Rozsomák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozsomák
Gulo gulo 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Alcsalád: Menyétformák (Mustelinae)
Nem: Gulo
Faj: G. gulo
Tudományos név
Gulo gulo
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Gulo gulo levila.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rozsomák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozsomák témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozsomák témájú kategóriát.

Järv.JPG
Gulo gulo 2.jpg

A rozsomák (Gulo gulo) a menyétféle ragadozók legnagyobb testű faja. Népies neve: torkosborz. Jelenleg a Gulo nembe besorolt egyetlen faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Skandináviában, Kelet-Európa északi részén, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában él, szinte kizárólag a tajgán (fenyőerdőkben) és a tundrán. A Baltikumból, Lengyelországból, Északnyugat-Oroszországból a történelem alatt szorították ki, ezekre a területekre az utóbbi évtizedekben újra visszatér. Amerikában olykor egész délen is megjelenik, láttak már rozsomákot Kaliforniában is. Csak ott található, ahol ellensége, a farkas nem. 2007 nyarán az állat Magyarországon is nagy riadalmat keltett, amikor Balatonvilágoson több példány is elszabadult, és komoly károkat okozott. Az állatokat egy turista csoport hozta be az országba.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gulo gulo gulo (Linnaeus, 1758) – mely Eurázsia északi részén él
  • Gulo gulo katschemakensis (Matschie, 1918)
  • Gulo gulo luscus (Linnaeus, 1758) – mely Észak-Amerikában él
  • Gulo gulo luteus (Elliot, 1904)
  • Gulo gulo vancouverensis (Goldman, 1935) – mely a Kanadához tartozó Vancouver-szigeten él

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy felnőtt rozsomák teste kb. 65-105 cm, a farka 13–26 cm, testtömege 9–30 kg. A nőstények legalább 10%-kal rövidebbek, a súlyuk pedig általában 30%-kal kisebb. A menyétfélék legnagyobb faja, medveszerű, zömök, izmos testű; a bundája hosszú és tömött. Lába hosszú, széles mancsának ujjai között bőrhártya feszül. (Ez a hóba süllyedését csökkenti). Állkapcsa nagyon erős. Egy kisebb medvére emlékeztet, azoktól az oldalán végigfutó világos sáv különbözteti meg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozsomák magányosan vadászik 2000 km² körüli revírjén, annak határait illatmirigyével, vizeletével, ürülékével jelöli meg. Életritmusával nem követi a sarkvidéki nappalok és éjszakák váltakozását, néhány óránként pihen, majd újra vadászni indul. Legfeljebb 18 évig élhet, de a vadonban 8–10 év után elpusztul. Mérete ellenére jól mászik fára, de főleg a talajon tartózkodik. Téli álmot nem alszik.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyáron a lemmingeket ássa ki, a rénszarvas- vagy jávorszarvas-borjakat próbálja elfogni, a tundrán portyázva a télről maradt tetemeket és gyümölcsöket fogyaszt.

Télen az addig nehézkes állatból harcias ragadozó válik: a havon nesztelen siklással meglepi a fajdokat, havasi nyulakat. Bőrhártyás mancsaival a havon futva a nagyobb és gyorsabb állatokat is legyűri (amelyek nyáron elfutnának előle). Más ragadozók zsákmányát elorozza, a rókát, hiúzt, vagy szükség esetén akár a medvét vagy a farkast is megtámadja. Erős tarkóharapással teríti le áldozatát, amit nem tud megenni, azt elrejti, és később fogyasztja el: a torkos, zabáló névre egyáltalán nem szolgált rá. Az emberre is veszélyes lehet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási idő májusban van, a pár néhány hetet együtt tölt. A nőstény nagyjából 9 hónapig hordja kicsinyeit, mielőtt azok megszületnének. Február-márciusban 2–4 utód jön a világra, születéskor vakok és siketek. A kölykök 4 hetesen nyitják ki a szemüket, 10 hétig szopnak, majd a nőstény előrágott táplálékkal eteti őket. 3 hónaposan már felnőtt méretűek, 2 éves korukig az anyjuk mellett maradnak, 3 évesen lesznek ivarérettek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozsomák hajdan hatalmas területen terjedt el, megtalálható volt még Lengyelországban és Litvániában is. Az ember – csakúgy, mint más ragadozók esetében - valóságos irtóhadjáratot vezetett ellene, ennek következtében létszáma jelentősen csökkent. Európában 2009-ben csak 2260 egyede élt. A vadászat, a ragadozók méreggel való irtása (a háziállatok védelmében) még mindig jelentős veszélyeztető tényező. Bár bizonyos fokú védelmet élveznek, talán rossz hírük, feltételezett „vérengző mivoltuk” miatt, kevesebb figyelmet kapnak, mint más európai ragadozók. Nagy problémát okoz, hogy a farkasok létszáma is csökkent, így kevesebb általuk elejtett rénszarvas jut az amúgy nem túl jó vadász rozsomákoknak. A kis populációsűrűség, alacsony szaporodási ráta, a magas kölyökhalandóság (első hónapban 23%) pedig nem teszi lehetővé, hogy gyorsan növekedjen a faj létszáma Európában. Az amerikai alfaj helyzete némileg jobb, viszonylag nagy számú és stabil állományai élnek Alaszkában és Kanadában. Az Amerikai Egyesült Államok területén viszont csökkentek az állományok.

Magyarországon először 2008-ban a Szegedi Vadasparkban találkozhattak a látogatók rozsomákkal, előtte egyetlen magyar állatkertben sem volt látható a faj. Ennek egyik oka, hogy még a szakemberek körében is sok tévhit él erről a fajról. Tény és való, hogy nagy mozgásigényének megfelelő méretű kifutót igényel, amelyet magas intelligenciája, ügyessége és ereje miatt hasonlóan biztos kerítéssel kell ellátni, mint a jóval nagyobb medvékét.

A rozsomák tenyésztési programját egy finn szakember vezeti, amely országban a legteljesebb védelmet élvezi ez a ragadozó. Európai állatkertekben nagyjából 70 egyede él, így ritka fajnak számít. Az időnként a skandináv országok menhelyeire, majd állatkertekbe kerülő, vadon született rozsomákoknak köszönhetően az állatkerti állomány genetikai változatossága megfelelőnek mondható.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rozsomák (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]