Géppuska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Maxim-géppuska 1910-ből

A géppuska önműködő, csak sorozatlövés leadására alkalmas, legfeljebb 20 mm-es puskalőszert tüzelő lőfegyver. Hordozható és állványos kivitelű változatai is vannak. A 10–12 kg tömegű géppuskákat könnyű géppuskának nevezik a magyar katonai terminológiában.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gépfegyverek elődjének tekinthető a 17. században használt sorpuskák, amely egy ágyúkeréken álló több csőből összetevődő fegyver volt. Begyújtása után gyors sorozatban lőtte ki a golyókat, de nagyon nehéz volt újra tölteni. Az 1860-as években az amerikai Richard Jordan Gatling[1] feltalálta a róla elnevezett Gatling-géppuskát, amely egy hajtókaros fegyver volt, és az amerikai hadsereg szabványosította a polgárháborúban. A Gatlinget tüzérségi lőfegyverként használták, mivel ágyúkerekeken vontatták.

Az első automata géppuskát az amerikai Hiram Stevens Maxim[2] szerkesztette, aki 1883-ban kapott szabadalmat a „hátralökő erővel töltődő mozgócsövű fegyverére”. A fegyver gyártását a Vickers[3] gyár kezdte el, a nyilvánosság előtt 1887-ben mutatták be a South Kensington-i ipari kiállításon. Maxim első géppuskái 11,4, és 14,7 mm-es puskatöltényt tüzeltek.

Töltése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehet vele tárból tüzelni. Némely változatok dobtárból, mások (széteső- vagy nem széteső tagú) hevederből tüzelnek. A magyar PKMsz például nem széteső tagú, 4 db. 25-ös hevederdarabból áll, a tárolása társzerű dobozokban történik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadtudományi lexikon I. (A–L). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 837. o. ISBN 963-04-5226-X

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. R. J. Gatling (angol nyelven)
  2. H. S. Maxim (angol nyelven)
  3. Első világháborús géppuskák (magyar nyelven)