Azerbajdzsán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Azerbajdzsáni Köztársaság
Azərbaycan Respublikası
 Azerbajdzsán zászlaja
Azerbajdzsán zászlaja
 Azerbajdzsán címere
Azerbajdzsán címere
Nemzeti himnusz: Azərbaycan, Azərbaycan!
LocationAzerbaijan.svg

Fővárosa Bakı
é. sz. 40° 22′, k. h. 49° 53′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő İlham Əliyev
Miniszterelnök Artur Rəsizadə
Hivatalos nyelv azeri
Beszélt nyelvek orosz, örmény (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak)
független 1991. augusztus 30.

Tagság ENSZ, EBESZ, EBU/UER
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 92
Becsült 9 235 100[1] fő (2012. január)
Rangsorban 92
Népsűrűség 105,8[1] fő/km²
GDP 2011
Összes 94 318 millió USD[2] (87)
Egy főre jutó 10 340 USD[2]
Földrajzi adatok
Terület 86 600 km²
Rangsorban 111
Víz 1,6%%
Egyéb adatok
Pénznem Azeri manat (AZN)
Nemzetközi gépkocsijel AZ
Hívószám 994
Internet TLD .az

térkép szerkesztése

Azerbajdzsán (azeriül Azərbaycan), hivatalos nevén az Azerbajdzsáni Köztársaság (azeriül Azərbaycan Respublikası) Eurázsia kaukázusi régiójának legnagyobb országa. Nyugat-Ázsia és Kelet-Európa között fekszik,[3] Keleten a Kaszpi-tenger, északon Oroszország, északnyugaton Grúzia, nyugaton Örményország és Törökország, délen Irán határolja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azerbajdzsán domborzati térképe
A Kinalug-völgy a Nagy-Kaukázusban

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének nagysága csaknem azonos Magyarországéval. Északon a Kaukázus, északkeleten a dagesztáni hegyek, nyugaton a Kis-Kaukázus láncai találhatók. A két hegyvidék között a Kura-Araksz-síkság a Kaszpi-tengerig fut ki. Északabbra a hegyek lábánál keskeny parti síkság alakult ki. Azerbajdzsán legmagasabb hegye a Bazardüzü (4466 m). Legmélyebben a Kaszpi-tenger partja van: -28 m. A Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 8350 vízfolyásból csak 24 hosszabb 100 km-nél. Minden folyó keletre, a Kaszpi-tengerbe folyik.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország éghajlata a nyugati hegységben és az északi területeken szélsőséges, míg a Kaszpi-tenger mentén kellemesnek nevezhető. Tavasz és nyár idején (április közepétől októberig) a hőmérséklet 20-30 °C között ingadozik, míg télen (decembertől márciusig) ennél jóval hidegebb van. Az országban mért a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet: -33 °C és +46 °C. Az évi csapadékmennyiség Lənkəran (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Lenkorán) tájon a legmagasabb (1600–1800 mm), az Abşeron-félszigeten (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Apseron) a legalacsonyabb (200–350 mm).

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegységek északi és keleti lejtőin kiterjedt erdőségek találhatók. A medencék és síkságok élővilága pusztai jellegű. Az ország legdélebbi csücskében az éghajlat és növényvilág szubtrópusi.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO listájára Azerbajdzsánból nem vettek fel természeti tájat.[4]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azerbajdzsán a nevét valószínűleg Atropatész után kapta, aki méd satrapa (kormányzó) volt az általa uralt Atropaténében (a mai iráni Azerbajdzsánban). Az Atropatész név óperzsa eredetű, jelentése 'tűzzel védett'.

A történelem folyamán számos népcsoport itt telepedett le, így médek, szkíták, perzsák, örmények, görögök, rómaiak, kazárok, oguz törökök, szeldzsuk törökök, mongolok és oroszok is.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaukázusi Albania a 4-6. században

A legrégebbi bizonyíték emberi jelenlétre a késői kőkorból származik, Azykh-barlangban találták, a Quruçay kultúra népe hagyta ránk. Felső paleolitikus és részben mousteri maradványokat találtak Tağlar, Damcili, Zar, Yataq-yeri barlangjaiban, és máshol is. Leylatepe és Sarytepe nekropoliszaiban korsókat találtak beleszáradt borral, ez bizonyítja, hogy a késői bronzkorban szőlőt műveltek errefelé.

Amikor a Kaukázustól délre eső vidéket i. e. 550 körül meghódították az Achaimenidák, a zoroasztrizmus elterjedt a Méd Birodalom e részén. Nagy Sándor bukása után a Kaukázus vidékén letelepedtek a szeleukida görögök, akiket végül Róma győzött le végleg. De behatoltak ide a Baktriába szakadt görögök is, és végül a legharciasabbak, a parthusok is. A kaukázusi albánok, akik a ma Azerbajdzsánként ismert terület eredeti lakói voltak, az i. e. 4. században királyságot alapítottak. I. e. 95-67 között a kaukázusi Albánia egy része valószínűleg meghódolt a szomszédos Örményországnak, és Nagy Tigranész birodalmának része lett. Sztrabón szerint a rómaiak és a párthusok megkezdték kiterjeszteni birtokaikat Albániára. Végül egy békeszerződést írtak alá, amiben Albánia független maradt, nem úgy, mint Ibéria és Örményország. Egy római felirat Gobusztánban bizonyítja a Legio XII. Fulminata jelenlétét Domitianus idejében.

Kaukázusi Albánia a Szászánidákig maradt független, majd azok vazallus állama lett 252-ben. Umayr király a 4. században hivatalosan áttért a kereszténységre, államvallássá tette, és Albánia keresztény jellegű állam maradt a 8. századi iszlám hódításig. A Szászánidák és a bizánciak számos hódítási kísérlete ellenére kaukázusi Albánia fennállt a régióban a 9. századig.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori lovag hadiöltözete
Mardakan erődje

Amikor a muszlim Omajjád Kalifátus legyőzte mind a Szászánidákat, mind Bizáncot, a kaukázusi Albánia vazallus állam lett. A Dzsavan Sir herceg vezette keresztény ellenállást 667-ben nyomták el. Az Abbászida Kalifátus lehanyatlása után a mai Azerbajdzsán területe különböző dinasztiák harctere lett: egymást váltották a szalaridák, a szadzsidák, a saddaditák, ravvadidák és a bújidák. A 11. század elején a terület fokozatosan a Közép-Ázsia felől benyomuló szeldzsuk törökök kezére került. Az első az oguz dinasztiák közül a gaznavida dinasztia volt, amely 1030 körül elfoglalta a mai Azerbajdzsán nagy részét.

A szeldzsukok birodalmában a helyi hatalmat atabégek gyakorolták, akik elméletileg a szeldzsuk szultán vazallusai voltak, a gyakorlatban maguk uralkodtak. A szeldzsuk török uralom idején helyi költők, például Nizámí Gandzsaví és Khagani Sirváni, felvirágoztatták a perzsa költészetet a mai Azerbajdzsán területén. A következő uralkodó dinasztia a Dzsalairida dinasztia volt, akik rövid életű uralmának Timur Lenk vetett véget. A sirvánsahok helyi dinasztiája Timur Lenk birodalmának vazallus állama lett és részt vett Timur háborújában az Arany Horda uralkodója, Toktamis ellen. Timur Lenk halála után két független, rivalizáló állam emelkedett ki: Karakojunlu és Akkojunlu. Akkojunlu szultánja, Uzun Haszan halálakor az egész mai Azerbajdzsán ura volt. Uralmát a sirvánsahok folytatták, akik helyi uralkodóként megőrizték jelentős autonómiájukat 861-től 1539-ig. A sirvánsahokat a szafavidák űzték el. Ez a síita dinasztia a szunnita lakosság körében megkísérelte a síita ágazat elterjesztését Azerbajdzsánban, miközben harcoltak a szunnita Török Birodalom ellen.

Valamivel később, a szafávidák összeomlása után több független kánság emelkedett fel a mai Azerbajdzsánban. Folyamatos háborúskodás után ezeket a kánságokat végül Oroszország olvasztotta be. A türkméncsáji szerződésben a Perzsa Birodalom elismerte Oroszország szuverenitását a Jereváni Kánság, a Nahicseváni Kánság, valamint a Tális Kánság maradványai felett.

Az első függetlenség és szovjet Azerbajdzsán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, 1918-1920

Amikor az Orosz Birodalom összeomlott az első világháborúban, Azerbajdzsán Örményországgal és Grúziával együtt része lett a rövid életű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságnak. Amikor 1918 májusában a szövetség feloszlott, Azerbajdzsán kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. Ez volt az első demokratikus parlamentáris köztársaság a muszlim világban, de mindössze 23 hónap után a szovjet 11. hadsereg felszámolta 1920 áprilisában. A bolsevikok Bakuban kiáltották ki az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot 1920. április 28-án.

1922-ben Azerbajdzsán, Örményországgal és Grúziával együtt, része lett a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságnak, amely maga az újonnan alapított Szovjetunió tagállama volt. 1936-ban feloszlatták az Transzkaukázusi Köztársaságot és az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság egyike lett a Szovjetunió 12 (1940-től 15) tagállamának.

Az 1940-es években Azerbajdzsán látta el olajjal a Szovjetuniót. Majdnem 600 000 azerbajdzsáni harcolt a fronton a náci Németország ellen. Az Edelweiss hadműveletben Adolf Hitler megpróbálta elfoglalni a kaukázusi olajmezőket és Bakut, de minden támadását visszaverték. A németek komoly és nagyrészt eredménytelen erőfeszítéseket tettek emigráns azeri politikusokkal való együttműködés kialakítására,

Az új független Azerbajdzsán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor az Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov kezdeményezte a glasznoszty politikáját, megnövekedett a nyugtalanság és etnikai feszültség a Szovjetunió különböző régióiban, legelőször Azerbajdzsán egyik régiójában, Hegyi-Karabahban. Zavargások törtek ki Azerbajdzsánban. Moszkva képtelensége arra, hogy megoldást találjon a felforrósodott konfliktusra, a Szovjetuniótól való elszakadási törekvéseket erősítette. Ezek a folyamatok közvetlenül vezettek a bakui „fekete január”-hoz. Abban az időben nevezték ki Ayaz Mütəllibovot az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárává.

1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette a Szovjet Szocialista szavakat az állam megnevezéséből, kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Köztársaságot a Szovjetunión belül, és visszaállította az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kissé módosított zászlaját állami jelképnek. 1991 elején Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa létrehozta az elnök intézményét, és Ayaz Mütəllibovot választotta meg köztársasági elnöknek. 1991. szeptember 8-án Ayaz Mütəllibovot országos választásokon választották elnökké. Ezen a választáson ő volt az egyetlen jelölt. 1991. október 18-án Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta Azerbajdzsán függetlenségét, amit népszavazás hagyott jóvá 1991 decemberében, amikor a Szovjetunió hivatalosan feloszlott.

A függetlenség első éveit beárnyékolta a szomszédos Örményországgal Hegyi-Karabahért vívott háború. 1994 végi állapot szerint Azerbajdzsán elvesztette nemzetközileg elismert területének 16%-át, beleértve Hegyi-Karabahot. 1993-ban a demokratikusan megválasztott Əbülfəz Elçibəy elnököt Surət Hüseynov ezredes vezette katonai puccs távolította el a hatalomból. Az új elnök Szovjet-Azerbajdzsán korábbi vezetője, Heydər Əliyev lett. 1994-ben Surət Hüseynov, aki akkoriban miniszterelnök volt, újabb katonai puccsot kísérelt meg, ezúttal Heydər Əliyev ellen, de sikertelenül. Elfogták és árulásért elítélték. 1995-ben egy másik puccskísérlet volt, a katonai rendőrség parancsnoka, Rövşən Cavadov vezette, de az eredménye az lett, hogy megölték Cavadovot és feloszlatták Azerbajdzsán katonai rendőri erőit.

Əliyevnek elnöksége alatt sikerült lecsökkentenie a munkanélküliséget, megfékezte a bűnöző csoportokat, létrehozta a független államiság alapvető intézményeit, stabilitást, békét hozott, megnőttek a külföldi beruházások, de az ország a kormányzati bürokrácia nagymértékű korrupciójától szenvedett. 1998-ban Əliyevet újraválasztották. A gazdaság fejlődött, különösen az Azəri-Çıraq-Günəşli olajmező és a Şah Deniz-gázmező kiaknázása révén. Közben Əliyev elnöksége egyre népszerűtlenebb lett a szavazók előtt, a széles körű korrupció és az autokratikus, diktatórikus rezsim miatt. Ugyanezek a súlyos kritikák érik elnökké választása óta İlham Əliyev korábbi miniszterelnököt, Heydər Əliyev fiát.

Az ország szövetségese a térségben Törökország.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete egy postabélyegen (1996)

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, a muzulmán világ első világi demokratikus köztársasága[5][6][7] 1918-ban jött létre, de 1920-ban a Szovjetunió részévé vált.[7][8] Azerbajdzsán 1991-ben nyerte vissza a függetlenségét. Nem sokkal ezután a hegyi-karabahi háború során a szomszédos Örményország elfoglalta Hegyi-Karabah területét, a környező településeket, valamint Karki, Yuxarı Əskipara, Barxudarlıés Sofulu (Qazax) enklávékat. Ezalatt Azerbajdzsán megszerezte Arcvasen exklávé területét. Annak ellenére, hogy a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét hivatalosan egyetlen állam és szervezet sem ismeri el, és mindenki Azerbajdzsán területeként kezeli, de facto a háború óta mégis független államként működik.[9][10][11][12]

Azerbajdzsán ősi kultúrával rendelkező világi köztársaság. Egyike a hat független türk államnak, és aktív tagja mind a Türk Bizottságnak, mind pedig a türk kultúrával és művészettel foglalkozó TÜRKSOY közösségnek. Azerbajdzsán 158 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és 38 nemzetközi szervezetnek a tagja.[13] A GUAM, a Kémiai Fegyverek Betiltásáért Szervezet, valamint a Független Államok Közösségének az alapító tagja.[14] 2006. május 9-én az ENSZ BT beválasztotta az újonnan megalapított Emberi Jogi Bizottság tagjai közé.[15] Jelen van az országban az Európai Bizottság egyik különmegbízottja. Az ország többek között tagja még az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a NATO Partnerség a Békéért programjának. Azerbajdzsán az El nem kötelezett országok egyike, és megfigyelői státusszal rendelkezik a Kereskedelmi Világszervezetnél.[13][16]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország elnöki köztársaság. Az alkotmányt 1995. november 12-én bocsátották ki.

Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Ennek ellenére a vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése, és Azerbajdzsán így is az egyik legliberálisabb muzulmán többségű államnak számít.[17][18] A kelet-európai országokhoz és a FÁK többi tagállamához képest Azerbajdzsánban az emberi fejlettségi index, a gazdasági fejlettség, az életszínvonal magas, míg az analfabetizmus, a munkanélküliségi ráta és a nemzetközi szervezett bűnözés jelenléte alacsony.[19][20][21][22][23][24] 2012. január 1-jétől az ország az ENSZ BT egyik választott tagja lesz két évig.[25]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 59 körzet vagy járás (Rayon, tbsz. Rayonlar): Abşeron (Xırdalan), Ağcabədi, Ağdam, Ağdaş, Ağstafa, Ağsu, Astara, Balakən, Beyləqan, Bərdə, Biləsuvar, Cəbrayıl, Cəlilabab, Daşkəsən, Dəvəçi, Füzuli, Gədəbəy, Goranboy, Göyçay, Hacıqabul (Qazı Məmməd), İmişli, İsmayıllı, Kəlbəcər, Kürdəmir, Kashatag, Lənkəran, Lerik, Masallı, Neftçala, Oğuz, Qəbələ, Qax, Qazax, Qobustan (Mərəzə), Quba, Qubadlı, Qusar, Saatlı, Sabirabad, Şəki, Salyan, Şamaxı, Samux(Nəbiağalı), Siyəzən, Şəmkir, Şuşa, Tərtər, Tovuz, Ucar, Xaçmaz, Xanlar, Xızı, Xocalı, Xocavənd, Yardımlı, Yevlax, Zəngilan, Zaqatala, Zərdab
  • 11 körzeti jogú város (Şəhər, tbsz. Şəhərlər): Bakı Şəhəri, Əli Bayramlı Şəhəri, Gəncə Şəhəri, Lənkəran Şəhəri, Mingəçevir Şəhəri, Naftalan Şəhəri, Sumqayıt Şəhəri, Şəki Şəhəri, Şuşa Şəhəri, Xankəndi Şəhəri, Yevlax Şəhəri
  • 1 autonóm köztársaság (Muxtar Respublika): Nahicseván, mely 7 további körzetre – Babək, Culfa, Kəngərli (Qıvraq), Ordubad, Sədərək, Şahbuz, Şərur – és egy városra – Naxçıvan Şəhəri – oszlik.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baku, a főváros
A Kaukázus vidékének etnikumai
Bibi Heybat mecset, Baku
Örmény apostoli ortodox egyház temploma Karabah területén, Shushi

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakossága: 9 235 100 fő (2012)[1]
  • Népsűrűség: 105,8 fő/km² (2011)[1]
  • Írástudatlanság: 3%
  • Születéskor várható élettartam: férfiak – 65 év, nők – 74 év
  • Népcsoportok:
  1. azeri 91,6%[26]
  2. talis 1,3%[26]
  3. örmény 1,3% (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak)[26]
  4. orosz 1,3%[26]
  5. lezg 2,0%[26]
  6. egyéb 0,1%[26]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bakı (Baku) 2 045 815 fő[27], Gəncə 301 000 fő, Sumqayıt 268 000 fő, Mingəçevir 95 000 fő, Şəki 63 000 fő, Naxçıvan 62 000 fő, Əli Bayramlı 61 000 fő, Xankəndi 55 000 fő

Fő cikk: Azerbajdzsán városai

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egy főre eső GDP változása 1990 és 2012 között Azerbajdzsánban (piros vonal), összehasonlítva Grúziával (zöld) és Örményországgal (kék vonal)

Agrár-ipari ország.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dinamikus növekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olajfúrótornyok Baku közelében

Azerbajdzsánban jelentős kőolaj- és földgáztartalékok vannak, ám azok kihasználása csak a 2000-es években indult be, az évtized elején még orosz gázimportra szorult az ország. Olajkitermelőként a 20-21., gáztermelőként pedig a 31. ország a világon, gáztermelése az eurázsiai összesített mennyiségnek kevesebb mint 2 százaléka. A Şah Deniz-gázmező az ország legnagyobb lelőhelye.[30]

Azerbajdzsánban az ún. nem-olaj szektor fejlesztése révén egyre inkább javul a vállalkozási környezet, egyszerűsödnek a vállalkozások megalakulására és működésére vonatkozó szabályozások. A Nemzeti Vállalkozásfejlesztési Alapból 2009-ben 130 millió azeri manatot (AZN), azaz mintegy 113 millió eurót fordítottak a vállalkozások támogatására. Az országnak elsősorban korszerű technológiára és know-how-ra van szüksége az ún. nem-olaj szektor fejlesztése érdekében.

A Világbank számításai szerint amennyiben Azerbajdzsán 2020-ra meg akarja duplázni az egy főre jutó GDP-jét, akkor a 40-szeresére kellene növelnie az egy főre jutó ún. nem-olaj termékekből álló exportját. Ennek a célnak az eléréséhez az energiahordozók exportjából származó jövedelmeknek köszönhetően külső erőforrásokra nincs szüksége az országnak.

A gazdasági növekedés eredményeként a havi átlagbér 8,6%-kal emelkedett és 2009 végére elérte a 298 manatot (260 euró). Az átlagos havi nyugdíj értéke 100 manat (87 euró), a minimálbér 75 manat (65 euró). A szegénységi ráta 13,2%-ról 11%-ra csökkent.

A régiók gazdasági-szociális fejlesztésének keretében az országban 75 ezer új munkahelyet hoztak létre. A világgazdasági válság hatására a 2010. évi tervezett költségvetés bevételi oldala 17%-kal, a kiadási oldala 9%-kal csökkent az előző évhez képest. A bevételi oldal 10 Mrd AZN (12,2 Mrd USD) és kiadási oldala 11,23 Mrd AZN (13,7 Mrd USD). Eközben az ország vezetése igyekszik a szociális kiadásokat szinten tartani.

Az Örményországgal – a hegyi-karabahi konfliktus következtében – tartóssá vált hadiállapot miatt az ország védelmi és hadiipari kiadásai jelentősek, elérik a költségvetés 10-11%-át. Azerbajdzsán a saját védelmi ipar kialakítása érdekében együttműködik Törökországgal és Izraellel.

Azerbajdzsán támogatásáról biztosította a Nabucco gázvezeték megépítését, előzetesen 7-8 milliárd m³ földgáz biztosítását helyezte kilátásba az induláshoz. Ugyanakkor Azerbajdzsán többször jelezte, hogy nagyobb határozottságot és áttörést vár a Nabucco gázvezeték megépítése kapcsán, az EU részéről kevesebb politikát és több gyakorlati intézkedést tart kívánatosnak.[31]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főút Sumqajit-nál
  • Vasútvonalak hossza: 2122 km
  • Közútvonalak hossza: 24 981 km
  • Repülőterek száma: 9
  • Kikötők száma: 1
  • Legfontosabb kikötők: Bakı, Sumqayıt, Lənkəran
  • Nemzetközi repülőtér: Bakı

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ″Láng-tornyok″ Bakuban

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az azeri konyha nagyon hasonlít a török konyhához.

A leghíresebb azeri étel a dovga, amely egy leves spenótból és joghurtból.

Az azeriek kedvelik a paprikát, hagymát, zöldségeket. Kedvenc fűszereik a citrom, a fahéj, és a bazsalikom.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világörökségi helyszínei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt világörökségi helyszínei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oltások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások az országba utazóknak:

Javasolt oltás bizonyos területeken:

A Malária ellen gyógyszer van. Azerbajdzsánban ritka a fertőzésveszély. A nyugati országrészen kell vigyázni.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shafa Stadion, Baku

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azerbajdzsánnak eddig négy olmipiai bajnoka van. A legeredményesebb sportág a birkózás.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Május 28. - Nemzeti ünnep ( a köztársaság napja, 1918)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d The International Population Day, The demographic situation in Azerbaijan, The State Statistical Committee of the Republic of Azerbaijan, 11 July 2011
  2. ^ a b Azerbaijan:Report for Selected Countries and Subjects. International Monetary Fund. (Hozzáférés: 2011. április 12.)
  3. Azerbajdzsán területét lehet Ázsiához és Európához is sosrolni. Az ENSZ besorolása szerint Azerbajdzsán Nyugat-Ázsiához tartozik, míg a CIA World Factbook kiadványa, a CIA.gov, a NationalGeographic.com, és az Encyclopædia Britannica még Gróziát is ázsiai országnak tekinti. Ezzel ellentétben a Georgia számos forrás, így a BBC NEWS.bbc.co.uk, a Merriam-Webster's Collegiate Dictionary és a Worldatlas.com is Európa részének tekinti ezeket az államokat.
  4. World Heritage Centre - World Heritage List
  5. 93 years pass since establishment of first democratic republic in the east – Azerbaijan Democratic Republic. Azerbaijan Press Agency. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  6. Kazemzadeh, Firuz. The Struggle for Transcaucasia: 1917–1921. The New York Philosophical Library, 124, 222, 229, 269–270. o (1951). ISBN 0-8305-0076-6 
  7. ^ a b Swietochowski, Tadeusz. Russian Azerbaijan, 1905–1920: The Shaping of a National Identity in a Muslim Community. Cambridge University Press, 129. o (2004). ISBN 0521522455 
  8. Pipes, Richard. The Formation of the Soviet Union: Communism and Nationalism 1917–1923, 2nd, Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press, 218–220, 229. o (1997). ISBN 0674309510, 9780674309517 
  9. Резолюция СБ ООН № 822 от 30 апреля 1993 года. United Nations. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  10. Резолюция СБ ООН № 853 от 29 июля 1993 года. United Nations. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  11. Резолюция СБ ООН № 874 14 октября 1993 года. United Nations. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  12. Резолюция СБ ООН № 884 от 12 ноября 1993 года. United Nations. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  13. ^ a b Azerbaijan: Membership of international groupings/organisations:. British Foreign & Commonwealth Office. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  14. Europa Publications Limited. Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. Routledge (1998). ISBN 1857430581, 9781857430585 
  15. Elections & Appointments – Human Rights Council. United Nations. (Hozzáférés: 2009. január 3.)
  16. The non-aligned engagement. The Jakarta Post. (Hozzáférés: 2011. május 26.)
  17. South Travels - Azerbaijan
  18. Culture of Azerbaijan - Safari The Globe
  19. Human Development Index and its components (PDF). United Nations Development Programme
  20. Employment statistics in Azerbaijan. The State Statistical Committee of the Republic of Azerbaijan. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  21. Azerbaijan has one of the lowest crime rates per 100,000 residents in CIS. Today.Az, 2011. február 9
  22. Interactive Infographic of the World’s Best Countries. Newsweek.com, 2010. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. július 24.)
  23. Literacy rate among schoolchildren in Azerbaijan is 100% - UN report
  24. Central Intelligence Agency - The World Factbook - Azerbaijan
  25. Charbonneau, Louis. „Azerbaijan wins U.N. council seat, Slovenia withdraws”, Reuters, 2011. október 24. 
  26. ^ a b c d e f g Censuses of Republic of Azerbaijan 1979, 1989, 1999, 2009. Azərbaycan Dövlət Statistika Komitəsi (The State Statistical Committee of Azerbaijan Republic)
  27. Bakı şəhəri (Bakı város) Azərbaycan Dövlət Statistika Komitəsi
  28. Mapping The Global Muslim Population (PDF) (angolul)
  29. Administrative Department of the President of the Republic of Azerbaijan – Presidential Library – Religion (angolul)
  30. Mit adhat Nekünk Azerbajdzsán? – Index, 2012. szeptember 2.
  31. A cikket Gabor Pantali írta. Forrás: http://orszaginfo.itdhungary.com/

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz (Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004) ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Azerbajdzsán témájú médiaállományokat.