Kelet-Európa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kelet-Európa az európai kontinens földrajzi középpontjától keletre eső részét jelöli.

A mai értelemben vett Kelet-Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mai elfogadott, szűkebb földrajzi értelmében Kelet-Európa a Kárpátoktól, illetve a lengyel síkságtól keletre fekvő területet, összefoglaló nevén a Kelet-európai-síkságot jelöli. Nyugati földrajzi határa 90%-ban az egykori Szovjetunió politikai határvonalával esik egybe, míg keleten az Urál hegység illetve a Kaukázus jelöli végét.

Államai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Európa szinte teljes egészében egyetlen hatalmas összefüggő sík szárazföld. A terület legnagyobb részén a száraz kontinentális éghajlat dominál, forró nyarakkal és hideg telekkel. A síkság éghajlata ennek ellenére nem egyöntetű. Nyugatról kelet felé haladva csökken az éves csapadékösszeg. A Baltikum egyes területein 600 millimétert meghaladó az éves csapadékmennyiség, ám az Ural folyótól nyugatra lévő területeken még a 250 mm-t sem éri el. Kelet-Európában kelet és Dél felé haladva nő az éves hőingás. Míg a Baltikumban 14-16°C a különbség január és július átlagos hőmérséklete között, addig Volgográdban és Kazanyban már a 30 fokot is meghalad az éves hőingás. A hőingás keleti irányú növekedését a Kelet-Európát jellemző igen zord kontinentális telek okozzák. Észak felé haladva kontinentális éghajlat fokozatosan megy át az északi sarkkört körbefutó hideg telű és hűvös nyarú tundra éghajlatba. A Fekete-tenger partja mentén apróbb, hegyek által észak felől védett területeken megjelenik a mediterrán éghajlat is. Ezeknek legjellemzőbb példái a kifejezetten enyhe telű Szocsi és Jalta, ahol az utcákon szubtrópusi növényeket ültetnek. A Kaukázus európai oldalán hegyvidéki az éghajlat.

Főbb vizei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengerek, tavak

Folyók

Jelentős városai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Európa régebbi értelmezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek elejéig használatos tágabb (politikai-földrajzi) értelmezése szerint Kelet-Európának nevezték Európa egész keleti felét, vagyis a Szovjetunió tagállamait és a szovjet befolyás alatt álló keleti blokk államait. Ide sorolták például a három balti államot (Észtországot, Lettországot és Litvániát), a délszláv országokat, Romániát, Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot és az egykori NDK-t is, bár ezek az országok szűkebben vett földrajzi értelemben Észak-Európa, Délkelet-Európa és Közép-Európa részeit képezték.

Kelet-Európához sorolt ázsiai országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három kaukázusi államot, Azerbajdzsánt, Örményországot és Grúziát politikai és kulturális szempontból gyakran Kelet-Európa részének tekintik (pl: nemzeti válogatottjaik illetve klubcsapataik minden sportágban az európai kupákban indulnak, emellett résztvevői az Eurovíziós Dalfesztiváloknak is), földrajzilag azonban Ázsia részét képezik. Kazahsztánt ugyanakkor általában nem sorolják Kelet-Európához, bár földrajzilag területének egy jelentős része Európához tartozik.