Anthony Fokker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anthony Fokker
Anthony Fokker 1912.jpg
Anthony Fokker 1912-ben
Született 1890. április 6.
Blitar, Kelet-Java, Holland Kelet-India
Elhunyt 1939. december 23. (49 évesen)
Murray Hill Hospital, New York, USA
Nemzetisége holland
Foglalkozása mérnök

Anton Herman Gerard Fokker (Blitar, Indonézia, 1890. április 6.New York, USA, 1939. december 23.) holland repülőgéptervező, a repülés és repülőgépgyártás egyik úttörője.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anthony Fokker Blitar városában született Jáva szigetén 1890. április 6-án, ami akkor Hollandiához tartozott, ma pedig Indonézia része. Apja Herman Fokker holland kávéültetvény-tulajdonos volt.

Négy éves korában a család visszaköltözött Hollandiába, és Haarlemben telepedett le, hogy Anthonynak és nővérének holland neveltetést tudjanak biztosítani. Anthony nem volt szorgalmas tanuló és nem is fejezte be felsőbb iskolai tanulmányait. Anthony érdeklődését a repülés iránt Wilbur Wright Franciaországban tartott bemutatója keltette fel először 1908 őszén.

Németországi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fokker Spin

1910-ben, 20 éves korában Anthonyt az apja Németországba küldte, hogy gépészetet tanuljon. Azonban a repülés iránti érdeklődése következtében iskolát váltott.[1] Még ebben az évben megépítette első repülőgépét, a "Fokker Spin" nevű gépet, azaz a "pókot", ami egy balesetben megsemmisült, amikor Fokker üzlettársa egy fának nekirepült vele. Repülési engedélyét a második "Spin" géppel szerezte meg. Hazájában hírességgé vált, amikor körülrepülte a Szent Bávó templom tornyát Haarlemben 1911. augusztus 31-én a "Spin" harmadik verziójával.[2] Tovább növelte hírnevét Vilma királynő születésnapjára tartott bemutatójával.

1912-ben Fokker a Berlin közelében lévő Johannisthalba költözött, ahol megalapította első saját vállalatát Fokker Aeroplanbau néven. Az elkövetkező években több különböző repülőgépet is készített. A repülőgépgyárát később áthelyezte Schwerinbe, és Fokker Flugzeugwerke GmbH néven működtette tovább, amit később Fokker Werke GmbH névre rövidített.

Első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború kitörésekor a német kormányzat átvette az irányítást a gyárban, azonban Fokker maradt az igazgatója a gyárnak és számos repülőgépet tervezett a Luftstreitkräfte számára, beleértve a Fokker Eindecker és a Fokker Dr.I típusokat. Az utóbbi típust Manfred von Richthofen, a vörös báró tette halhatatlanná. Összességében mintegy 700 katonai repülőgépet szállított a Fokker gyár a német légierő számára az első világháború alatt.

Fokker saját maga is kiváló pilóta volt, és repülőgépeit számos alkalommal repülte bemutatókon.[3] 1915. június 13-án Fokker bemutatta az új Fokker Eindecker gépet Stenay mellett az 5. német hadsereg szektorában Vilmos német koronaherceg és más neves személyiségek előtt. Fokker szorosan együttműködött Otto Parschauval, mint katonai szakértővel, hogy az Eindeckert alkalmasabbá tegye a speciális harctéri feladatokra és ezen így ezen a bemutatón Otto Parschau is repült a géppel. Max Immelmann, aki később az Eindeckerrel az első világháború legjelentősebb sikereit érte el, úgy kommentálta ezt a bemutatót egy levelében, hogy a Fokker lenyűgözte a képességeivel.[3]

Szinkronizált gépfegyver[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakran hivatkoznak Fokkerre úgy mint a szinkronizált gépfegyver kifejlesztőjére, ami lehetővé tette, hogy a repülőgépek a forgó légcsavaron keresztül tüzeljenek. Jóllehet Fokker szerepe jelentős volt ennek a megoldásnak a kidolgozásában, ez a találmány számos korábbi fejlesztésen alapult.

1915. április 18-án Roland Garros francia pilóta gépét lelőtték, és német fogságba esett. Repülőgépe olyan deflektorral volt felszerelve, amely a légcsavarhoz volt rögzítve. Garros ugyan fel tudta gyújtani a gépet, mielőtt fogságba esett volna, azonban a gépfegyver és a légcsavar sértetlen maradt és a németek kezére került.[4]

Ennek hatására a Luftstreitkräfte egy szinkronizált gépfegyver kidolgozását kezdeményezte, amibe Fokkert is bevonták. Azonban a történetnek az a része, hogy a tervezés, fejlesztés és összeszerelés mindössze 48 órát vett igénybe nem a tényeken alapul. Bizonyítékok vannak arra, hogy a Fokker vállalat már Garros gépének elfogása előtt hat hónappal elkezdett dolgozni ezen a koncepción.[3]

A fejlesztés végeredménye Fokker Gestangesteuerung nevű vezérlő mechanizmusa volt, ami lehetővé tette, hogy a Fokker gépek gépfegyverei úgy lőjenek előre a légcsavar körén keresztül, hogy csak akkor tüzeljenek, amikor a légcsavar a tűzvonalon kívül van. Ennek a mechanizmusnak az alkalmazása a Fokker Eindecker gépeken vezetett a német légifölény megszerzéséhez a háború kezdeti szakaszában, amit a brit sajtó Fokker Scourge néven emlegetett.

Visszatérés Hollandiába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború végén a versailles-i béke értelmében, Németországnak megtiltották, hogy repülőgépeket és repülőgépmotorokat gyártson. 1919-ben Fokker visszatért Hollandiában, és egy új vállalkozásba kezdett Nederlandse Vliegtuigenfabriek (Holland Repülőgépgyár) néven, ami a későbbi Fokker Aircraft Company elődje lett. A békeszerződésben foglalt szigorú lefegyverzési feltételek ellenére Fokker nem tért haza üres kézzel: sikerült átcsempésznie a német-holland határon egy teljes vonatszerelvény D.VII és C.I harci gépet és a hozzájuk tartozó alkatrészeket. Ez képezte a kezdeti raktárkészletét az új gyárnak, ami lehetővé tette számára, hogy gyorsan beindítsa az üzletet. A katonai célú fejlesztés helyett azonban a polgári repülésre koncentrált, és a Fokker F.VII hárommotoros gépével igen jelentős sikereket ért el.

1919. március 25-én Fokker feleségül vette Sophie Marie Elisabeth von Morgent Haarlemben. Ez a házassága négy évig tartott.

Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött és amerikai állampolgárságot kapott. Megalapította vállalata amerikai leányvállalatát Atlantic Aircraft Corporation néven. 1927-ben Fokker feleségül vette Violet Austmant New Yorkban.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939-ben halt meg New Yorkban agyhártyagyulladás következtében három hét betegség után, 49 éves korában.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Anthony Fokker Biography
  2. nuentoen.nl; Fénykép az eseményről
  3. ^ a b c van Wyngarden
  4. van Wyngarden, G. Early German Aces of World War 1. Oxford: Osprey Publishing, 2006. ISBN 1-84176-997-5.
  5. "A.H.G. Fokker Dies." The New York Times, 24 December 1939. Retrieved: 2008. június 29. Quote: "Anthony H.G. Fokker, pioneer airplane designer, manufacturer and promoter, died yesterday morning at Murray Hill Hospital, where he had been ill of pneumococcous meningitis for the last three weeks. He was 49 years old."

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boyne, Walter J. The Smithsonian Book of Flight for Young People. Washington, DC: Smithsonian Institute, 1988. ISBN 0-689-31422-1.
  • Dierikx, Marc. Fokker: A Transatlantic Biography. Washington, DC: Smithsonian Institution Press, 1997. ISBN 1-56098-735-9.
  • Molson, K.M. Pioneering in Canadian Air Transport. Winnipeg: James Richardson & Sons, Ltd., 1974. ISBN 0-919212-39-5.
  • Nevin, David. The Pathfinders (The Epic of Flight Series). Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 1980. ISBN 0-8094-3256-0.
  • Postma, Thijs. Fokker: Aircraft Builders to the World. London: Jane's, 1979. ISBN 0-531-03708-8.