Gaznavidák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arab
غزنويون
Tudományos átirat
Ġaznawiyyūn

A Gaznavidák egy török eredetű emírdinasztia tagjai voltak a 1012. században. Nevüket központjukról, az afganisztáni Gazna (ma Gazni) városáról kapták. Uralmuk alá tartozott a mai Pakisztán nagy része és India több északi területe, illetve Horászán és Transzoxánia déli vidékei. 1040-ben a szeldzsukok kiszorították őket Horászánból, de a keleti területeken 1187-ig megőrizték hatalmukat.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minaret Gazni városában, Bahrám Sáh idejéből (11181152)

A dinasztiát Alptegin (vagy Alptigin), a transzoxániai Számánidák egyik befolyásos tisztje alapította 961-ben, miután I. Abd al-Malik halálát követően nem az ő jelöltje szerezte meg az emírséget. Ekkor Alptegin jobbnak látta elvonulni, és magát a félreeső, csak részben iszlamizált gaznai fejedelemség élén álló emírnek kinevezni. A Számánidák elfogadták döntését, és elismerték alattvalójuknak, noha nem sok beleszólásuk volt Gazna életébe.

Alptegint a veje, Szabuktegin (Szebüktegin, Szabuktigin, Szubuktegin) követte a trónján 977-ben, aki jelentős keleti hódításokat hajtott végre, és még II. Núh, a Számánida emír hatalmának restaurálásban is segédkezett, miután a Karahánidák egy időre elfoglalták fővárosát, Buharát.

Mahmúd al-Gaznavi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szubuktegin utódja a Gaznavidák dinasztiájának legkiemelkedőbb alakja, Mahmúd volt. A fiatal és rendkívül vallásos emír, miután az általa támogatott transzoxániai II. al-Manszúrt meggyilkolták 999-ben, kiegyezett a Karahánidákkal, és elragadta a Számánidák déli területeit, míg azok meghódították az emírség Amu-darjától északra eső vidékét. A Gaznavidák így Horászánt és Transzoxánia déli részét is ellenőrzésük alá vonták.

A szultáni címet felvevő Mahmúd 9981030 között tartó uralma nagy részét fosztogató, de térítéssel nem járó indiai háborúk töltötték ki. 10011026 között mintegy 17 hadjáratot vezetett keletre, melyek során Pandzsábot sikerült megszereznie. 1029-ben az egymással viaskodó iráni Buvajhidáktól sikerült elragadnia a dzsibáli térséget, Kermán meghódítására irányuló törekvései azonban kudarcot vallottak.

Visszaszorulás és bukás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már Mahmúd idején, 1025-től kezdve nagyszámú oguz török települt be Horászán területére, és a hódító emír is kénytelen volt utolsó éveiben harcolni azért, hogy megőrizze tőlük birodalma egységét. Fia, I. Maszúd bele is bukott az ellenük folytatott harcba. 1037-ban ugyanis egy Szeldzsuk nevezetű oguz vezető fellázadt ellene, elragadva Nisápur városát, és az 1040-es dandánkáni ütközetben fényes győzelmet aratott hadai felett, elhódítva tőle Irán nagy részét. A Lahor felé menekülő szultánt útja során megölték, és fia, Maudúd csak a mai Afganisztán délkeleti részét, valamint a pakisztáni hódításokat tudta megőrizni. Utódai közül egyedül Ibráhím (10591099) idején jutott komolyabb szerephez a Gaznavidák állama.

A Gaznavidák hatalmát a Gúridák (vagy Góridák a Gúr nevű hegyvidékről) buktatták meg. 1160-ban Gaznit hódították el tőlük, így székhelyüket Lahorba tették át, de ellenfeleik ide is követték őket, és 1187-ban bevették a várost. A Gaznavidák utódai Gazniban maradtak, feltehetően az ő leszármazottjaik voltak a 17. században felemelkedő gizlai törzs tagjai.

Államberendezkedés, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gaznavida Birodalom volt az első egyértelműen mamlúk-rétegre (katonai rabszolgákra) támaszkodó államalakulat. A meghódított területeken az uralkodó elitet lecserélték a központhoz lojális, zömmel török származású, iktá-rendszerben jutalmazott vezetőkkel, mindemellett az államigazgatás egységének megőrzése érdekében a Számánidáktól örökölt adminisztrációt továbbra is fenntartották.

A Gaznavidák meggyőződéses szunniták voltak, ezért mindig is igyekeztek elismertetni hatalmukat a kalifákkal, és nagy hangsúlyt helyeztek a vallásos oktatás támogatására. Ez azonban nem jelentette, hogy arabizációs törekvéseik is lettek volna. Épp ellenkezőleg, bőkezűen támogatták a perzsa nyelvű irodalom újjáéledését.

Uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]