Mi–6

Mi–6


Funkció	nehéz szállítóhelikopter
Sorozatgyártás	1960-1981
Fő üzemeltetők	Szovjet Légierő, Aeroflot

Személyzet	6 fő
Első felszállás	1957. szeptember 5.
Szolgálatba állítás	1962.
Szolgálatból kivonva	2002. (Oroszország)
Háromnézeti rajz

A Mil Mi–6 (NATO-kódja: Hook) a Szovjetunióban gyártott nehéz szállítóhelikopter volt, melyet a Mil tervezőirodában terveztek és nagy számban gyártottak katonai és polgári célra egyaránt.

Tartalomjegyzék

1 Történet és leírás
2 Változatok
3 Üzemeltetők
- 3.1 Katonai üzemeltetők
- 3.2 Polgári üzemeltetők
4 Műszaki adatok (Mi–6A)
5 Kapcsolódó szócikkek
- 5.1 Kapcsolódó fejlesztés
- 5.2 Hasonló helikopterek
6 Jegyzetek
7 Források
8 Külső hivatkozások

Történet és leírás [szerkesztés]

Mi–6 üzemeltetők

A Mi–6 fejlesztése 1954-ben indult meg, az Aeroflot és a szovjet légierő nagy szállítóhelikopter iránt felmerült igényeinek kielégítésére. Amikor a gép 1957 végén végrehajtotta első felszállását, ez volt a világ legnagyobb forgószárnyas légijárműve, mely nagy mérete ellenére is megmaradt hagyományos felépítésű helikopternek. Talán ennél is fontosabb, hogy ez a Szovjetunió első sorozatgyártásra került gázturbinás meghajtású helikoptere. A Mi–6 a különféle rekordok megdöntésével azonnal megkezdte rendkívüli képességeinek bizonyítását, és a helikopterek közül elsőként lépte túl a 300 km/h sebességet.

A Mi–6 oldalára felerősíthető segédszárny vízszintes repülés közben mintegy húsz százalékkal csökkentette a motor terhelését, emellett csökkent a tüzelőanyag-fogyasztás és nőtt a repülési idő is. Az öt darabból álló prototípus-sorozatot első körben 30 szériapéldány követte, ezek többsége a légierőhöz került. A szabvány Mi–6T Hook–A 65 fő szállítására képes, ha az utasok a tehertér oldalán elhelyezett lehajtható üléseken, és a tehertér középvonalába, hosszában beszerelhető padokon ülnek, illetve 75 személy szállítására van lehetőség, amennyiben a tehertér padozatára keresztirányban tizenöt darab ötszemélyes padot építenek be. Egészségügyi mentőhelikopterkénti kialakításában 41 darab hordágy helyezhető el. A teheráru kezelésére a törzs hátsó része kagylóhélyszerűen kinyitható, a berakodás megkönnyítéséhez hidraulikus üzemeltetésű teherrámpa és egy 800 kg kapacitású csörlő áll rendelkezésre. A padlózat 2000 kg/m² terhelésre méretezett. A raktér 11,72 méter hosszú, 2,65 méter széles, a magasság 2,00 és 2,64 méter között váltakozik. A fedélzeten legfeljebb 12 000 kg tömegű rakomány szállítható. A törzs alján elhelyezkedő teherkampóra rögzítve 9000 kg teheráru szállítására van lehetőség. Az 1981-ig zajló gyártás során összesen 800 darab Hook készült.

Számos polgári változat is épült, köztük a szögletes ablakokkal felszerelt Mi–6P, illetve tűzoltógépek és repülő daruk. Valamennyi katonai Hook ötfős személyzettel repül, amely két pilótából, egy fedélzeti mérnökből, rádiósból és az üvegezett orr-részben ülő navigátorból áll. Ez utóbbi végzi a lövészfeladatokat is, lévén a katonai Mi–6 gépek orrában egy 12,7 mm-es Afanaszjev géppuska is található, illetve néhány helikopter orr-része alá konténeres meteorológiai radar került.

1990-re az Aeroflot üzemeltetésében álló Mi-6-okkal 15 millió tonna árut és 12 millió embert szállítottak.^[1]

Változatok [szerkesztés]

Mil Mi–6AYaS

Mil Mi–6PZS

V–6 – A prototípus-sorozat jelölése.
Mi–6 (NATO-kódja: Hook–A) – Nehéz szállítóhelikopter.
Mi–6A – Polgári szállítóhelikopter 65-90 fős befogadóképességgel.
Mi–6T (NATO-kódja: Hook–A) – Katonai szállítóhelikopter.
Mi–6VKP (NATO-kódja: Hook–B) – Parancsnoki harcálláspont, elektronikai hadviseléshez kifejlesztett helikopter.
Mi–6BUSZ (NATO-kódja: Hook–C) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja.
Mi–6JASZ (NATO-kódja: Hook–D) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja.
Mi–6L – D–25VF hajtóművekkel felszerelt repülő laboratórium, melyet a Mi–6 repülési képességeinek a fejlesztésére, illetve a Mi–12 hajtóművének tesztelésére használtak.
Mi–6M – Tengeralattjáró-elhárító változat négy torpedóval és ASW rakétákkal felszerelve. 1963-ban gyártották először, majd 1965-ben módosították.
Mi–6P – Utasszállító helikopter 80 főnyi utas szállításához.
Mi–6PP – Elektronikus felderítő és zavaró helikopter, melyet az 1980-as években fejlesztettek ki.
Mi–6PR – 1962-ben elektronikia hadviselésre kifejlesztett változat.
Mi–6PRTBV
Mi–6PSZ – Kutató-mentő helikopter, melyet 1966-ban fejlesztettek ki a Vosztok és Szojuz űrmodulok felvételére.
Mi–6PSZA – Kevéssé ismert módosított változata a PSZ típusnak.
Mi–6PZS – Tűzoltó helikopter
Mi–6R – 1974-ben kifejlesztett kommunikációs helikopter.
Mi–6RVK – 1965-ben tesztelték, mobil rakétaindító típus.
Mi–6SZ – Mentő helikopter 41 hordágyas befogadóképességgel.
Mi–6TP – Utasszállító helikopter.
Mi–6TZ – Üzemanyagszállító helikopter.
Mi–6VR – 1976-ban kifejlesztett kísérleti típus.
Mi–6? – 1962-ben kifejlesztett BU–75BRM fúróval felszerelt példány, melyet a Szibériai olajmezők kutatására használtak.