Mi–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mi–8
Mi-8-JH01.jpg
A csehszlovák hadsereg Mi–8 helikoptere
a Kbely-i Repülési Múzeumban

NATO-kód Hip
Funkció Közepes szállító és támogató helikopter
Gyártó Kazányi Helikoptergyár, Ulan-udei Repülőgépgyár
Ár 2,5 millió USD

Kapacitás 24 fő (Mi–8T esetén)
Személyzet 3 fő
Első felszállás 1961. július 29.
Szolgálatba állítás 1967.
Méretek
Hossz 18,20 m
Magasság 3,00 m
Rotorátmérő 21,30 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 6990 kg
Max. felszállótömeg 12 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db TV2–117 gázturbina
2×1105 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 260 km/h
Hatósugár 450 km
Legnagyobb repülési magasság 4 500 m
Emelkedőképesség 9 m/s
Háromnézeti rajz
Mil Mi-8 HIP.png
A Mi-8 háromnézeti rajza

A Mi–8 (NATO-kódja: Hip) helikopter a Szovjetunióban a Mihail Mil vezetése alatt álló OKB–329 tervezőirodában kifejlesztett többcélú, polgári és katonai feladatokra szánt helikopter. Az Aeroflot, a szovjet légierő és a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei széles körben alkalmazták. Ez a típus a korai Mi–4-nek gázturbinás hajtóművel felszerelt változata.

Amikor az első prototípus 1961-ben a levegőbe emelkedett, a gép négylapátos forgószárnnyal és egy Szolovjov gázturbinás hajtóművel rendelkezett, a második prototípus azonban már kéthajtóműves változatban készült. Két évvel később áttértek az ötlapátos forgószárny kialakításra, és a Mi–8 sorozatgyártása is ebben a formában kezdődött 1967-ben.

Azóta több mint 7000 db készült, és a kelet-európai országok mellett ez a típus teljesít szolgálatot Afganisztán, Banglades, Egyiptom, Etiópia, Finnország, Irak, Észak-Korea, Pakisztán, Peru, Szomália, Jemen, Szíria és Vietnam légi haderőiben.

A nullszériás modelleket is beszámítva legalább hat különböző változat ismert. A felfegyverzett és általános feladatok végrehajtására a Hip-C, a Hip-E és a Hip-F típusok alkalmasak. Valamennyi jellemzője a hátsó, nyitható tehertérajtók – a gép 30 katona vagy 3000 kg szabálytalan alakú teher szállítására képes. Fegyverzettel mindegyik gép ellátható, de különösen a Mi–8TV változat érdemel említést ebből a szempontból. Ez a típus 7,62 mm-es géppuskával, 12 külső blokkon függesztett 192 db SZ–5 nem irányított rakétával és 4 db 3M11 Flejta (AT–2 Swatter) páncéltörő rakétával szerelhető fel.

A legutóbbi felfegyverzett változat a Mi–8TV exportváltozata, a Mi–8TVK (Hip-F), amelynek fegyverzetét 6 db 9M14 Maljutka (AT–3 Sagger) vezetékes irányítású páncéltörő rakéta alkotja. A Hip-D elsősorban az elektronikus hadviselésben való részvételre lett optimalizálva. Számos antennája és a külső felfüggesztési csomópontokon rögzített négyszögletes konténerekben tárolt berendezései segítik az ilyen jellegű feladatok végrehajtását.

A Hip-G, a Hip-J és a Hip-K híradásbiztosító, ECM és korszerűsített ECM változatok. Az alapváltozattól leginkább eltérő változat a Mi–8MT, amely Mi–17 típusjelzéssel is ismert. Meghajtását két db, az ukrán Motor Szics által gyártott TV3–117MT típusú, egyenként 1434 kW teljesítményű szabadturbinás hajtómű biztosítja. A farokrotor a faroktartó bal oldalára került – ez az elrendezés valamivel nagyobb teljesítmény elérését teszi lehetővé.


Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mi–8IV, vagy Mi–9 – mozgó légi vezetési pont

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–8 témájú médiaállományokat.