Azerbajdzsán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Azerbajdzsáni Köztársaság

Azərbaycan Respublikası

Azerbajdzsán zászlaja

Azerbajdzsán címere

Nemzeti himnusz: Azərbaycan, Azərbaycan!

Fővárosa

Bakı

é. sz. 40° 22′ k. h. 49° 53′

Államforma köztársaság

Vezetők

Államfő İlham Əliyev

Miniszterelnök Artur Rəsizadə

Hivatalos nyelv

azeri

Beszélt nyelvek orosz, örmény (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak)

független 1991. augusztus 30.

Népesség

Népszámlálás szerint ismeretlen +/-

Rangsorban 91

Becsült 9 164 600^[1] fő (2011)

Rangsorban 91

Népsűrűség 105,8^[1] fő/km²

GDP 2011

Összes 94 318 millió USD^[2] (87)

Egy főre jutó 10 340 USD^[2]

Földrajzi adatok

Terület 86 600 km²

Rangsorban 111

Víz 1,6%%

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem Azeri manat (AZN)

Nemzetközi gépkocsijel AZ

Hívószám 994

Internet TLD

BAKI

Kaszpi-tenger

N a g y -
K a u k á z u s

K i s -
K a u k á z u s

Bazardüzü

Hegyi-Karabah

térkép szerkesztése

Azerbajdzsán (azeriül: Azərbaycan), hivatalos nevén az Azerbajdzsáni Köztársaság azeriül Azərbaycan Respublikası) Eurázsia kaukázusi régiójának legnagyobb országa. Nyugat-Ázsia és Kelet-Európa között fekszik,^[3] Keleten a Kaszpi-tenger, északon Oroszország, északnyugaton Grúzia, nyugaton Örményország, délen Irán határolja.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Történelem
3 Államszervezet és közigazgatás
4 Népesség
5 Gazdaság
- 5.1 Általános adatok
- 5.2 Gazdasági ágazatok
6 Közlekedés
7 Kultúra
8 Turizmus
- 8.1 Oltások
9 Sport
- 9.1 Labdarúgás
- 9.2 Olimpia
10 Ünnepek
11 Lásd még
12 Források
13 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

Azerbajdzsán domborzati térképe

[szerkesztés] Domborzat

Az ország területe csaknem azonos Magyarországéval. Északon a Kaukázus, északkeleten a dagesztáni hegyek, nyugaton a Kis-Kaukázus láncai találhatók. A két hegyvidék között a Kura-Araksz-síkság a Kaszpi-tengerig fut ki. Északabbra a hegyek lábánál keskeny parti síkság alakult ki. Azerbajdzsán legmagasabb hegye a Bazardüzü (4466 m). Legmélyebben a Kaszpi-tenger partja van: -28 m. A Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található.

[szerkesztés] Vízrajz

A 8350 vízfolyásból csak 24 hosszabb 100 km-nél. Minden folyó keletre, a Kaszpi-tengerbe folyik.

Legjelentősebb folyók: Kura (1515 km), Araksz, Szamur
Legnagyobb tavak: Kaszpi-tenger, Mingəçevir-víztározó

[szerkesztés] Éghajlat

Az ország éghajlata a nyugati hegységben és az északi területeken szélsőséges, míg a Kaszpi-tenger mentén kellemesnek nevezhető. Tavasz és nyár idején (április közepétől októberig) a hőmérséklet 20-30 °C között ingadozik, míg télen (decembertől márciusig) ennél jóval hidegebb van. Az országban mért a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet: -33 °C és +46 °C. Az évi csapadékmennyiség Lənkəran (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Lenkorán) tájon a legmagasabb (1600 – 1800 mm), az Abşeron-félszigeten (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Apseron) a legalacsonyabb (200 – 350 mm).

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

A hegységek északi és keleti lejtőin kiterjedt erdőségek találhatók. A medencék és síkságok élővilága pusztai jellegű. Az ország legdélebbi csücskében az éghajlat és növényvilág szubtrópusi.

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

Zəngəzur Nemzeti Park: Ritka és veszélyeztetett fajok élnek itt, többek között kis-ázsiai leopárd, muflon, bezoárkecske.
Şirvan Nemzeti Park: Mocsár igen gazdag madárvilággal.
Ağ göl Nemzeti Park: Félsivatagos tájon mocsár. A madárvilága nevezetes.
Hirkan Nemzeti Park: Erdőiben ritka és ősi fák élnek.
Altıağac Nemzeti Park: Lombhullató erdeiben szarvas, medve, róka, hiúz él.
Abşeron Nemzeti Park: Már a szovjet időkben is természetvédelmi terület volt. A Kaszpi-tenger partján félsivatagos vidék. Gazellák, vízimadarak élnek itt, és a Kaszpi-tenger fókái.

[szerkesztés] Természeti világörökségei

Az UNESCO listájára Azerbajdzsánból nem vettek fel természeti tájat.^[4]

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] A név eredete

Azerbajdzsán a nevét valószínűleg Atropatész után kapta, aki méd satrapa (kormányzó) volt az általa uralt Atropaténében (a mai iráni Azerbajdzsánban). Az Atropatész név óperzsa eredetű, jelentése 'tűzzel védett'.

A történelem folyamán számos népcsoport itt telepedett le, így médek, szkíták, perzsák, örmények, görögök, rómaiak, kazárok, oguz törökök, szeldzsuk törökök, mongolok és oroszok is.

[szerkesztés] Ókor

Bővebben: Kaukázusi Albania

A legrégebbi bizonyíték emberi jelenlétre a késői kőkorból származik, Azykh-barlangban találták, a Quruçay kultúra népe hagyta ránk. Felső paleolitikus és részben mousteri maradványokat találtak Tağlar, Damcili, Zar, Yataq-yeri barlangjaiban, és máshol is. Leylatepe és Sarytepe nekropoliszaiban korsókat találtak beleszáradt borral, ez bizonyítja, hogy a késői bronzkorban szőlőt műveltek errefelé.

Amikor a Kaukázustól délre eső vidéket i. e. 550 körül meghódították az Achaimenidák, a zoroasztrizmus elterjedt a Méd Birodalom e részén. Nagy Sándor bukása után a Kaukázus vidékén letelepedtek a szeleukida görögök, akiket végül Róma győzött le végleg. De behatoltak ide a Baktriába szakadt görögök is, és végül a legharciasabbak, a parthusok is. A kaukázusi albánok, akik a ma Azerbajdzsánként ismert terület eredeti lakói voltak, az i. e. 4. században királyságot alapítottak. I. e. 95-67 között a kaukázusi Albánia egy része valószínűleg meghódolt a szomszédos Örményországnak, és Nagy Tigranész birodalmának része lett. Sztrabón szerint a rómaiak és a párthusok megkezdték kiterjeszteni birtokaikat Albániára. Végül egy békeszerződést írtak alá, amiben Albánia független maradt, nem úgy, mint Ibéria és Örményország. Egy római felirat Gobusztánban bizonyítja a Legio XII. Fulminata jelenlétét Domitianus idejében.

Kaukázusi Albánia a Szászánidákig maradt független, majd azok vazallus állama lett 252-ben. Umayr király a 4. században hivatalosan áttért a kereszténységre, államvallássá tette azt, és Albánia keresztény jellegű állam maradt a 8. századi iszlám hódításig. A Szászánidák és a bizánciak számos hódítási kísérlete ellenére kaukázusi Albánia fennállt a régióban a 9. századig.

[szerkesztés] Középkor

Amikor a muszlim Omajjád Kalifátus legyőzte mind a Szászánidákat, mind Bizáncot, a kaukázusi Albánia vazallus állam lett. A Dzsavan Sir herceg vezette keresztény ellenállást 667-ben nyomták el. Az Abbászida Kalifátus lehanyatlása után a mai Azerbajdzsán területe különböző dinasztiák harctere lett: egymást váltották a szalaridák, a szadzsidák, a saddaditák, ravvadidák és a bújidák. A 11. század elején a terület fokozatosan a Közép-Ázsia felől benyomuló oguz törökök kezére került. Az első az oguz dinasztiák közül a gaznavida dinasztia volt, amely 1030 körül elfoglalta a mai Azerbajdzsán nagy részét.

A szeldzsukok birodalmában a helyi hatalmat atabégek gyakorolták, akik elméletileg a szeldzsuk szultán vazallusai voltak, a gyakorlatban maguk uralkodtak. A szeldzsuk török uralom idején helyi költők, például Nizámí Gandzsaví és Khagani Sirváni, felvirágoztatták a perzsa költészetet a mai Azerbajdzsán területén. A következő uralkodó dinasztia a Dzsalairida dinasztia volt, akik rövid életű uralmának Timur Lenk vetett véget. A sirvánsahok helyi dinasztiája Timur Lenk birodalmának vazallus állama lett és részt vett Timur háborújában az Arany Horda uralkodója, Toktamis ellen. Timur Lenk halála után két független, rivalizáló állam emelkedett ki: Karakojunlu és Akkojunlu. Akkojunlu szultánja, Uzun Haszan halálakor az egész mai Azerbajdzsán ura volt. Uralmát a sirvánsahok folytatták, akik helyi uralkodóként megőrizték jelentős autonómiájukat 861-től 1539-ig. A sirvánsahokat a szafavidák űzték el. Ez a síita dinasztia a szunnita lakosság körében megkísérelte a síita ágazat elterjesztését Azerbajdzsánban, miközben harcoltak a szunnita Török Birodalom ellen.

Valamivel később, a szafávidák összeomlása után több független kánság emelkedett fel a mai Azerbajdzsánban. Folyamatos háborúskodás után ezeket a kánságokat végül Oroszország olvasztotta be. A türkméncsáji szerződésben a Perzsa Birodalom elismerte Oroszország szuverenitását az Jereváni Kánság, a Nahicseváni Kánság, valamint a Tális Kánság maradványai felett.

[szerkesztés] Az első függetlenség és szovjet Azerbajdzsán

Amikor az Orosz Birodalom összeomlott az első világháború ban, Azerbajdzsán Örményországgal és Grúziával együtt része lett a rövid életű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságnak. Amikor 1918 májusában a szövetség feloszlott, Azerbajdzsán kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. Ez volt az első demokratikus parlamentáris köztársaság a muszlim világban, de mindössze 23 hónap után a bolsevik XI. Vörös Hadsereg meghódította 1920 áprilisában. A bolsevikok Bakuban kiáltották ki az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot 1920. április 28-án.

1922-ben Azerbajdzsán, Örményországgal és Grúziával együtt, része lett a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságnak, amely maga az újonnan alapított Szovjetunió tagállama volt. 1936-ban feloszlatták az Transzkaukázusi Köztársaságot és az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság egyike lett a Szovjetunió 12 (1940-től 15) tagállamának.

Az 1940-es években Azerbajdzsán látta el olajjal a Szovjetuniót. Majdnem 600 000 azerbajdzsáni harcolt a fronton a náci Németország ellen. Az Edelweiss hadműveletben Adolf Hitler megpróbálta elfoglalni a kaukázusi olajmezőket és Bakut, de minden támadását visszaverték. A németek komoly és nagyrészt eredménytelen erőfeszítéseket tettek emigráns azeri politikusokkal való együttműködés kialakítására,

[szerkesztés] Az új független Azerbajdzsán

Amikor az Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov kezdeményezte a glasznoszty politikáját, megnövekedett a nyugtalanság és etnikai feszültség a Szovjetunió különböző régióiban, legelőször Azerbajdzsán egyik régiójában, Hegyi-Karabahban. Zavargások törtek ki Azerbajdzsánban. Moszkva képtelensége arra, hogy megoldást találjon a felforrósodott konfliktusra, a Szovjetuniótól való elszakadási törekvéseket erősítette. Ezek a folyamatok közvetlenül vezettek a bakui „fekete január”-hoz. Abban az időben nevezték ki Ayaz Mütəllibovot az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárává.

1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette a Szovjet Szocialista szavakat az állam megnevezéséből, kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Köztársaságot a Szovjetunión belül, és visszaállította az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kissé módosított zászlaját állami jelképnek. 1991 elején Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa létrehozta az elnök intézményét, és Ayaz Mütəllibovot választotta meg köztársasági elnöknek. 1991. szeptember 8-án Ayaz Mütəllibovot országos választásokon választották elnökké. Ezen a választáson ő volt az egyetlen jelölt. 1991. október 18-án Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta Azerbajdzsán függetlenségét, amit népszavazás hagyott jóvá 1991 decemberében, amikor a Szovjetunió hivatalosan feloszlott.

A függetlenség első éveit beárnyékolta a szomszédos Örményországgal Hegyi-Karabahért vívott háború. 1994 végi állapot szerint Azerbajdzsán elvesztette nemzetközileg elismert területének 16%-át, beleértve Hegyi-Karabahot. 1993-ban a demokratikusan megválasztott Əbülfəz Elçibəy elnököt Surət Hüseynov ezredes vezette katonai puccs távolította el a hatalomból. Az új elnök Szovjet-Azerbajdzsán korábbi vezetője, Heydər Əliyev lett. 1994-ben Surət Hüseynov, aki akkoriban miniszterelnök volt, újabb katonai puccsot kísérelt meg, ezúttal Heydər Əliyev ellen, de sikertelenül. Elfogták és árulásért elítélték. 1995-ben egy másik puccskísérlet volt, a katonai rendőrség parancsnoka, Rövşən Cavadov vezette, de az eredménye az lett, hogy megölték Cavadovot és feloszlatták Azerbajdzsán katonai rendőri erőit.

Əliyevnek elnöksége alatt sikerült lecsökkentenie a munkanélküliséget, megfékezte a bűnöző csoportokat, létrehozta a független államiság alapvető intézményeit, stabilitást, békét hozott, megnőttek a külföldi beruházások, de az ország a kormányzati bürokrácia nagymértékű korrupciójától szenvedett. 1998-ban Əliyevet újraválasztották. A gazdaság fejlődött, különösen az Azəri-Çıraq-Günəşli olajmező és a Şah Deniz-gázmező kiaknázása révén. Közben Əliyev elnöksége egyre népszerűtlenebb lett a szavazók előtt, a széles körű korrupció és az autokratikus rezsim miatt. Ugyanezek a súlyos kritikák érik elnökké választása óta İlham Əliyev korábbi miniszterelnököt, Heydər Əliyev fiát.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, a muzulmán világ első világi demokratikus köztársasága^[5]^[6]^[7] 1918-ban jött létre, de 1920-ban a Szovjetunió részévé vált.^[8]^[9] Azerbajdzsán 1991-ben nyerte vissza a függetlenségét. Nem sokkal ezután a Hegyi-Karabaki háború során a szomszédos Örményország elfoglalta Hegyi-Karabak területét, a környező településeket, valamint Karki, Yuxarı Əskipara, Barxudarlıés Sofulu enklávékat. Ezalatt Azerbajdzsán megszerezte Artsvashen exklávé területét. Annak ellenére, hogy a Hegyi-Karabaki Köztársaság függetlenségét hivatalosan egyetlen állam és szervezet sem ismeri el, és mindenki Azerbajdzsán területeként kezeli, de facto a háború óta mégis független államként működik.^[10]^[11]^[12]^[13]

Azerbajdzsán egy ősi, történelmi kultúrával rendelkező világi, unitáriu köztársaság. Egyike a hat független türk államnak, és aktív tagja mind a Türk Bizottságnak, mind pedig a türk kultúrával és művészettel foglalkozó TÜRKSOY közösségnek. Azerbajdzsán 158 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és 38 nemzetközi szervezetnek a tagja.^[14] A GUAM, a Kémiai Fegyverek Betiltásáért Szervezet, valamint a Független Államok Közösségének az alapító tagja.^[15] 2006. május 9-én az ENSZ BT beválasztotta az újonnan megalapított Emberi Jogi Bizottság tagjai közé.^[16] Jelen van az országban az Európai Bizottság egyik különmegbízottja. Az ország többek között tagja még az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a NATO Partnerség a Békéért programjának. Azerbajdzsán az El nem kötelezett országok egyike, és megfigyelői státusszal rendelkezik a Kereskedelmi Világszervezetnél.^[14]^[17]

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Az ország elnöki köztársaság. Az alkotmányt 1995. november 12-én bocsátották ki.

Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Ennek ellenére a vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése, és Azerbajdzsán így is az egyik legliberálisabb muzulmán többségű államnak számít.^[18]^[19] A kelet-európai országokhoz és a FÁK többi tagállamához képest Azerbajdzsánban az emberi fejlettségi index, a gazdasági fejlettség, az életszínvonal magas, míg az analfabetizmus, a munkanélküliségi ráta és a nemzetközi szervezett bűnözés jelenléte alacsony.^[20]^[21]^[22]^[23]^[24]^[25] 2012. január 1-jétől az ország az ENSZ BT egyik választott tagja lesz két évig.^[26]

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

69 körzet (Rayon, tbsz. Rayonlar): Abşeron (Xırdalan) (1), Ağcabədi (2), Ağdam (3), Ağdaş (4), Ağstafa (5), Ağsu (6), Astara (8), Balakən (10), Beyləqan (12), Bərdə (11), Biləsuvar (13), Cəbrayıl (14), Cəlilabab (15), Daşkəsən (16), Dəvəçi (17), Füzuli (18), Gədəbəy (19), Goranboy (21), Göyçay (22), Hacıqabul (Qazı Məmməd) (23), İmişli (24), İsmayıllı (25), Kəlbəcər (26), Kürdəmir (27), Laçın (27), Lerik (30), Lənkəran (28), Masallı (31), Neftçala (34), Oğuz (35), Qax (37), Qazax (38), Qəbələ (36), Qobustan (Mərəzə) (39), Quba (40), Qubadlı (41), Qusar (42), Saatlı (43), Sabirabad (44), Salyan (46), Samux (Nəbiağalı) (49), Siyəzən (50), Şamaxı (47), Şəki (45), Şəmkir (48), Şuşa (52), Tərtər (54), Tovuz (55), Ucar (57), Xaçmaz (58), Xanlar (60), Xızı (61), Xocalı (62), Xocavənd (63), Yardımlı (64), Yevlax (65), Zaqatala (68), Zəngilan (67), Zərdab (69).
11 körzeti jogú város (Şəhər, tbsz. Şəhərlər): Bakı Şəhəri (9), Əli Bayramlı Şəhəri (7), Gəncə Şəhəri (20), Lənkəran Şəhəri (29), Mingəçevir Şəhəri (32), Naftalan Şəhəri (33), Sumqayıt Şəhəri (51), Şəki Şəhəri (45), Şuşa Şəhəri (53), Xankəndi Şəhəri (59), Yevlax Şəhəri (66),
1 autonóm köztársaság (Muxtar Respublika): Nahicseván, mely 8 további körzetre oszlik: Babək(1), Culfa (2), Kəngərli (Qıvraq) (3), Naxçıvan Şəhəri (6), Ordubad (5), Sədərək (4), Şahbuz (7), Şərur (8)

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

Lakossága: 9 164 600 fő (2011)^[1]
Népsűrűség: 105,8 fő/km² (2011)^[1]
Írástudatlanság: 3%
Születéskor várható élettartam: férfiak – 65 év, nők – 74 év
Népcsoportok:

azeri 90,6%^[27]
talis 1%^[27]
örmény 1,5% (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak)^[27]
orosz 1,8%^[27]
legz 2,2%^[27]
egyéb 0,05%^[27]

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bakı (Baku) 2 045 815 fő^[28], Gəncə 301 000 fő, Sumqayıt 268 000 fő, Mingəçevir 95 000 fő, Şəki 63 000 fő, Naxçıvan 62 000 fő, Əli Bayramlı 61 000 fő, Xankəndi 55 000 fő

Fő cikk: Azerbajdzsán városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Népek: azeri (90,6%), orosz (1,8%), örmény (1,5%), egyéb (0,05%). Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak. Ez a terület vita tárgya Azerbajdzsán és Örményország között.^[27]
Egyéb beszélt nyelv: orosz
Vallások: muszlim (93,4% - szunnita 85%, síita 15%), ortodox.

[szerkesztés] Szociális rendszer

Azerbajdzsánban az ún. nem-olaj szektor fejlesztése révén egyre inkább javul a vállalkozási környezet, egyszerűsödnek a vállalkozások megalakulására és működésére vonatkozó szabályozások. A Nemzeti Vállalkozásfejlesztési Alapból 2009-ben 130 millió azeri manatot (AZN), azaz mintegy 113 millió eurót fordítottak a vállalkozások támogatására. Az országnak elsősorban korszerű technológiára és know-how-ra van szüksége az ún. nem-olaj szektor fejlesztése érdekében. A Világbank számításai szerint amennyiben Azerbajdzsán 2020-ra meg akarja duplázni az egy főre jutó GDP-jét, akkor a 40-szeresére kellene növelnie az egy főre jutó ún. nem-olaj termékekből álló exportját. Ennek a célnak az eléréséhez az energiahordozók exportjából származó jövedelmeknek köszönhetően külső erőforrásokra nincs szüksége az országnak. A gazdasági növekedés eredményeként a havi átlagbér 8,6%-kal emelkedett és 2009 végére elérte a 298 manatot (260 euró). Az átlagos havi nyugdíj értéke 100 manat (87 euró), a minimálbér 75 manat (65 euró). A szegénységi ráta 13,2%-ról 11%-ra csökkent. A régiók gazdasági-szociális fejlesztésének keretében az országban 75 ezer új munkahelyet hoztak létre. A világgazdasági válság hatására a 2010. évi tervezett költségvetés bevételi oldala 17%-kal, a kiadási oldala 9%-kal csökkent az előző évhez képest. A bevételi oldal 10 Mrd AZN (12,2 Mrd USD) és kiadási oldala 11,23 Mrd AZN (13,7 Mrd USD). Eközben az ország vezetése igyekszik a szociális kiadásokat szinten tartani. Az Örményországgal – a hegyi-karabahi konfliktus következtében – tartóssá vált hadiállapot miatt az ország védelmi és hadiipari kiadásai jelentősek, elérik a költségvetés 10-11%-át. Azerbajdzsán a saját védelmi ipar kialakítása érdekében együttműködik Törökországgal és Izraellel. Azerbajdzsán támogatásáról biztosította a Nabucco gázvezeték megépítését, előzetesen 7-8 milliárd m3 gáz biztosítását helyezte kilátásba az induláshoz. Ugyanakkor Azerbajdzsán többször jelezte, hogy nagyobb határozottságot és áttörést vár a Nabucco gázvezeték megépítése kapcsán, az EU részéről kevesebb politikát és több gyakorlati intézkedést tart kívánatosnak. A cikket: Gabor Pantali írta Cikforrás: http://.orszaginfo.itdhungary.com/

[szerkesztés] Gazdaság

Agrár-ipari ország

[szerkesztés] Általános adatok

Legfontosabb termesztett növények: szőlő, zöldség, búza, gyapot, dohány, gyümölcs, burgonya
Legfontosabb tenyésztett állatok: juh, kecske, szarvasmarha, sertés
Bányászati termékek: kőolaj, földgáz, vas, bauxit
Feldolgozóipar: kőolaj-finomítás, vegyipar, vas- és acélgyártás, alumíniumkohászat, élelmiszeripar (tej- és húsipar), textilipar, elektrotechnika
A Kaszpi-tenger partvidéke gazdag szénhidrogénekben, amelyeket a fejlett vegyipar dolgoz fel.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

Kiviteli cikkek: kőolaj, földgáz, gyapot, textiláru, szőlő, élelmiszer
Behozatali cikkek: feketeszén, gépek és berendezések, fémek, műtrágya
Legfontosabb külkereskedelmi partnerek: Oroszország, Grúzia, Kazahsztán, Türkmenisztán, Irán, Olaszország, Franciaország, Izrael, Törökország, USA, Németország