Mi–26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mi–26
Mil Mi-26 on the MAKS-2009 (01).jpg
A MAKSZ 2009-en kiállított orosz változat

NATO-kód Halo
Funkció teherszállító helikopter
Gyártó Mil Moszkvai Helikoptergyár
Tervező Marat Tyiscsenko
Gyártási darabszám 276
Ár ~2,5 millió USD (használtan)

Kapacitás 20 tonna teher, 80 katona vagy 60 hordágy
Személyzet 2 pilóta, 1 navigátor, 1 fedélzeti mérnök, 1 rakodómester, 1 rádiós
Első felszállás 1977. december 14.
Szolgálatba állítás 1983
Méretek
Hossz 33,8 m
Magasság 8,2 m
Rotorátmérő 32 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 28 200 kg
Üzemanyag ~9500 kg
Hasznos terhelés 20 000 kg
Max. felszállótömeg 56 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Lotarev D–136 turbina
Teljesítmény 2 × 8380 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 295 km/h
Utazósebesség 183 km/h – 255 km/h
Hatósugár
  • 1200 km (külső üzemanyagtartályokkal)
  • 800 km (belső tartályokkal)
  • 475 – 800 km (teljes terheléssel)
Legnagyobb repülési magasság 4600 m
Háromnézeti rajz
Mil Mi-26 HALO.png
A Mi–26 háromnézeti képe

A Mi–26 (oroszul Ми-26, NATO-kódja Halo) a Szovjetunióban katonai célra kifejlesztett személy- és teherszállító helikopter, amely hadrendbe állítása óta a legnagyobb méretű és teljesítményű sorozatban gyártott forgószárnyas repülőgép. A Mil Tervezőirodában (OKB–329) a Mi–6 leváltására fejlesztették ki az 1970-es évek második felében, a Mi–12 technológiai demonstrátorokat is alapul véve. A második valaha megépített legnagyobb helikopter a Mi–12 mögött, mégis a Mil-iroda tervbe vette egy még nagyobb helikopter tervezését, melynek előzetes típusjele Mi–46. A típus iránt az európai NATO-tagországok némelyike is érdeklődik (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia), Franciaországban néhány hónapig tesztelték is 2008-ban. Valószínűleg egy közös nehéz teherszállító helikopter fejlesztésének képezi majdan az alapját.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mi–26-ot az alapkoncepció szerint mind katonai, mind polgári piacra rendszeresíteni kívánták. A tervezés során alapul vették az Mi–6 és a Mi–12 tervezése és előbbi üzemeltetése során tapasztaltakat. A megkívánt cél a Mi–6 hasznos belső térfogatának és teheremelésének kétszerese lett, mellyel a világ legnagyobb és leggyorsabb sorozatgyártott helikoptere lett volna. Ekkoriban a Chinook volt a „leggyorsabb” teherszállító helikopter. Elsődleges célként kikötötték, hogy egy 13 tonna össztömegű lövészpáncélost képes legyen elszállítani, illetve célként felmerült a kis-középhatótávolságú ballisztikus rakéták továbbszállítása a telepítési területeikre, melyeket An–22 és Il–76 teherszállítók szállították volna a végrakodó-reptérre.

A helikopter terveit Marat Tyiscsenko, Mihail Leontyjevics Mil tanítványa készítette el. Az első példány 1977. december 14-én szállt fel először, szovjet katonai szolgálatba 1983-ban lépett.

Szerkezeti kialakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típus hagyományos, duplaabroncsú tricikli-futóművel van ellátva. Törzse szintén hagyományos, keresztbordák és hosszmerevítők rendszere, fémlemez burkolattal a külső felületen (a rakodótér nincs burkolva). A pilótafülke a törzs elején, a rakodórámpa a törzs hátsó részén lett kialakítva. A rakodótér és a pilótafülke között szintkülönbség van. A rakodótérben jobb oldalon négy, a bal oldalon három kör alakú ablak van elhelyezve, a jobb oldalon egy, a bal oldalon két deszantajtóval. A rakodórámpa lefelé, oldalra egy-egy áramvonalazó lemez nyílik ki. A rakodótér fölé lett elhelyezve a két hajtómű és a főtengely, hagyományosan önálló blokkban, műszaki vizsgálatukhoz, javításukhoz csak a bal oldalon lett kialakítva acél csőlétra. A gép képes egy működő hajtóművel is repülni, repülőtömegtől függően. A helikopter hagyományosan egy fő- és egy farokrotorral van felszerelve, a főrotor nyolc lapátból áll, elsőként az üzemelő helikopterek között. A farok fektetett „D” keresztmetszetű, melyben a transzmissziós tengely halad, meghajtva az ötágú farokrotort. A gép kevéssel nagyobb össztömeg mellett nyolc tonnával több terhet képes emelni (20 tonnát), mint elődje, a Mi–6.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • V–29: prototípus
  • Mi–26 (NATO-kód: Halo-A): a típus első sorozatban gyártott változata
  • Mi–26A: modernizált repülési és navigációs rendszerrel felszerelve
  • Mi–26M: a Mi–26 modernizált változata
  • Mi–26MSZ: légimentő változat
  • Mi–26NEF–M: tengeralattjárók eleni harcra felkészített változat, az orrba felderítő berendezéseket építettek
  • Mi–26P (passzazsirszkij): személyszállító változat, berendezett utasterében 63 főt képes szállítani
  • Mi–26PP: rádióátjátszó változat
  • Mi–26PK: (vagy K) légidaru változat, melynél a teherteret elhagyták és a Mi–10K-hoz hasonlóan alakították ki a törzsközéprészt.[1]
  • Mi–26SZ: katasztrófavédelmi változat, speciális fedélzeti berendezésekkel és védőfelszerelésekkel
  • Mi–26T: polgári teherszállító változat
  • Mi–26TC: polgári teherszállító változat
  • Mi–26TM: légidaru változat, melynek a hátsó, lehajtórámpa helyén egy figyelőfülkét alakítottak ki
  • Mi–26TP: tűzoltó változat
  • Mi–26TSZ: a Mi–26T exportváltozata
  • Mi–26TZ: üzemanyagszállító változat
  • Mi–27: repülő harcálláspont, mindössze két példány épült belőle

Megrendelő és üzemeltető országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgári üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aeroflot Aeroflot: gépeinek nagy részét valószínűleg polgári repülőtársaságoknak adta el (Pecotox Air, Rosztvertol, Scorpion International Services, Skytech Helicopter Service, UTair Aviation stb.) az 1990-es, 2000-es években (СССР-06001, СССР-06029, СССР-06033, СССР-06046, СССР-06121, СССР-06141[2] RA-06009, RA-06018, RA-06019, RA-06025, RA-06040, RA-06042, RA-06089, RA-06263, ...)
  • ENSZ ENSZ: üzemeltetett gépeket humanitárius segélyszállítási céllal a jugoszláviai háborúban (ukrajnai fekete 64-es), illetve 1992 őszén a UN 255 lajstromú (volt orosz RA-06188) Kambodzsában lett bevetve. 2003 július végén Kinduban, a Kongói DK-ban a UN 835 (RA-06181), ugyanez a gép ebben a hónapban Entebbeből Ruandába is szállított, illetve a Sierra Leone-i Freetownba többek között a UN-092 is vitt segélyszállítmányokat 2003 júliusában.[3] Novemberben az RA-06079 volt látható ENSZ-színben Kinduban, a következő év márciusában pedig az RA-06121 és az RA-06292 volt látható a libériai Monrovia meletti Roberts nemzetközi repülőtéren. 2005 júliusában İzmirben volt látható az RA-06121 UN festéssel, 2005. május elején a RA-06283 Fehéroroszországban. Szudánban három Mi–26T-t alkalmaztak 2007-ben, orosz zászló alatt. Az egyik bázisa El Obeid-ben (UNO 550, orosz lajstromja RA-06267), a másiké a dél-szudáni Jubában, a harmadiké Kaduqliban van a Nubah-hegység közelében. Utóbbi kettő közül az egyik az RA-06292 lajstromú UN–155, a másik az RA-06078 számú UN–156. A két gép 2006-ban Libériában is teljesített szolgálatot a Roberts repülőtéren.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Mi–26K-ról fotó az aviastar.org-on.
  2. Ez a gép szerepelt az 1984-es Farnborough-i kiállításon is. Airliners.net-kép a gépről.
  3. A kötőjelezés nem egyértelmű, jelenleg a felfestett eredeti írásokat mutatja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–26 témájú médiaállományokat.
Képgalériák