Dnyeszter Menti Köztársaság
| Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság | |||
| Република Молдовеняскэ Нистрянэ (Republica Moldovenească Nistreană) Приднестрóвская Молдáвская Респýблика (Pridnyestrovszkaja Moldavszkaja Reszpublika) Придністровська Молдавська Республіка (Pridnyistrovszka Moldavszka Reszpublika) |
|||
|
|||
| Nemzeti himnusz: Мы славим тебя, Приднестровье (Áldunk téged, Dnyeszter-mellék) |
|||
| Fővárosa | Tiraszpol | ||
| é. sz. 46° 51′, k. h. 29° 38′ | |||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Jevgenyij Sevcsuk | ||
| Hivatalos nyelv | moldován (román), orosz, ukrán |
||
| függetlenség | Moldovától | ||
| kikiáltása | 1990. szeptember 2. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Becsült | 555 500 fő (2004) | ||
| Népsűrűség | 133,4 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 4163 km² | ||
| Rangsorban | 178 | ||
| Víz | 2,35% | ||
| Időzóna | Kelet-európai idő (UTC+2) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Dnyeszter menti rubel (–) |
||
| Hívószám | 373 5xx | ||
| Internet TLD | .md | ||
|
|
|||
 |
|||
A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (másként Dnyeszteren Túli Terület, Transznisztria vagy Dnyeszteren Túli Köztársaság) a Szovjetunió felbomlása után az önállósodó Moldovától elszakadt keskeny földsáv a Dnyeszter folyótól keletre. Rövid elnevezése a Dnyeszter-mellék (az orosz Приднестровье mintájára).
A függetlenséget erős orosz segítséggel 1990. szeptember 2-án nyilvánította ki, az erről szóló sikeres népszavazás után. A Moldovával folytatott rövid háború után, az 1992. július 21-én aláírt békekötés értelmében a moldáv hatóságoknak nincs semmilyen beleszólása a terület politikájába. Az új alkotmányt 2000. június 22-én fogadták el.
Hivatalosan Moldovához tartozik, a világ egyetlen országa sem ismeri el önállóságát.
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
Keletről Ukrajna határolja, nyugatról Moldova. Az ország nagyrészt Dnyesztertől keletre fekszik, kisebb része azonban átnyúlik a nyugati oldalra, és néhány városa ott található.
Az „állam” felszínét kisebb dombokkal és völgyekkel tarkított síkság alkotja. A terület 80%-át termékeny csernozjom borítja. Az erdők aránya 10% körüli. Éghajlata mérsékelt szárazföldi. A telek rövidek, a januári középhőmérséklet −3,9 °C. A nyár hosszú és forró, a júliusi középhőmérséklet +21 °C.
A területet a Dnyeszter bal oldali mellékfolyója, a Jagorlik folyó osztja két részre. Az ettől északra fekvő vidék az ukrajnai Podóliai-hátság nyúlványa, így a tájat az arra jellemző mély folyó- és patakvölgyek jellemzik. A Jagorliktól délre a területet a Fekete-tenger partvidékére jellemző sztyeppe uralja. Ezen a vidéken ritka a természetes erdő, inkább csak telepített erdős ligetek fordulnak elő. Vadállományát a közép-európai térségre jellemző vadak – vaddisznó, nyúl, róka, fácán – alkotják.
Ásványkincsekben szegény terület. Meszet, kerámiagyártásra alkalmas agyagot, valamint az üveggyártás alapanyagául szolgáló kvarchomokot bányásznak.
Történelem [szerkesztés]
Ókor [szerkesztés]
A földrajzilag Besszarábiában található területen mar az ókori görögök is tevékenykedtek. Türasz néven a görögök alapítottak a közelben i. e. 600 körül várost (ma: Bilhorod-Dnyisztrovszkij, Ukrajna), mely a kis-ázsiai Milétosz városának gyarmata volt, majd barbárok foglalták el.
A középkortól a 20. századig [szerkesztés]
Besszarábiában a kora középkorban keleti szláv törzsek (ulicsok, tivercek), majd nomád török törzsek (besenyők, kunok) telepedtek le. A terület később a Kijevi Rusz, majd a Litván Nagyfejedelemség kezére került, míg 1504-ben meg nem hódította az Oszmán Birodalom és Jediszan tartomány részévé tette 1792-ig, amikor is az Orosz Birodalom szerezte meg. A területen ezután főleg ukrán, orosz és német nemzetiségű embereket telepítettek le.
A 20. század elejétől a második világháború kezdetéig [szerkesztés]
Az első világháborúban Oroszország jelentős méretű területeket vesztett el Európában, köztük Besszarábiát is, mely Romániához került, kivéve a Dnyeszteren túli területet, mely az Ukrán SZSZK része lett. A Szovjetunió 1922-es megalakulásával ez a terület így a Szovjetunió része lett. Grigorij Kotovszkij moldovai születésű, egykori bűnöző és cári katona (1905-ben dezertált) két moldován függetlenségi felkelést is vezetett 1905-ben és 1915-ben az Orosz Birodalom ellen, de mindkétszer elbukott. A bolsevik forradalomhoz csatlakozva azonban végre alkalma nyílt célja megvalósítására, és meg is alapította szovjet fennhatóság alatt a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924-ben, fővárosának a „megszállás alatt lévő” Kisinyovot téve meg. A Moldáv ASZSZK területe a második világháborúig kizárólag a Dnyeszter-mellékre korlátozódott. Lakosainak 48%-a ukrán, 30%-a moldován (román), 9%-a orosz és 8,5%-a zsidó volt ekkor.
A szovjet politika az elvesztett Besszarábia környezetében, így a Dnyeszter-melléken is a kommunizmus eszméinek hirdetésével akarta az egykori provinciát „visszacsábítani”. Ennek szellemében született meg az 1930-as években a „moldován nemzetiség” gondolata, illetve a moldáv nyelv (a román nyelv cirill betűs írásmódjával), hogy így is elkülönítsék Romániától.
Második világháború [szerkesztés]
A Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében Németország nem tartott igényt Besszarábiára, így e szerződés alapján 1940. június 28-án a szovjet csapatok megszállhatták a területet, melyet 1940. augusztus 2-án immár Moldáv SZSZK néven a Szovjetunióhoz csatoltak. A paktum felrúgása után a terület teljes zsidó lakosságát deportálták vagy kivégezték a németek.
A Moldáv SZSZK [szerkesztés]
.svg){kind=spacer}
A korábbi Moldovai ASZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai Moldávia területére kiterjedt, így a korábbi szovjet politika is immár egész Besszarábia területén érvénybe lépett. A háború után az eloroszosítás nagyobb méreteket öltött, mint a cári időkben. 1956-tól kezdve a 14. orosz gárdahadsereg állomásozott a Moldávia területén. A Dnyeszteren túli területen erős csoportosítása és fegyveraktárai voltak. A Dnyeszter-mellék lett Moldávia legiparosodottabb területe.
A peresztrojka légkörében a latin betűs írás vált hivatalossá Moldáviában. A megerősödő moldován–román nacionalizmus félelmet keltett Moldávia orosz, ukrán és gagauz lakóiban. Szaporodtak a különböző nemzetiségek közti incidensek. Moldávia szélsőséges román nacionalistái már a kisebbségek elűzésének szükségességéről beszéltek.
1990. szeptember 2-án kikiáltották a Dnyeszter Menti Köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként. Mihail Gorbacsov szovjet elnök december 22-én elnöki rendeletben semmisítette meg ezt a lépést, mert szerinte nem volt jogalapja. Ennek ellenére megszilárdultak a különálló Dnyeszteren túli hatóságok. 1992. áprilisában a volt Szovjetunió fegyverzetének szétosztása során Moldávia fegyverekhez jutott és felállították az önálló moldáviai hadsereget. Azonnal megtámadták a Dnyeszter mellékét, de vereséget szenvedtek. A 14. orosz hadsereg (parancsnoka (Alekszandr Lebegy volt, az orosz Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács későbbi titkára) harcba lépett a Dnyeszter melléki szakadárok védelmében. A moldáv hadsereghez rengeteg romániai önkéntes is csatlakozott, míg a 14. orosz hadsereget és a vele közösen harcoló dnyesztermenti orosz-ukrán erőket további ukrán és orosz nemzetiségű fegyveres önkéntesek, sőt még kozákok is segítették, akik győzelmet arattak a moldáv-román hadsereg felett és rákényszerítették Moldáviára az 1992. július 21-ei békét. Ennek értelmében Moldávia mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a Dnyeszteren túli területein, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldávia részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott.
A „független állam” [szerkesztés]
A békekötés után a Dnyeszter mellékén szovjet mintára újjászervezték a közigazgatást, tovább használták a szovjet jelképeket, betiltották a latin ábécé használatát és a helyi kormány élére az orosz származású Igor Szmirnov került (Alekszandr Lebegy hathatós segítségével). Szmirnov 2011-ig maradt hatalmon, azóta Jevgenyij Sevcsuk az ország vezetője, aki mint független politikus felváltotta az ország kommunista vezetését. 1997. május 8-án Szmirnov és Petru Lucinschi moldáv elnök a Primakov-memorandum néven emlegetett szerződésben normalizálta a két országrész kapcsolatát, de a függetlenségét továbbra sem hajlandó Moldávia elismerni, noha semmilyen befolyással sem bír a területre 1992 óta. 2005-ben Ukrajna tárgyalásokba kezdett a terület vezetésével. Ennek eredményeként 5 új határátkelő és kereskedelmi állomás nyílt meg. Ukrajna egyúttal szigorította a határellenőrzést, amely komoly jövedelemkiesést okoz a helyi gazdaságnak, amelynek jelentős ágazata volt a csempészet. 2006. szeptember 17-én népszavazást tartottak a terület státuszáról, amelyen a lakosság arról szavazhatott, hogy az ország csatlakozik Oroszországhoz, „független állam” marad, vagy visszatér Moldáviához. A népszavazáson, amelyet a nemzetközi szervezetek és az országok többsége nem ismert el, a résztvevők 97%-a az Oroszországhoz történő csatlakozásra szavazott. A dnyesztermenti oroszok mindezt úgy képzelik el, hogy Transznisztria is a kalinyingrádi területhez hasonló exklávéja kell, hogy legyen az Orosz Föderációnak.
Az állam 2008-ban és 2010-ben is kérte Koszovó függetlenségének kikiáltását követően az ENSZ-től és az Európai Uniótól államisága elismerését.[1][2] 2011. őszén a tárgyalásokat felújították Moldova és a Dnyesztermellék között,[3] bár előzőleg Szmirnov megfenyegette a moldávokat, hogy újabb háború törhet ki,[4] mert Moldova be akarja olvasztani az orosz kisebbséget.
Sevcsuk hatalomra kerülésével a helyzet továbbra sem jut dűlőre a két ország között, mert az új elnök sem hajlandó kiengedni az orosz katonákat a területről, illetve nem hajlandó szabadon engedni azokat román és moldáv politikai foglyokat, akiket a Moldovával folytatott háború, illetve a 2000-es évek elején börtönöztek be állítólag gyilkosságok miatt.[5] Sevcsuk továbbra is a terület függetlenségének megtartása mellett teszi le voksát és 2012-ben újból lobbizott a függetlenség, illetve a gazdaság ügyében az orosz vezetésnél,[6] bár nyugati megfigyelők szerint ez nem érdeke a tiraszpoli vezetésnek, hiszen az ország fő gazdasági ága a csempészet, amely főleg Ukrajnába irányul, így például Ukrajnából származó a Fekete-tengeren leszállított húsárut a dnyesztermenti csempész kereskedelem visszaszállítja Ukrajnába illegálisan, megkerülve a vám- és egészségügyi vizsgálatokat, s potom áron a ukrán fekete piacon értékesítik. Ebben az ágazatban dnyesztermenti és ukrán politikusok is érdekeltek.[7]
A terület Moldovához való visszacsatolását Oroszország és Ukrajna abban az esetben támogatná, ha Moldova felhagy a Romániához való közeledéssel és nem dédelgetnék tovább a Nagy-Románia eszméjét. Ez még évekkel korábban biztosnak látszott, de miután a 2009-es zavargások folytán a moldovai kommunista vezetés megbukott, az országban román-barát erők kerekedtek felül. Habár az ország, főként időskorú lakosságában még mindig erősen él a tudat, hogy ők moldován nemzetiségűek és nem románok, elemzők szerint nem kizárt, hogy végül mégis megtörténik az egyesülés, habár ezt a szomszédos államok, így Magyarország sem nézné okvetlenül jó szemmel. Ez minden bizonnyal Transznisztria végleges leszakadását vonná maga után,[8] Oroszország pedig az Európai Unió előretörésétől tartana a térségben. Az orosz lapok ezt már előre is vetítették, hogy ebben az esetben Romániának számolnia kell Bulgária Dobrudzsára vonatkozó területi igényével, Magyarország Erdéllyel kapcsolatos ügyeivel és a gagauz függetlenség kérdésével.[9] Ukrajna nem tartja kizártnak a moldován-román egyesülést, de ebben az esetben jobb volna, ha Transznisztriát Ukrajnához csatolnák.[10]
A Dnyeszter-mellék ügye 2012. október 18-án került ismét az előtérbe: a NATO katonai bázisok létesítését tervezi Moldovában, amelyet az orosz külügy fenyegetőnek tart Oroszországra nézve. Ennek kapcsán a külügyminisztérium egyik megbízottja azt mondta, amennyiben a folyamat tovább folytatódik, Moszkva el fogja ismerni Tiraszpol függetlenségét.[11] Ezt ugyan más szakértők nem tartják komolynak, mivel a moldovai NATO tevékenységek egyáltalán nem jelentenék az országnak a NATO-hoz való kapcsolódását, Moldova sokkalta inkább az Európai Unió felé törekszik közeledni.[12]
Államszervezet, közigazgatás [szerkesztés]
Adminisztratív régiói [szerkesztés]
(Északról dél felé, az orosz elnevezéssel a zárójelben.)
 |
|
Legnagyobb városok [szerkesztés]
(Zárójelben a 2005-ös lakosság szerepel.)
Fegyveres erők [szerkesztés]
A Dnyeszter Menti Köztársaság fegyveres erőinek létszáma közel 5 ezer fő. Főparancsnoka az elnök. A területen általános hadkötelezettség van, de a hadseregben a hivatásos tiszteken kívül szerződéses katonák is szolgálnak. A mozgósítható tartalék kb. 25-30 ezer fő. A szárazföldi és légierő haderőnemeken túl a hadsereghez tartozik a határőrség és a belügyi csapatok is. A szárazföldi csapatokat három tüzérséggel megerősített gépesített lövész dandár, egy harckocsi-zászlóalj és speciális egységek alkotják. A légierő néhány felfegyverzett közepes Mi–8 és nehéz Mi–6 szállító helikopterrel rendelkezik.
Az Állambiztonsági Minisztérium alárendeltségébe tartozik két speciális egység, a „Dnyeszter” és a „Delta” zászlóaljak.
Az „ország” területén orosz csapatok állomásoznak, nagyrészt ennek köszönhető az „ország” függetlensége.
Sevcsuk hatalomra kerülése óta a kommunista berendezkedés egyre gyengül az országban és már javaslatok történtek a zászló cseréjére: a szovjet típusú sarlót és kalapácsot magán viselő zászló helyett sokan az Orosz Föderáció zászlaját kívánják bevezetni.
Nemzetiségei [szerkesztés]
A 2004-es becslések alapján
Ennek megfelőlen az ország három nyelvű, a moldovai román, az orosz és az ukrán nyelv egyaránt hivatalos.
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Transznisztria ismét kéri az ENSZ-től függetlensége elismerését (transindex.ro)
- ↑ Önállóságra tör Transznisztria (Magyar Nemzet Online)
- ↑ Felújítják a tárgyalásokat Transznisztria ügyében (transindex.ro)
- ↑ Transznisztria vezére megfenyegette Moldovát (transindex.ro)
- ↑ Tiraszpol: új elnök, régi politika (maszol.ro)
- ↑ A Dnyeszter Menti Köztársaság nem adja fel (kitekinto.hu)
- ↑ Porózus határok – Jövedelmezőbb fagyasztott csirkével seftelni, mint fegyverrel (transindex.ro)
- ↑ Román-moldáv közeledés (oroszvilag.hu)
- ↑ Moldávia és Románia egyesülésétől tart Moszkva (kitekinto.hu)
- ↑ Szóba került Románia és Moldova egyesülése (kitekinto.hu)
- ↑ Moszkva kilátásba helyezte Transznisztria elismerését (3szek.ro)
- ↑ Transznisztriában éled újra a hidegháború (karpatinfo.net)
- Transnistria Trafficking Arms On Europes Doorstep
- Térkép
- A Kitekintő.hu képriportja a Dnyeszter Menti Köztársaságból
- Dnyeszter-mellék, Pridnestrovie.net
- NGC képriport az „országból”
|
|||||||||||||
