-kőfülkéből és a Suba-lyukból.

A lezárt barlang bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell. Elég barlangjáró alapfelszerelés használata, de alkalmazni kell kötélbiztosítást. Csak elektromos világítóeszközzel látogatható. A denevérek téli nyugalmi időszakában látogatása tilos. Létrákat helyeztek el azokon a helyeken, ahol nehéz volt a közlekedés. Bejárása nehéz és veszélyes, mert a Nehéz-terem térségében a levegő szén-dioxid tartalma meghaladja az 5%-ot ősszel. A levegő évi átlagos hőmérséklete a többi hazai barlanghoz viszonyítva átlagos.

Előfordul a barlang az irodalmában bánhidai Ördög-lyuk (Kordos 1984), Bánhidai-ördöglyuk (Juhász 2003), Gáz-barlang (Székely 1994), Gázbarlang (Bathó 1961), Gázos-barlang (Kordos 1984), Kőhegyi-barlang (Kordos 1984), Kőhegyi barlang (Kadić 1952), Kőhegyi-ördöglyuk (Székely 1994), Kőhegyi-Ördöglyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kőhegyi Ördöglyuk (Schőnviszky 1962), Kő-hegyi-Ördöglyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Kő-hegyi Ördög-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Lengyel barlang (Vigh 1937), Lengyelbarlang (Dénes 1963), Lengyel Cave (Kordos 1977), Mammut-barlang (Szilvássy 1956), Mammutbarlang (Balázs, Csekő 1958), Mammut barlang (Radó 1956), Mammutos-utvesztő (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Mammutos utvesztő (Kokas 1935), Mammutos-útvesztő (Székely 1994), Mammutos útvesztő (Gaál 1934) és Mamutos-útvesztő (Juhász 2003) neveken is.

A gáz szó azért van a barlang nevében, mert magas szén-dioxid tartalmú a levegője. A mammut és mamut szavak azért vannak a nevében, mert mammutcsont került elő az üregből.

Előfordul a barlang az irodalmában Ördög-lyuk (Kokas 1935), Ördöglyuk (Gaál 1934), Tatabányai-ördöglyuk (Székely 1994) és Tatabányai Ördöglyuk (Jakucs, Kessler 1962) neveken is. 1959-ben volt először Lengyel-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. A lengyel szó valószínűleg azért van nevében, mert őslénytani ásatásán lengyel kitelepítettek segédkeztek. A Gyurkó-lápai-barlang egyik neve szintén Lengyel-barlang. Hasonló nevű barlang a szintén tatabányai Lengyel-szakadék, amely a Lengyel-barlangtól kb. 30 m-re nyílik. Kordos László az 1984-ben megjelent könyvében nem ajánlja a régi Ördög-lyuk név használatát, mert több ördöglyuk is van Magyarországon.

Denevér-megfigyelések[szerkesztés]

A Lengyel-barlangban végzett denevér-megfigyelések eredményei (1986–2014)
Dátum Összesen Rhin. hip. Rhin. fer. Myo. dau. Myo. ema. Myo. natt. Myo. bech. Myo. myo. Ple. aur. Ple. aus. indet sp.
1986. január 25.
16
11
4
1
1986. augusztus 3.
1
1
1988. január 17.
12
7
5
1988. október 15.
3
3
1988. december 17.
5
1
4
1989. február 18.
9
1
1
6
1
1989. július 2.
1989. október 21.
1
1
1990. január 14.
7
2
5
1990. június 29.
1990. szeptember 22.
2
1
1
1990. december 29.
3
2
1
1991. február 10.
2
2
1991. április 20.
5
2
2
1
1991. május 24.
1
1
1991. június 28.
1
1
1991. július 30.
1991. augusztus 31.
1
1
1991. szeptember 30.
3
2
1
1991. október 31.
4
3
1
1991. november 30.
4
3
1
1991. december 30.
7
3
4
1992. január 31.
7
4
2
1
1992. február 29.
11
2
7
2
1992. március 31.
7
2
4
1
1992. május 1.
1992. május 31.
1992. június 30.
1
1
1992. július 30.
1992. augusztus 30.
1992. szeptember 30.
1
1
1992. október 31.
1
1
1992. november 30.
5
2
2
1
1992. december 30.
2
2
1993. január 31.
5
1
2
1
1
1993. február 28.
7
1
1
5
1993. március 13.
17
17
1993. március 31.
13
1
11
1
1993. május 1.
1993. június 30.
1993. július 31.
1
1
1993. augusztus 30.
1
1
1993. szeptember 30.
2
1
1
1993. október 31.
1
1
1993. november 30.
3
3
1993. december 30.
1
1
1994. január 30.
3
2
1
1994. február 28.
2
1
1
1994. március 31.
9
8
1
1994. április 30.
2
2
1994. május 30.
1
1
1994. június 30.
1994. július 30.
1
1
1994. augusztus 31.
1
1
1994. szeptember 30.
3
2
1
1994. október 30.
1994. december 30.
2
1
1
1995. január 30.
3
1
2
1995. március 11.
5
4
1
1995. április 8.
9
3
6
1995. június 3.
1995. augusztus 5.
1
1
1995. október 29.
1996. február 17.
6
1
5
1996. március 24.
21
21
1996. május 25.
2
1
1
1996. július 20.
1996. október 19.
6
3
2
1
1996. november 29.
4
3
1
1997. január 12.
6
1
1
3
1
1997. február 16.
10
3
3
4
1997. március 23.
13
13
1997. április 27.
3
2
1
1997. május 31.
2
2
1997. június 29.
1997. július 31.
1997. augusztus 30.
1
1
1997. szeptember 28.
4
4
1997. október 31.
2
2
1997. december 7.
5
2
3
1997. december 29.
2
1
1
1998. január 25.
3
1
2
1998. február 28.
5
1
4
1998. március 31.
7
1
5
1
1998. április 26.
1998. május 30.
1998. július 4.
1998. szeptember 6.
1998. október 4.
1
1
1998. november 1.
4
2
2
1998. november 15.
6
3
3
1998. december 5.
4
1
1
2
1998. december 30.
7
2
2
3
1999. január 30.
9
4
1
2
2
1999. február 28.
9
3
1
2
2
1
1999. március 30.
7
3
4
1999. április 30.
3
1
2
1999. május 30.
1999. július 3.
1999. július 31.
1999. augusztus 29.
1999. szeptember 26.
1999. október 30.
5
5
1999. november 27.
15
7
3
5
1999. december 30.
13
9
4
2000. január 30.
16
7
1
7
1
2000. február 26.
13
3
8
2
2000. március 25.
11
11
2000. április 30.
6
6
2000. június 3.
3
3
2000. június 30.
2000. július 30.
1
1
2000. augusztus 27.
3
2
1
2000. szeptember 29.
3
1
2
2000. október 28.
2
2
2000. november 25.
5
1
1
3
2000. december 27.
3
1
1
1
2001. január 28.
2
1
1
2001. február 25.
3
2
1
2001. március 24.
14
2
11
1
2001. április 21.
4
2
2
2001. május 26.
2
2
2001. június 23.
1
1
2001. július 29.
2001. augusztus 25.
2001. szeptember 28.
1
1
2001. október 27.
4
2
2
2001. november 28.
8
4
2
2
2001. december 30.
5
4
1
2002. január 26.
6
5
1
2002. február 24.
5
3
2
2002. március 26.
15
2
1
12
2002. április 27.
2002. május 26.
1
1
2002. június 23.
1
1
2002. július 28.
1
1
2002. augusztus 24.
1
1
2002. szeptember 29.
2002. október 28.
2
1
1
2002. november 27.
3
1
1
1
2002. december 29.
7
4
1
2
2003. január 28.
8
3
1
4
2003. február 25.
10
3
1
6
2003. március 23.
14
2
1
11
2003. április 27.
3
3
2003. május 28.
1
1
2003. június 29.
2003. július 30.
2003. augusztus 26.
2003. szeptember 28.
2
1
1
2003. október 24.
3
2
1
2003. november 28.
3
3
2003. december 30.
7
3
1
3
2004. január 25.
7
3
4
2004. február 28.
6
3
3
2004. március 28.
10
1
1
8
2004. április 26.
3
1
2
2004. május 25.
2
1
1
2004. június 29.
2004. július 25.
2004. augusztus 29.
2004. szeptember 25.
2004. október 23.
2
2
2004. november 28.
4
4
2004. december 22.
3
3
2005. január 23.
3
2
1
2005. február 26.
5
2
1
1
1
2005. március 26.
10
1
8
1
2005. április 29.
1
1
2005. május 28.
3
3
2005. június 26.
2005. július 31.
2005. augusztus 28.
2005. szeptember 25.
4
3
1
2005. október 25.
6
4
1
1
2005. november 27.
18
17
1
2005. december 31.
17
16
1
2006. január 22.
15
12
1
2
2006. február 25.
8
6
1
1
2006. március 28.
10
2
1
7
2006. április 30.
1
1
2006. május 26.
3
2
1
2006. június 30.
2006. július 30.
2006. augusztus 26.
1
1
2006. szeptember 30.
3
2
1
2006. október 23.
6
6
2006. november 25.
19
19
2006. december 23.
21
18
3
2007. január 27.
16
14
2
2007. február 25.
12
9
2
1
2007. március 25.
13
5
3
5
2007. április 28.
5
5
2007. május 27.
1
1
2007. június 30.
2007. július 28.
1
1
2007. augusztus 25.
3
2
1
2007. szeptember 29.
3
3
2007. október 23.
15
14
1
2007. november 25.
14
11
1
2
2007. december 23.
16
13
3
2008. február 2.
18
6
2
10
2008. február 24.
24
8
2
2
4
7
1
2008. március 30.
12
2
8
2
2008. április 27.
4
4
2008. május 25.
4
2
2
2008. június 28.
2008. július 27.
2008. augusztus 30.
1
1
2008. szeptember 28.
9
9
2008. október 24.
6
6
2008. november 29.
17
14
1
2
2008. december 27.
16
15
1
2009. január 31.
9
6
1
2
2009. február 27.
11
7
1
1
2
2009. március 28.
13
2
11
2009. április 29.
2009. május 31.
2009. június 28.
1
1
2009. július 31.
2009. augusztus 30.
2009. szeptember 26.
2009. október 31.
11
11
2009. november 28.
13
10
3
2009. december 30.
16
11
1
4
2010. január 30.
14
10
4
2010. február 27.
12
7
1
4
2010. március 28.
5
3
2
2010. április 25.
2010. május 29.
2010. június 26.
1
1
2010. július 25.
2010. augusztus 29.
2
1
1
2010. szeptember 26.
2010. október 31.
4
2
2
2010. november 30.
10
5
1
1
3
2010. december 30.
22
14
1
1
6
2011. január 30.
20
12
1
1
6
2011. február 26.
15
10
1
1
3
2011. március 27.
7
3
1
1
2
2011. április 29.
6
1
5
2011. május 27.
2011. június 30.
2011. július 30.
2011. augusztus 30.
2011. szeptember 29.
2011. október 29.
1
1
2011. november 28.
7
6
1
2011. december 31.
18
12
4
2
2012. január 27.
20
11
4
5
2012. február 29.
16
8
8
2012. március 29.
3
2
1
2012. április 28.
2012. május 27.
2012. június 30.
2
2
2012. július 29.
2012. augusztus 26.
8
2
3
3
2012. szeptember 29.
5
3
2
2012. október 28.
15
13
2
2012. november 25.
20
17
3
2012. december 29.
21
15
6
2013. február 1.
6
6
2013. március 3.
11
8
2
1
2013. március 31.
9
6
3
2013. április 30.
1
1
2013. június 2.
1
1
2013. június 29.
2013. július 28.
2013. augusztus 29.
2013. szeptember 29.
1
1
2013. október 27.
2
2
2014. február 15.
5
2
1
1
1
2014. március 8.
6
3
1
2
2014. július 1.
2014. december 26.
21
18
3

Kutatástörténet[szerkesztés]

1930–1959[szerkesztés]

A barlangban 1930-ban a Pannónia Turista Egyesület tagjai túráztak, amelyről először Vigh Gyula írása számolt be. A legmélyebbre, 36 m mélyre Schőnviszky László és Barbie Lajos jutottak le, a többieknek a rossz levegő miatt kellett visszafordulniuk a végpont elérése előtt. Ez az első konkrét időpont és esemény a Lengyel-barlang történetében. Kordos László 1984-ben megjelent könyve szerint első bejárása 1929-ben történt. Az 1930-as évek elején őslénytani ásatást végzett a Bejárati-teremben Tasnádi Kubacska András lengyel kitelepítettekkel. 1934-ben a nem messze található Szelim-lyukban ásatást végző Gaál István két előmunkása 37 m mélységig járta be (Juhász 2003). Lendvay Bende Ákos 1967-ben megjelent tanulmánya szerint a két munkással tartott Gaál István is.

A Földgömb 1934. évi évfolyamában lévő tanulmányban az olvasható, hogy a nép által Ördöglyuk néven ismert sajátságos barlang a Szelim-lyuk 1,5 km-es körzetébe sorolható. A turul szobortól KDK-re kb. 1500 lépésre, a fennsík egyik mélyedésében van és még 10 lépésről sem vehető észre. A barlang alapos átvizsgálása a Lengyel-barlangban kétszer járt Kessler Hubert szerint sehogy sem maradhat el, mert azt indokolttá teszik kialakulásának problémája és a barlangból előkerült leletek. A Mammutos útvesztőnek nevezhető barlangban Gaál István két előmunkása három emelet mélységbe, 37 m mélyre ereszkedett.

Jelenlegi bejárata sűrű cserjésben elhelyezkedő szűk nyílás és valószínű, hogy egykori tág bejárata beomlott. Máshogy nem lehet megmagyarázni odakerülését az első terem diluviális üledékében talált mammut és barlangi medve csontoknak, csak úgy, hogy a régen könnyen járható, tág nyílású barlang is diluviális ősünk tanyája volt. A Veres-hegyi-barlang a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak. Nyomtatásban először ebben a tanulmányban voltak leírva a Lengyel-barlangot jelentő Ördöglyuk és Mammutos útvesztő barlangnévváltozatok.

Az 1935-ben publikált, Kokas János által írt kiadvány szerint a Szelim-lyuk körül van néhány barlang, amelyek különböző méretűek. Sajátságos barlang a turul emlékműtől 1500 lépésre, a fennsík egyik mélyedésében elhelyezkedő Lengyel-barlang. A barlangot még 10 lépésről sem lehet észrevenni és a nép szerint Ördög-lyuk a neve. A múlt évi ásatások alkalmával hét előmunkás három emeletnyire (37 m mélyre) ereszkedett le az üregben. Tág bejárata volt régen, mely később beomlott. A barlangban diluviális ősemlősök, mammutok és barlangi medvék éltek. Emiatt Mammutos utvesztőnek is lehetne nevezni az állatcsontokkal teli Lengyel-barlangot. A Veres-hegyi-barlang a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak.

Az 1936-ban kiadott, Barlangok mélyén című könyvben Kessler Hubert barlangbejárása részletesen ismertetve van. Az 1942-ben napvilágot látott, Barlangok mélyén című könyv második kiadásában ugyanaz jelent meg a barlangról és kutatásáról mint az első kiadásban. 1956-ban a Szilvássy Gyula vezette Legfőbb Ügyészség Barlangkutató Csoportjának tagjai levegőmintákat vettek a barlangból, amelyek azonban megsemmisültek az 1956-os forradalom idején és ezért vizsgálatuk nem történt meg. 1958-ban az Élelmezésügyi Minisztérium Barlangkutató Csoportjának tagjai légzőkészülékek segítségével többször vettek levegőmintát, amelyeket Ernst Lajos vizsgált és megállapították, hogy a mély zónában, valószínűleg a Nehéz-teremben a levegő szén-dioxid tartalma eléri a 3,3%-ot.

1959-ben megint leszálltak a barlangba légzőkészülékekkel a csoporttagok a Vörös Meteor néhány barlangkutatójával közösen, azonban feltárást a rendelkezésre álló kevés idő miatt nem tudtak végezni a barlang legmélyebb pontján. Ezeket a vizsgálatokat Balázs Dénes és Csekő Árpád irányították. Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban szó van arról, hogy a Szelim-lyuktól KDK-re kb. 1500 lépésre található egy barlang (Ördöglyuk, Lengyel-barlang), amelyben mammutlelet van. A barlang feltáratlan, bonyolult és csak kötél használatával járható.

1960–1983[szerkesztés]

A barlang bejárata

1960-tól új részek felfedezésének céljából a Lokomotív Természetbarát Egyesület Vasútépítő Osztálya Barlangkutató Csoportjának tagjai végeztek feltáró munkát benne. 1961-ben arról számoltak be, hogy nem érzékelték a magas szén-dioxid tartalmú levegő okozta tüneteket járataiban és a nyolcadik szinten az agyagban állatcsontokat találtak. Ebből a beszámolóból derül ki, hogy a barlangot lezárták a csoport tagjai, valamint sok denevért figyeltek meg a barlangban. 1962-ben megtalálták a Hajót, 1965-ben 70 m mélyre (Juhász 2003) jutottak le és csontok kerültek elő belőle, amelyeket átadtak a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat illetékes szakbizottságának. Vértes László 1965-ben kiadott könyve szerint a Lengyel barlang a Szelim-lyuk közelében helyezkedik el és a barlangból Tasnádi Kubacska András ásott ki máig publikálatlan, de jellegzetes Asinus-os W 1-faunát az 1930-as évek elején.

A Természettudományi Múzeum Őslénytárában lévő csontanyag között van egy erős Megaloceros agancstöredék, amelyen sűrűn egymás mellett, egy-két mm távolságra, kb. 10 cm hosszan, párhuzamos, 10–20 mm hosszú bekarcolások vannak. A másik gyanús tárgy egy növényevő csigolyája, amelynek testén, a ventrális oldalon, éles szerszámtól származó mély, a kortexet egészen átvágó, párhuzamos bevagdosások vannak. Tekintettel arra, hogy néhány lengyel-barlangi csonton a preparáláskor vagy az ásatáskor ejtett recens sérülések láthatók, e két tárgy karcainak eredetiségét illetően is bizalmatlanok voltak Vértes Lászlóék. Óvatosságukat növelték a Száraz-Gerencei-barlang leletei.

Ezért a legtüzetesebb mikroszkópos és ultraibolya fényben való vizsgálatnak vetették alá a két gyanús lengyel-barlangi csontot. Ezek eredményeként biztosra vehető, hogy a két csont sérülései mindenképpen embertől származnak és egykorúak beágyazódásukkal. Mivel a fauna a W 1-re jellemző, tehát a szélesebb értelemben vett Moustier-kultúra emlékei a csontok. Bizonytalan, hogy a valószínűleg W 1-korú lengyel-barlangi lelet a Moustier-kultúrába tartozik-e. Teljesen nem tárták fel annak idején a barlangot, ezért remélhető, hogy régészeti szempontú ásatással újabb és megbízhatóbb adatok kaphatók, bár eltér megszokott ősember-barlangjainktól a kürtőszerű Lengyel-barlang. A 16. táblán a barlangból származó berovátkolt agancstöredék és a bevagdosott csigolya figyelhetők meg (½ nagyság).

1967-ben megjelent egy részletes tanulmány, amelyet Lendvay Bende Ákos írt. Ebben a tanulmányban az olvasható, hogy az 1962-ben megjelent, Jakucs László és Kessler Hubert által szerkesztett, A barlangok világa című könyvben, amelyben a vonatkozó részt Leél-Őssy Sándor és Radó Denise írták, a Lengyel-barlang hossza 20 m-nek van írva. Ez a megállapítás azonban téves, mert a könyvben 25 m-nél mélyebbnek van leírva. Ez a megállapítás okozhatta Lendvay Bende Ákosnak azt a megjegyzését, hogy Kessler Hubert és Leél-Őssy Sándor csak 20 m-ig tudtak lehatolni. 1968-ban újból lezárta a barlangot a Fényes Elek Barlangkutató Csoport.

Ezután még mellékjáratokat is felfedeztek és klimatológiai vizsgálatokat folytattak, valamint geodéziai felmérést végeztek benne és elkészítették barlangtérképét a csoporttagok. Ekkor becslés alapján 270 m lehetett a barlang hossza, amelyből 180 m volt felmérve, mélysége pedig pontosan 72,7 m. A mérési munkában Lendvay Ákos, Csontos Erzsébet, Sárándy Irén, Prátpál Árpád és Turi Péter vettek részt. Az MKBT térképtárban található alaprajz térkép 30 m mélységig ábrázolja 8 külön lapon. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő, tatabányai Lengyel-barlang. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő barlang Kő-hegyi Ördög-lyuk néven Lengyel-barlang, Mammutos-utvesztő, Kő-hegyi-Ördöglyuk, Kőhegyi-Ördöglyuk névváltozatokkal. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 5 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, a tatabányai Bánhidán lévő Lengyel barlang további nevei Mammutos útvesztő, Gázbarlang, Kőhegyi barlang (bánhidai) és Ördöglyuk (bánhidai). A turul emlékműtől DDK-re kb. 1500 lépésre, 310 m tszf. magasságban, kis felszíni horpadásban és szikla alján van a kis bejárata. A barlang kb. 500 m hosszú, 8 m széles és kb. 73 m mély. Több nagyobb teremből, kürtőkből és kuszodákból álló bonyolult barlang. Veszélyes látogatni, mert levegőjének magas a szén-dioxid tartalma. A kézirat barlangra vonatkozó része 5 irodalmi mű alapján lett írva.

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Tatabányán található barlang Lengyel-barlang néven. Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Gerecse hegységben fekvő, 450 m hosszú, 73 m mély Lengyel Cave 1975. december 31-én Magyarország 29. leghosszabb és 28. legmélyebb barlangja. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Gerecse hegységben lévő, 73 m mély és kb. 400 m hosszú Lengyel-barlang Magyarország 33. legmélyebb és 28. leghosszabb barlangja.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 30. leghosszabb barlangja a Gerecse hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én kb. 400 m hosszú, 1976-ban és 1975-ben pedig kb. 450 m hosszú Lengyel-barlang. A 31. leghosszabb barlang (Baradla Rövid-Alsó-barlang), a 32. leghosszabb barlang (Papp Ferenc-barlang), a 33. leghosszabb barlang (Kecske-lyuk) és a 34. leghosszabb barlang (Szamentu-barlang) szintén kb. 400 m hosszú. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 35. legmélyebb barlangja a Gerecse hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben 73 m mély Lengyel-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.

1978-ban, egy vázlatos felmérés szerint a Lengyel-barlang hossza 550 m. Ebben az évben a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály Fényes Elek Csoportja klímamérés-sorozatot kezdett el benne (Lendvay 1978 november–december). Az elemzéseket Tihanyi Péter és Bajna Bálint végezték (Lendvay 1978 november–december). 1980-ban elkészült a barlangot lezáró építmény. Ebben az évben a Lengyel-barlangban rendezték meg a Marcel Loubens kupát és ebből az alkalomból a Guanó-teremig telefonvonalat építettek ki. Az 1980. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett egy térkép, amelyen a Gerecse hegységben található 4630-as barlangkataszteri egység egy része van bemutatva. A Lendvay Ákos által 1981-ben készített térképen látható a 22-es számmal és Lengyel-barlang névvel jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Lengyel-barlang a 4600-as barlangkataszteri területen (Gerecse hegység, Gete) helyezkedik el. A barlangnak 4630/22. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Lengyel-barlangnak 4630/22. a barlangkataszteri száma és már korábban közölve lett a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Gerecse hegységben lévő Lengyel-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang morfológiai értékei, különleges klímája, hazai viszonylatban nagy kiterjedése, őslénytani és régészeti leletei miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Gerecse hegységben található Lengyel-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1983-ban a Guanó-terem alatti ág végpontján holocén csontokat találtak (Kordos 1994). 1983-tól kezdte kutatni a barlang klímáját és hidrológiai viszonyait, valamint denevér-megfigyeléseket végzett benne a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport. Méréseik szerint a levegő szén-dioxid tartalma ősszel több 5%-nál a Nehéz-terem környékén.

1984–1994[szerkesztés]

Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyvben részletesen ismertetve van a barlang. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/22 barlangkataszteri számú barlang Lengyel-barlang néven Mammutos útvesztő, Kőhegyi-barlang, Gázbarlang és bánhidai Ördög-lyuk névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 34. leghosszabb barlangja a 4630/22 barlangkataszteri számú, kb. 550 m hosszú Lengyel-barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 400 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 40. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4630/22 barlangkataszteri számú, 73 m függőleges kiterjedésű Lengyel-barlang. A 41. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlang (Tábla-völgyi-barlang) szintén 73 m függőleges kiterjedésű. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a Lengyel-barlang 73 m mély.

1988-tól a barlangot a Gerecse Barlangkutató Egyesület tagjai kutatták. Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a Gerecse hegységben, a Kő-hegy fennsíkján van a Lengyel-barlang bejárata. A nagyon bonyolult felépítésű barlang 500 m-nél hosszabb és 70 m-nél mélyebb. A keveredési korrózió által kialakított formaelemek jól tanulmányozhatók az üregben. A barlangot hírhedtté teszi levegőjének rendkívül magas, 5–6 %-ot is elérő szén-dioxid tartalma. A publikációban lévő 1. ábrán (Magyarország térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése.

A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Lengyel Cave a barlang neve. Az angol nyelvű tanulmányhoz mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország leghosszabb, és egy olyan lista, amelyben Magyarország legmélyebb barlangjai vannak felsorolva. A két felsorolás szerint a Gerecse hegységben fekvő, 550 m hosszú és 73 m mély Lengyel-barlang (Lengyel Cave) 1988-ban Magyarország 35. leghosszabb és 40. legmélyebb barlangja. (1977-ben 400 m hosszú és 73 m mély volt a barlang.)

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent, Juhász Márton által írt hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a Gerecse hegységben fekvő, lezárt Lengyel-barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. 1991-től az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja radonméréseket végzett a barlangban. 1991–1992-ben a Tatabányai Barlangkutató Egyesület két tagja, Gál István és Polacsek Zsolt készítettek részletes hossz-szelvény barlangtérképet és alaprajzi barlangtérképet, amelyek 4 lapra lettek szerkesztve. A két tatabányai egyesület feltárásainak eredményeként majdnem elérte a járatrendszer az 550 m hosszúságot. Az 1992-ben befejezett felmérés szerint a barlang 69,9 m mély és 580 m hosszú, azonban utólag kiderült, hogy ez a hosszúságadat téves.

Az 1994. évi Limesben közölt, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az van írva, hogy 1962 szeptemberében a Tatabányai Szénbányák néhány szakembere Gerber Pál vezetésével expedíciót szervezett a Tatabánya közelében nyíló Lengyel-barlang kutatására és elkészítette a barlang felső részeinek térképét. 1973-ban a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat vándorgyűlésén, az ún. Barlangnapon a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportja túrát vezetett a barlangban. 1980-ban az MKBT XXV. Országos Vándorgyűlésén lehetett túrázni a barlangban. 1983-ban a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport az OKTH Észak-dunántúli Felügyelőségével kötött megállapodás értelmében kéthetes rendszerességgel vizsgálta a barlang meteorológiai és hidrológiai viszonyait. Az eredményekről összefoglaló jelentés készült.

Az 1994. évi Limesben publikált, Kordos László által írt tanulmány szerint a Gerecse barlangjainak ősgerinces kutatása hosszú ideig csak néhány barlangra, a Jankovich-barlangra, a Lengyel-barlangra és a Szelim-lyukra korlátozódott. 1980-ban Lendvay Ákos a barlang bejárata előtti terület kiépítésekor fiatal holocén korú borz, fajra nem meghatározott ló és fajra nem meghatározott tulok csontmaradványokat gyűjtött. 1983-ban a Guano-terem alatti vakág végpontjáról kígyó, fajra nem meghatározott denevér és közönséges vakond leletek lettek gyűjtve. Megtartásuk alapján holocén korúak. Továbbra is kérdéses, hogy a klasszikus Lengyel-barlang lelőhely a felső pleisztocén melyik szakaszának faunáját tartalmazza.

Az 1994. évi Limesben lévő, Hakl József által írt tanulmányban az olvasható, hogy a tatabányai Kő-hegy platóján, kb. 300 m tszf. magasságban van bejárata. A dachsteini mészkőben létrejött függőleges jellegű járatrendszer 580 m hosszú és 70 m mély. Szűk bejárata alatt a barlang fele mélységéig (a Guanó-teremig) jellemzőek a hirtelen szelvényváltozások. Szűk gilisztajáratok és viszonylag tág termek váltakoznak. A Guanó-terem alatt a járatok tipikusan hasadék jellegűek. A vertikális hasadékokat lapos, szűk, majdnem vízszintes kuszodák kötik össze. A barlang jellegzetessége levegőjének rendkívül magas szén-dioxid tartalma. A barlang nagyon közel van a Tatabányai-medence és a Gerecse hegység közötti fő tektonikai vonalhoz, melynek alsó oldalán eocén üledéksor fekszik. Az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület közreműködésével 1991-ben kezdett el radonméréseket folytatni a barlangban.

A járatok elhelyezkedése, a külső meteorológiai paraméterek hatásának eredményeként kialakuló áramlások befolyásolásával, jelentősen hat a keletkező folyamatok időbeli lefutására is. Ez az effektus jól látható a függőleges jellegű Lengyel-barlang esetében, melyre a téli hígító hatások jellemzők. Ezek a hígító hatások a barlangban a mélység növekedésével egyre gyengülnek és végül eltűnnek. A publikációban található, a vizsgált barlangok radonkoncentrációjának jellemző paramétereit szemléltető táblázatban láthatók a Lengyel-barlang radonkoncentrációját jellemző paraméterek. Az 1. ábrán a barlang 10 m-es mélységében és 30 m-es mélységében tapasztalt radon aktivitáskoncentráció változások figyelhetők meg. Az 1994. évi Limesben közölt, Székely Kinga által írt dolgozatban az van írva, hogy a 4630/22 barlangkataszteri számú Lengyel-barlang további nevei Gázos-barlang, Gáz-barlang, Kőhegyi-ördöglyuk, Kőhegyi-barlang, Mammutos-útvesztő, Tatabányai-ördöglyuk és Ördöglyuk. Bertalan Károly barlangleltárában a 47-es számú cédulán szerepel az üreg. A Barlangtani Intézetben a fokozottan védett barlangnak kataszteri törzslapja, térképe, fényképe, kutatási törzslapja és irodalmi törzslapja van.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Takácsné Bolner Katalin által írt tanulmányban az van publikálva, hogy a Veres-hegy és Kő-hegy terület termálkarsztos eredetű barlangjait a Veres-hegyi-barlang és a Lengyel-barlang képviselik. A Kő-hegy DK-i elvégződésénél lévő, 580 m hosszú, jellemzően hasadékjellegű, bonyolult járatrendszerű és határozott tektonikus preformációjú Lengyel-barlangban hévizes elemek is vannak. A Veres-hegyi-barlanggal azonos tengerszint feletti magasságban, kb. 300 m tengerszint feletti magasságban nyíló Lengyel-barlang közelében helyezkedik el a Szelim-lyuk és a Törekvés-barlang. Említésre méltó ásványkiválások csak a Lengyel-barlangban és a Veres-hegyi-barlangban vannak, nyomokban fennmaradt, visszaoldott kalcitbevonat és több-kevesebb borsókő formájában.

1997-től[szerkesztés]

T. Dobosi Viola 1997-ben kiadott tanulmánya beszámol arról, hogy a koldusszálló-hegyi Lengyel barlangban Tasnádi Kubacska András végzett az 1930-as években őslénytani feltárást. Vértes László a publikálatlan őslénytani anyagból Megaloceros agancsokat emelt ki, melyeken párhuzamos bekarcolások vannak. Egyidősnek látszanak az agancs beágyazódásával ezek a karcolások UV-lámpa kék fényében. Kétséges emberi tevékenység. Ltsz: Pb 62/9-10. A tanulmányban van egy táblázat, amelyben az látható, hogy a barlang Tatabányán helyezkedik el. A barlangi lelőhelyről ásatással kerültek elő leletek, amelyek kora bizonytalan. Az őskőkori lelőhely helye jelölve van Komárom-Esztergom megye térképén.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Lengyel-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Lengyel-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetésben az olvasható, hogy 585 m hosszú, 70 m függőleges kiterjedésű, 70 m mély és vízszintes kiterjedése 38 m. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Gerecse hegységben lévő és 4630-22 barlangkataszteri számú Lengyel-barlang Magyarország 44. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 585 m hosszú barlang 1977-ben kb. 400 m és 1987-ben 550 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Gerecse hegységben lévő és 4630-22 barlangkataszteri számú Lengyel-barlang Magyarország 49. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 70 m mély barlang 1977-ben és 1987-ben is 73 m mély volt.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Lengyel-barlang a Nyugati-Gerecsében található és fokozottan védett természeti érték. Tatabányától É-ra, a Kő-hegy fennsíkján, 300 m tszf. magasságban van a bejárata. Triász dachsteini mészkőben, két markáns párhuzamos törésvonal és alárendeltebb haránttörések mentén jött létre. 585 m hosszú és 70 m mély. Vitatott a bonyolult szerkezetű, aknákkal tagolt járatok genetikája. A falakat főleg a keveredési korrózió által kialakított formák díszítik. Megalodus kagylók metszetei figyelhetők meg egyik folyosójának falában. Néhány helyen cseppkőképződmény is látható. A barlangot a Pannónia Turista Egyesület tagjai járták be először, 1930-ban, akik a rossz levegő miatt fordultak vissza a szűk járatokból. Jelentős eredményeket a Vasútépítő Törekvésben, majd az ennek jogutód csoportjaiban tevékenykedők, az 1960-as évektől kezdődő, és majdnem 20 évig tartó kutatás során érték el. Engedéllyel és jó fizikumú barlangkutatóknak járható a lezárt barlang. Látogatása veszélyes a levegő magas, 5–6 %-os CO2 tartalma miatt.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Lengyel-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Lengyel-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő Lengyel-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

Juhász Márton 2007. évi publikációjában az van írva, hogy a Tatabányán lévő Lengyel-barlang egyéb elnevezései Gázos-barlang, Gáz-barlang, Kőhegyi-barlang, Kőhegyi-ördöglyuk, Mammutos-útvesztő, Ördöglyuk és Tatabányai-ördöglyuk. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-22, UTM-kódja CT07D1. 585 m hosszú, 70 m mély és ezért a Gerecse hegység egyik legnagyobb barlangja. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 49 téli, 45 tavaszi, 48 nyári és 47 őszi (összesen 189) denevér megfigyelést végzett, amelyek közül 49 téli, 38 tavaszi, 19 nyári és 39 őszi (összesen 145) volt pozitív.

A Lengyel-barlangban végzett denevér-megfigyelések eredményei (1986–2006)
Dátum Összesen Rhin. hip. Rhin. fer. Myo. dau. Myo. ema. Myo. natt. Myo. bech. Myo. myo. Ple. aur. Ple. aus. indet sp.
1986. január 25.
16
11
4
1
1986. augusztus 3.
1
1
1988. január 17.
12
7
5
1988. október 15.
3
3
1988. december 17.
5
1
4
1989. február 18.
9
1
1
6
1
1989. július 2.
1989. október 21.
1
1
1990. január 14.
7
2
5
1990. június 29.
1990. szeptember 22.
2
1
1
1990. december 29.
3
2
1
1991. február 10.
2
2
1991. április 20.
5
2
2
1
1991. május 24.
1
1
1991. június 28.
1
1
1991. július 30.
1991. augusztus 31.
1
1
1991. szeptember 30.
3
2
1
1991. október 31.
4
3
1
1991. november 30.
4
3
1
1991. december 30.
7
3
4
1992. január 31.
7
4
2
1
1992. február 29.
11
2
7
2
1992. március 31.
7
2
4
1
1992. május 1.
1992. május 31.
1992. június 30.
1
1
1992. július 30.
1992. augusztus 30.
1992. szeptember 30.
1
1
1992. október 31.
1
1
1992. november 30.
5
2
2
1
1992. december 30.
2
2
1993. január 31.
5
1
2
1
1
1993. február 28.
7
1
1
5
1993. március 13.
17
17
1993. március 31.
13
1
11
1
1993. május 1.
1993. június 30.
1993. július 31.
1
1
1993. augusztus 30.
1
1
1993. szeptember 30.
2
1
1
1993. október 31.
1
1
1993. november 30.
3
3
1993. december 30.
1
1
1994. január 30.
3
2
1
1994. február 28.
2
1
1
1994. március 31.
9
8
1
1994. április 30.
2
2
1994. május 30.
1
1
1994. június 30.
1994. július 30.
1
1
1994. augusztus 31.
1
1
1994. szeptember 30.
3
2
1
1994. október 30.
1994. december 30.
2
1
1
1995. január 30.
3
1
2
1995. március 11.
5
4
1
1995. április 8.
9
3
6
1995. június 3.
1995. augusztus 5.
1
1
1995. október 29.
1996. február 17.
6
1
5
1996. március 24.
21
21
1996. május 25.
2
1
1
1996. július 20.
1996. október 19.
6
3
2
1
1996. november 29.
4
3
1
1997. január 12.
6
1
1
3
1
1997. február 16.
10
3
3
4
1997. március 23.
13
13
1997. április 27.
3
2
1
1997. május 31.
2
2
1997. június 29.
1997. július 31.
1997. augusztus 30.
1
1
1997. szeptember 28.
4
4
1997. október 31.
2
2
1997. december 7.
5
2
3
1997. december 29.
2
1
1
1998. január 25.
3
1
2
1998. február 28.
5
1
4
1998. március 31.
7
1
5
1
1998. április 26.
1998. május 30.
1998. július 4.
1998. szeptember 6.
1998. október 4.
1
1
1998. november 1.
4
2
2
1998. november 15.
6
3
3
1998. december 5.
4
1
1
2
1998. december 30.
7
2
2
3
1999. január 30.
9
4
1
2
2
1999. február 28.
9
3
1
2
2
1
1999. március 30.
7
3
4
1999. április 30.
3
1
2
1999. május 30.
1999. július 3.
1999. július 31.
1999. augusztus 29.
1999. szeptember 26.
1999. október 30.
5
5
1999. november 27.
15
7
3
5
1999. december 30.
13
9
4
2000. január 30.
16
7
1
7
1
2000. február 26.
13
3
8
2
2000. március 25.
11
11
2000. április 30.
6
6
2000. június 3.
3
3
2000. június 30.
2000. július 30.
1
1
2000. augusztus 27.
3
2
1
2000. szeptember 29.
3
1
2
2000. október 28.
2
2
2000. november 25.
5
1
1
3
2000. december 27.
3
1
1
1
2001. január 28.
2
1
1
2001. február 25.
3
2
1
2001. március 24.
14
2
11
1
2001. április 21.
4
2
2
2001. május 26.
2
2
2001. június 23.
1
1
2001. július 29.
2001. augusztus 25.
2001. szeptember 28.
1
1
2001. október 27.
4
2
2
2001. november 28.
8
4
2
2
2001. december 30.
5
4
1
2002. január 26.
6
5
1
2002. február 24.
5
3
2
2002. március 26.
15
2
1
12
2002. április 27.
2002. május 26.
1
1
2002. június 23.
1
1
2002. július 28.
1
1
2002. augusztus 24.
1
1
2002. szeptember 29.
2002. október 28.
2
1
1
2002. november 27.
3
1
1
1
2002. december 29.
7
4
1
2
2003. január 28.
8
3
1
4
2003. február 25.
10
3
1
6
2003. március 23.
14
2
1
11
2003. április 27.
3
3
2003. május 28.
1
1
2003. június 29.
2003. július 30.
2003. augusztus 26.
2003. szeptember 28.
2
1
1
2003. október 24.
3
2
1
2003. november 28.
3
3
2003. december 30.
7
3
1
3
2004. január 25.
7
3
4
2004. február 28.
6
3
3
2004. március 28.
10
1
1
8
2004. április 26.
3
1
2
2004. május 25.
2
1
1
2004. június 29.
2004. július 25.
2004. augusztus 29.
2004. szeptember 25.
2004. október 23.
2
2
2004. november 28.
4
4
2004. december 22.
3
3
2005. január 23.
3
2
1
2005. február 26.
5
2
1
1
1
2005. március 26.
10
1
8
1
2005. április 29.
1
1
2005. május 28.
3
3
2005. június 26.
2005. július 31.
2005. augusztus 28.
2005. szeptember 25.
4
3
1
2005. október 25.
6
4
1
1
2005. november 27.
18
17
1
2005. december 31.
17
16
1
2006. január 22.
15
12
1
2
2006. február 25.
8
6
1
1
2006. március 28.
10
2
1
7
2006. április 30.
1
1
2006. május 26.
3
2
1
2006. június 30.
2006. július 30.
2006. augusztus 26.
1
1
2006. szeptember 30.
3
2
1
2006. október 23.
6
6
2006. november 25.
19
19
2006. december 23.
21
18
3

2009. július 13-án a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat szakmai tanulmányútján a tanulmányút résztvevői felkerestek néhány ígéretes objektumot a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület kutatási területén. A Lengyel-szakadék megtekintése után a Március-barlanghoz, majd a Lengyel-barlanghoz mentek. 2010-ben Polacsek Zsolt vezetésével újra fel lett mérve és új barlangtérképek készültek járatairól.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Lengyel-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Komárom-Esztergom megyében lévő Tatabányán elhelyezkedő, 21309 lelőhely-azonosítójú és 4630-22 barlangkataszteri számú Lengyel-barlang a feltételezett barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva, azaz az olyan lelőhelyek közé, ahonnan leletek nem kerültek elő, vagy a leletek korhatározása nem történt meg. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Lengyel-barlang (Gerecse hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Lengyel-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bathó Norbert: Barangolás a Gerecse barlangjaiban... A tájékozódás sportja. Tata, 1962. augusztus. (Tábori kiadás.) 24–25. o.
  • Cramer, Helmuth – Kolb, H[einrich] – Vigh [Gyula] J.: Weitere Beiträge zur Geologie ungarischer Karstgebiete. Beobachtungen im Gerecse-Gebirge. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung, 1931. Berlin. 1–9., 33–40. o.
  • Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. o.
  • Szabó Ferenc: Magyarország barlangjai. In: Túravezetők kézikönyve. I. rész. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest. 136–146. o.
  • Viktor Klára: A kövek beszélnek. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 25. vándorgyűlése. Dolgozók Lapja, (Tatabánya) 1980. július 1. 3. o. (Egy fénykép.)
  • –: Magyar Turista Élet, 1936. (4. évf.) 17. sz. (A barlangot nem említi a 16–17. szám.)

További információk[szerkesztés]