Mi–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mi–6
Egy Mi–6 helikopter az Orosz Légierő Központi Múzeumában, Monyinóban
Egy Mi–6 helikopter az Orosz Légierő Központi Múzeumában, Monyinóban

Funkció nehéz szállító helikopter
Gyártó 23. sz. repülőgépgyár, 168. sz. repülőgépgyár
Tervező Mil tervezőiroda
Sorozatgyártás 1960-1981
Fő üzemeltetők Szovjet Légierő, Aeroflot

Személyzet 6 fő
Első felszállás 1957. szeptember 5.
Szolgálatba állítás 1962.
Szolgálatból kivonva 2002. (Oroszország)
Háromnézeti rajz
Mil Mi-6 HOOK.png

A Mi–6 (NATO-kódja: Hook) a Szovjetunióban gyártott nehéz szállítóhelikopter volt, melyet a Mil tervezőirodában terveztek és nagy számban gyártottak katonai és polgári célra egyaránt.

Történet és leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mi–6 üzemeltetők

A Mi–6 fejlesztése 1954-ben indult meg, az Aeroflot és a szovjet légierő nagy szállítóhelikopter iránt felmerült igényeinek kielégítésére. Amikor a gép 1957 végén végrehajtotta első felszállását, ez volt a világ legnagyobb forgószárnyas légijárműve, mely nagy mérete ellenére is megmaradt hagyományos felépítésű helikopternek. Egyúttal ez volt a Szovjetunió első sorozatgyártású gázturbinás helikoptere. A Mi–6 a különféle rekordok megdöntésével azonnal megkezdte rendkívüli képességeinek bizonyítását, és a helikopterek közül elsőként lépte túl a 300 km/h sebességet.

A Mi–6 oldalára felerősíthető segédszárny vízszintes repülés közben mintegy húsz százalékkal csökkentette a motor terhelését, emellett csökkent a tüzelőanyag-fogyasztás és nőtt a repülési idő is. Az öt darabból álló prototípus-sorozatot első körben 30 szériapéldány követte, ezek többsége a légierőhöz került. A szabvány Mi–6T Hook–A 65 fő szállítására képes, ha az utasok a tehertér oldalán elhelyezett lehajtható üléseken, és a tehertér középvonalába, hosszában beszerelhető padokon ülnek, illetve 75 személy szállítására van lehetőség, amennyiben a tehertér padozatára keresztirányban tizenöt darab ötszemélyes padot építenek be. Egészségügyi mentőhelikopterkénti kialakításában 41 darab hordágy helyezhető el. A teheráru kezelésére a törzs hátsó része kagylóhélyszerűen kinyitható, a berakodás megkönnyítéséhez hidraulikus üzemeltetésű teherrámpa és egy 800 kg kapacitású csörlő áll rendelkezésre. A padlózat 2000 kg/m² terhelésre méretezett. A raktér 11,72 méter hosszú, 2,65 méter széles, a magasság 2,00 és 2,64 méter között váltakozik. A fedélzeten legfeljebb 12 000 kg tömegű rakomány szállítható. A törzs alján elhelyezkedő teherkampóra rögzítve 9000 kg teheráru szállítására van lehetőség. Az 1981-ig zajló gyártás során összesen 800 darab Hook készült.

Számos polgári változat is épült, köztük a szögletes ablakokkal felszerelt Mi–6P, illetve tűzoltógépek és repülő daruk. Valamennyi katonai Hook ötfős személyzettel repül, amely két pilótából, egy fedélzeti mérnökből, rádiósból és az üvegezett orr-részben ülő navigátorból áll. Ez utóbbi végzi a lövészfeladatokat is, lévén a katonai Mi–6 gépek orrában egy 12,7 mm-es Afanaszjev géppuska is található, illetve néhány helikopter orr-része alá konténeres meteorológiai radar került.

1990-re az Aeroflot üzemeltetésében álló Mi-6-okkal 15 millió tonna árut és 12 millió embert szállítottak.[1]

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mil Mi–6AJaSZ
A Mi–6PZS2 tűzoltó változat
  • V–6 – A prototípus-sorozat jelölése.
  • Mi–6 (NATO-kódja: Hook–A) – Nehéz szállítóhelikopter.
  • Mi–6A – Polgári utasszállító helikopter 65-90 fős befogadóképességgel.
  • Mi–6T (NATO-kódja: Hook–A) – Katonai szállítóhelikopter.
  • Mi–6VKP (NATO-kódja: Hook–B) – Parancsnoki harcálláspont, elektronikai hadviseléshez kifejlesztett helikopter.
  • Mi–6BUSZ (NATO-kódja: Hook–C) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja.
  • Mi–6JASZ (NATO-kódja: Hook–D) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja.
  • Mi–6L – D–25VF hajtóművekkel felszerelt repülő laboratórium, melyet a Mi–6 repülési képességeinek a fejlesztésére, illetve a Mi–12 hajtóművének tesztelésére használtak.
  • Mi–6M – Tengeralattjáró-elhárító változat négy torpedóval és ASW rakétákkal felszerelve. 1963-ban gyártották először, majd 1965-ben módosították.
  • Mi–6P – Utasszállító helikopter 80 főnyi utas szállításához.
  • Mi–6PP – Elektronikus felderítő és zavaró helikopter, melyet az 1980-as években fejlesztettek ki.
  • Mi–6PR – 1962-ben elektronikia hadviselésre kifejlesztett változat.
  • Mi–6PRTBV
  • Mi–6PSZ – Kutató-mentő helikopter, melyet 1966-ban fejlesztettek ki a Vosztok és Szojuz űrmodulok felvételére.
  • Mi–6PSZA – Kevéssé ismert módosított változata a PSZ típusnak.
  • Mi–6PZS – Tűzoltó helikopter
  • Mi–6R – 1974-ben kifejlesztett kommunikációs helikopter.
  • Mi–6RVK – 1965-ben tesztelték, mobil rakétaindító típus.
  • Mi–6SZ – Mentő helikopter 41 hordágyas befogadóképességgel.
  • Mi–6TP – Utasszállító helikopter.
  • Mi–6TZ – Üzemanyagszállító helikopter.
  • Mi–6VR – 1976-ban kifejlesztett kísérleti típus.
  • Mi–6? – 1962-ben kifejlesztett BU–75BRM fúróval felszerelt példány, melyet a Szibériai olajmezők kutatására használtak.

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perui Mil Mi–6 helikopterek, 1984.

Polgári üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszaki adatok (Mi–6A)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 33,18 m
  • Főrotor átmérő: 35 m
  • Farokrotor átmérő: 6,3 m
  • Főrotor forgásterülete: 962,11 m²
  • Főrotor forgása: 120 RPM (órajárás irányban)
  • Farokrotor forgásterülete: 31,17 m²
  • Magasság: 9,86 m
  • Üres tömeg: 27 240 kg
  • Normál felszállótömeg: 40 500 kg
  • Maximális felszállótömeg: 42 500 kg
  • Legnagyobb hasznos teher: 12 000 kg
  • Belső tüzelőanyag: 6315 kg

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajtóművek száma: 2 darab
  • Típusa: Szolovjov D–25V (1V2BM) tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina
  • Teljesítmény: 4101 kW (5500 LE) egyenként

Repülési jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maximális sebesség: 300 km/h
  • Normál utazósebesség: 250 km/h
  • Maximális hatótávolság: 1450 km kiegészítő üzemanyaggal
  • Szolgálati csúcsmagasság: 4500 m

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonló helikopterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helicopters - Military, Civilian and Rescue Rotorcraft, 2005

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • David Donald-Jon Lake - Katonai repülőgépek enciklopédiája - Alexandra kiadó - ISBN 963-368-218-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–6 témájú médiaállományokat.