Mi–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mi–6
Mil Mi-6 Hook.JPG
Egy Mi–6 helikopter az Orosz Légierő Központi Múzeumában, Monyinóban

Funkció nehéz szállító helikopter
Gyártó 23. sz. repülőgépgyár, 168. sz. repülőgépgyár
Tervező Mil tervezőiroda
Sorozatgyártás 1960-1981
Fő üzemeltetők Szovjet Légierő, Aeroflot

Személyzet 6 fő
Első felszállás 1957. szeptember 5.
Szolgálatba állítás 1962.
Szolgálatból kivonva 2002. (Oroszország)
Háromnézeti rajz
Mil Mi-6 HOOK.png

A Mi–6 (NATO-kódja: Hook) a Szovjetunióban gyártott nehéz szállítóhelikopter volt, melyet a Mil tervezőirodában terveztek és nagy számban gyártottak katonai és polgári célra egyaránt.

Történet és leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mi–6 üzemeltetők

A Mi–6 fejlesztése 1954-ben indult meg, az Aeroflot és a szovjet légierő nagy szállítóhelikopter iránt felmerült igényeinek kielégítésére. Amikor a gép 1957 végén végrehajtotta első felszállását, ez volt a világ legnagyobb forgószárnyas légijárműve, mely nagy mérete ellenére is megmaradt hagyományos felépítésű helikopternek. Egyúttal ez volt a Szovjetunió első sorozatgyártású gázturbinás helikoptere. A Mi–6 a különféle rekordok megdöntésével azonnal megkezdte rendkívüli képességeinek bizonyítását, és a helikopterek közül elsőként lépte túl a 300 km/h sebességet.

A Mi–6 oldalára felerősíthető segédszárny vízszintes repülés közben mintegy húsz százalékkal csökkentette a motor terhelését, emellett csökkent a tüzelőanyag-fogyasztás és nőtt a repülési idő is. Az öt darabból álló prototípus-sorozatot első körben 30 szériapéldány követte, ezek többsége a légierőhöz került. A szabvány Mi–6T Hook–A 65 fő szállítására képes, ha az utasok a tehertér oldalán elhelyezett lehajtható üléseken, és a tehertér középvonalába, hosszában beszerelhető padokon ülnek, illetve 75 személy szállítására van lehetőség, amennyiben a tehertér padozatára keresztirányban tizenöt darab ötszemélyes padot építenek be. Egészségügyi mentőhelikopterkénti kialakításában 41 darab hordágy helyezhető el. A teheráru kezelésére a törzs hátsó része kagylóhélyszerűen kinyitható, a berakodás megkönnyítéséhez hidraulikus üzemeltetésű teherrámpa és egy 800 kg kapacitású csörlő áll rendelkezésre. A padlózat 2000 kg/m² terhelésre méretezett. A raktér 11,72 méter hosszú, 2,65 méter széles, a magasság 2,00 és 2,64 méter között váltakozik. A fedélzeten legfeljebb 12 000 kg tömegű rakomány szállítható. A törzs alján elhelyezkedő teherkampóra rögzítve 9000 kg teheráru szállítására van lehetőség. Az 1981-ig zajló gyártás során összesen 800 darab Hook készült.

Számos polgári változat is épült, köztük a szögletes ablakokkal felszerelt Mi–6P, illetve tűzoltógépek és repülő daruk. Valamennyi katonai Hook ötfős személyzettel repül, amely két pilótából, egy fedélzeti mérnökből, rádiósból és az üvegezett orr-részben ülő navigátorból áll. Ez utóbbi végzi a lövészfeladatokat is, lévén a katonai Mi–6 gépek orrában egy 12,7 mm-es Afanaszjev géppuska is található, illetve néhány helikopter orr-része alá konténeres meteorológiai radar került.

1990-re az Aeroflot üzemeltetésében álló Mi-6-okkal 15 millió tonna árut és 12 millió embert szállítottak.[1]

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mil Mi–6AJaSZ
A Mi–6PZS2 tűzoltó változat
  • V–6 – A prototípus-sorozat jelölése.
  • Mi–6 (NATO-kódja: Hook–A) – Nehéz szállítóhelikopter.
  • Mi–6A – Polgári utasszállító helikopter 65-90 fős befogadóképességgel.
  • Mi–6T (NATO-kódja: Hook–A) – Katonai szállítóhelikopter.
  • Mi–6VKP (NATO-kódja: Hook–B) – Parancsnoki harcálláspont, elektronikai hadviseléshez kifejlesztett helikopter.
  • Mi–6BUSZ (NATO-kódja: Hook–C) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja.
  • Mi–6JASZ (NATO-kódja: Hook–D) – Ejtőernyős alakulatok parancsnoki harcálláspontja.
  • Mi–6L – D–25VF hajtóművekkel felszerelt repülő laboratórium, melyet a Mi–6 repülési képességeinek a fejlesztésére, illetve a Mi–12 hajtóművének tesztelésére használtak.
  • Mi–6M – Tengeralattjáró-elhárító változat négy torpedóval és ASW rakétákkal felszerelve. 1963-ban gyártották először, majd 1965-ben módosították.
  • Mi–6P – Utasszállító helikopter 80 főnyi utas szállításához.
  • Mi–6PP – Elektronikus felderítő és zavaró helikopter, melyet az 1980-as években fejlesztettek ki.
  • Mi–6PR – 1962-ben elektronikia hadviselésre kifejlesztett változat.
  • Mi–6PRTBV
  • Mi–6PSZ – Kutató-mentő helikopter, melyet 1966-ban fejlesztettek ki a Vosztok és Szojuz űrmodulok felvételére.
  • Mi–6PSZA – Kevéssé ismert módosított változata a PSZ típusnak.
  • Mi–6PZS – Tűzoltó helikopter
  • Mi–6R – 1974-ben kifejlesztett kommunikációs helikopter.
  • Mi–6RVK – 1965-ben tesztelték, mobil rakétaindító típus.
  • Mi–6SZ – Mentő helikopter 41 hordágyas befogadóképességgel.
  • Mi–6TP – Utasszállító helikopter.
  • Mi–6TZ – Üzemanyagszállító helikopter.
  • Mi–6VR – 1976-ban kifejlesztett kísérleti típus.
  • Mi–6? – 1962-ben kifejlesztett BU–75BRM fúróval felszerelt példány, melyet a Szibériai olajmezők kutatására használtak.

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Perui Mil Mi–6 helikopterek, 1984.

Polgári üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszaki adatok (Mi–6A)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 33,18 m
  • Főrotor átmérő: 35 m
  • Farokrotor átmérő: 6,3 m
  • Főrotor forgásterülete: 962,11 m²
  • Főrotor forgása: 120 RPM (órajárás irányban)
  • Farokrotor forgásterülete: 31,17 m²
  • Magasság: 9,86 m
  • Üres tömeg: 27 240 kg
  • Normál felszállótömeg: 40 500 kg
  • Maximális felszállótömeg: 42 500 kg
  • Legnagyobb hasznos teher: 12 000 kg
  • Belső tüzelőanyag: 6315 kg

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajtóművek száma: 2 darab
  • Típusa: Szolovjov D–25V (1V2BM) tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina
  • Teljesítmény: 4101 kW (5500 LE) egyenként

Repülési jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Maximális sebesség: 300 km/h
  • Normál utazósebesség: 250 km/h
  • Maximális hatótávolság: 1450 km kiegészítő üzemanyaggal
  • Szolgálati csúcsmagasság: 4500 m

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonló helikopterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helicopters - Military, Civilian and Rescue Rotorcraft, 2005

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • David Donald-Jon Lake - Katonai repülőgépek enciklopédiája - Alexandra kiadó - ISBN 963-368-218-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–6 témájú médiaállományokat.