Törökök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Törökök
Türkler
TurkishPeople.jpg
II. Abdul-Hamid · I. Szulejmán · Hürrem szultána · Mustafa Kemal Atatürk · Orhan Pamuk · Tarkan
Lélekszám régiónként
Régió
Törökország Törökország 58 000 000[1][2]
Németország Németország 2 700 000[3][4]
Bulgária Bulgária 800 000[5][6][7]
Franciaország Franciaország 500 000[8][9]
Egyesült Királyság Egyesült Királyság 500 000[10]
USA USA 500 000[11][12]
Hollandia Hollandia 400 000[13][14]
Észak-Ciprus Észak-Ciprus 264 000[15]
Ausztria Ausztria 250 000[16]
Belgium Belgium 230 000[17][18]
Üzbegisztán Üzbegisztán 200 000[19]
Ausztrália Ausztrália 150,000[20][21]
Görögország Görögország 130 000[22][23]
Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia 120 000[24]
Svájc Svájc 100 000[25]
Oroszország Oroszország 92 415[26]
Macedónia Macedónia 77 959[27]
Svédország Svédország 70 000[28]
Brazília Brazília 60 000[29]
Dánia Dánia 60 000[30][31]
Azerbajdzsán Azerbajdzsán 50 000[32]
Kanada Kanada 50 000[33]
Románia Románia 44 500[34]
Koszovó Koszovó 22 000[35]
Norvégia Norvégia 15 000[36]
Olaszország Olaszország 13 500[37]
Libanon Libanon 10 000[38]
Ukrajna Ukrajna 8 844[39]
Nyelvek
Török
Vallások
Többségében muzulmánok (főként szunniták és alevik). Találunk még kis számban keresztényeket és zsidókat is.
Rokon népcsoportok
türk népek, oguz törökök, görögök, albánok, más földközi-tengeri népek

A törökök (törökül: Türkler), azaz a török nép (Türk Halkı) alatt általában a Törökország területén élő török ajkú illetve állampolgárságú embereket értjük. Törökországon kívül találhatunk török etnikumú lakosságot a volt Oszmán Birodalom utódállamaiban, illetve nagy számban Németország, Észak-Amerika, Ausztrália, Görögország, Ciprus, Bulgária és Szerbia (Koszovó) területén.[40]

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török kifejezés általában a Törökországban élőket jelöli, de használják a más országokban élő török nemzetiségű emberekre is, akkor is, ha már nem török állampolgárok.

A török melléknév/főnév valószínűleg a göktürk vagy köktürk[41] („törökök gyökere”) népcsoport türük szavából származik (8. század), amellyel magukat nevezték. A szó talán a tatárjárás környékén kerülhetett át a magyar nyelvbe, majd az ü hang nyíltabbbá vált.[42] A türük szó a török nyelvbe türk formában öröklődött tovább.

A türk szó régi jelentése „erős”.[43] A Törökországot jelölő Türkiye összetétel -iye ragja arab eredetű; jelentése: „tulajdonos” vagy „valamihez kapcsolódó”. A legtöbb nyelvbe a középkori latin Turchia alakból került át, i. sz. 1369 körül.[44]

A „Törökország” (Türkiye) nevet hivatalosan az 1921-ben készült első török alkotmányban rögzítették először. A köztársaság kikiáltása után az 1924-es alkotmányban is megerősítették.

A török szó sokáig negatív értelemben volt használatos Európa országaiban, a keresztes hadjáratok idejétől kezdve egészen az Oszmán Birodalom végéig. A középkori keresztény országokban a török egyet jelentett a muzulmánnal, és olyan degradáló jelentések társultak hozzá, mint „barbár” és „hitetlen”.[45][46][47]

A Türk (azaz „török”) kifejezésnek több jelentése is van a török nyelvben. Hivatalosan a török állampolgárokat jelöli. A köznyelvben a török etnikumra vonatkozik, és a mai török társadalom képtelen elválasztani egymástól a két jelentést, amely sok feszültség forrását eredményezi. Akárcsak a magyar nyelvben, a török (Türk) egyszerre főnév és melléknév, például:Türk müziği (török zene).

A Türki szót gyakran használják a török nyelveket vagy türk nyelveket beszélő népekre.

A türk szóval rokon türkmen népnév egyrészt a Kaukázusban élő testvérnépet jelöli (lásd: Türkmének), másrészt használják a török sztyeppéken élő, fél-nomád életmódot folytató, a hagyományokat ápoló jörükökre is.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török név a történelemben először a 6. században bukkant fel Közép-Ázsiában.[48][49] A göktürkök kánságokat alapítottak, melyből kialakult a Göktürk Birodalom az Altaj hegység lábánál.

A török nyelvű népek (türk vagy török népek) a történelem folyamán államokat alapítottak Ázsiában, Európában és Afrikában, ahol saját, magukkal hozott kultúrájuk keveredett az elfoglalt területeken élő népek kultúrájával.

1072-ben érkeztek Anatóliába az oguz törökök közé tartozó szeldzsukok, miután hősük, Alp Arszlán győzelmet aratott a Bizánci Birodalom felett a manzikerti csatában. Anatólia addigi lakói számos korábbi nép leszármazottai voltak. (A történelem során éltek ezen a területen hettiták, urartuiak, trójaiak, lüdök, frígek, görögök, kelták, kimmerek, gótok, galaták, rómaiak, örmények.) A letelepedett törökök összeolvadtak a régió őslakóival.

Miután a manzikerti győzelem híre elterjedt, több török eredetű vezér (gazi) érkezett a Kaukázusból, Perzsiából és Közép-Ázsiából. Eközben megkezdődött a török nyelvű lakosság iszlámosítása, köszönhetően a régióban működő népszerű szúfi rendek elterjedésének.

Az Oszmán Birodalom 1683 körül

A szeldzsuk törökökök alatt szolgáló I. Oszmán volt az, aki a felügyelete alá vont területek egyesítésével megtörte a szeldzsukok uralmát, és létrehozta az Oszmán Birodalmat, mely évszázadokig fennált.

A hódításoknak köszönhetően a 19. századra a törökök Európában, a Balkánon és a Közel-Keleten is megtalálhatóak voltak. A balkáni háborúk után bekövetkezett területveszteség miatt azonban sokan elhagyták a régiót. Az első világháború után a törökök elveszítették az arabok lakta területeiket is, végül pedig a Görögországban lakó törökök is visszatértek az anyaországba a lakosságcsere alkalmával (helyükre Törökországban élő görögöket telepítettek vissza).

Haydar Hatemi: Nők a háremben, 1997

A mai törökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ma élő törökök elsősorban az Anatóliában valaha élt nemzetek leszármazottai. Törökország területén kívül sok török él Németországban, a Benelux államokban, Cipruson, Bulgáriában, Trákiában (Görögország), Macedóniában és Romániában, de az angolszász országokban is nagy számú török emigráns él.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökország kultúrája igen színes és sokrétű, köszönhetően az oszmán múltnak, a kultúrák keveredésének és az iszlám tradícióknak.

Gyakran említik, hogy a török kultúra a „kelet” és a „nyugat” egy igen érdekes és bonyolult keveréke.

Konyhaművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lokum, azaz „Turkish Delight”, jellegzetes török édesség

A török konyhaművészet jól ismert Európában. A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma és uborka. A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge, a citrom; a törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot, a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag, a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.

A török konyhát jelentősen befolyásolta az Oszmán Birodalom sokszínűsége, multikulturális környezete. Az oszmán konyhaművészet egyesítette a birodalom területén élő népek ételeit és elkészítési módszereit. A legnagyobb befolyást a görög és közel-keleti konyha gyakorolt rá, de keveredtek benne az ősi, közép-ázsiai török hagyományok is.

A legízletesebb fehér sajtok és joghurtok juhtejből készülnek. Népszerű köret a rizs (pilav) és a bulgur (összetört, főzött majd kiszárított búzakása). Az olívaolaj széleskörűen elterjedt, leginkább Törökország nyugati területein, ahol bőven találhatóak olajfaligetek. Az olívabogyó (zöld, fekete, rózsaszín) kedvelt előétel. A kenyér búzából, árpából és kukoricából készül. Jellegzetesen török kenyér a pide (pita) és a tandır ekmeği (tandır: szabadtéri, kerek tűzhely, melynek a belső oldalán sütik ki a kenyértésztát).

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török nyelv (türkçe vagy türk dili) az altaji nyelvcsaládba, azon belül a türk nyelvek (török nyelvek) közé tartozik. Bár a többi türk nyelv (főleg az azeri és a türkmén, melyeket a volt Szovjetunió utódállamaiban beszélnek) közel áll a törökhöz, fontos különbségek vannak köztük a nyelvtan, a szókincs és a hangtan tekintetében. A világon élő török nyelvű emberek számát 61 millióra teszik, ebből 51,8 millió él Törökországban.

A török nyelvre jellemző tulajdonságok:

  • agglutináló nyelv, azaz ragokat használ
  • magánhangzó-harmónia: a ragok hangrendjének illeszkednie kell a szótő hangrendjéhez: ev-de (ház-ban), ada-da (sziget-en)
  • nincs nyelvtani nem: o (ő)
  • az altaji nyelvcsaládra jellemzően a melléknév megelőzi a főnevet: güzel pencere (szép ablak)
  • az ige a mondat végén található: Ali Burcu'yu çok seviyor (Ali nagyon szereti Burcut)

A török nyelvet nyugati és keleti dialektusokra oszthatjuk, a modern török irodalmi nyelv az anatóliai dialektus Isztambulban beszélt változatára épül.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarkan, 2006.

Törökország tradicionális zenéje két fő hagyományhoz kötődik, melyek szorosan összefüggenek, mégis eltérő jellegűek. Az egyik a török népzene, melyet az anatóliai, balkáni és közel-keleti népek kultúrája határoz meg. A török népzene nem csak a közép-ázsiai türk népek zenéjére támaszkodik, de erőteljes kölcsönhatásban van a régió más népeinek zenéjével is. A másik zenei tradíció, a török klasszikus zene az oszmán elit társadalom zenéjét tükrözi, melyre erősen hatottak az iszlám (különösen az arab és a perzsa) kultúrák.

Az Oszmán Birodalom korában a török klasszikus zenét a palotákban játszott zene jelentette, míg a népzene a falvakban játszott zene volt. 1923-ban, a köztársaság kikiáltásával új korszak kezdődött: az új köztársaság céljai között szerepelt többek között az ország modernizálása és a nyugati kultúra támogatása, így az oszmánnak maradványnak nyilvánított isztambuli székhelyű klasszikus zene helyett a törökösnek számító anatóliai zenei világot népszerűsítették. Mindemellett támogatták a nyugati klasszikus zene terjesztését is, az ország modernizálásának egyik lépcsőfokaként.

Az 1960-as években a nyugati populáris zene Törökországot is elérte, törökül a hafif-batı müziği (könnyű nyugati zene) nevet kapta. A kommunista eszmék világméretű terjedésének következtében a török művészek a modern dallamokat népzenei elemekkel ötvözték, létrehozva az úgynevezett anatóliai rock műfaját.

Az 1970-es években elkezdődött a városiasodás: vidékről egyre többen költöztek a munkahelyet biztosító nagyvárosokba (leginkább Isztambulba), ám nagyon sokan nem tudtak hozzászokni az új környezethez, az urbanizációhoz, és ennek következtében létrejött egy új zenei műfaj, az arabeszk, „a szenvedés zenéje”, melyet néhány szakember az oszmán klasszikus zene „elferdítésének” minősített. Az arabeszk (Arabesque) zene a török népzene és a közel-keleti zene fúziója. A növekvő baloldali közösségek létrehozták saját protest-zenei stílusukat (özgün müzik, azaz „szabad zene”). A katonai kormányzat ideje alatt mind az arabeszk, mind az özgün zenét „elkorcsosodottnak” minősítették, és a török klasszikus zenét részesítették előnyben.

Az 1990-es évek elején lett népszerű a nyugati stílusú popzene, a világra nyitó modernizációs tendenciáknak köszönhetően. A popzene növekvő népszerűsége olyan nemzetközileg is ismert sztárokat emelt a magasba, mint Tarkan vagy az Eurovíziós Dalfesztivál győztese Sertab Erener.

A török népzene az 1990-es évek végén ismét középpontba került, és egyre népszerűbb.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török irodalom (törökül: Türk edebiyatı vagy Türk yazını) a török nyelvű írott és szóbeli szövegeket jelenti, melyek létrejöhettek egyrészt az Oszmán Birodalom perzsa illetve arab nyelvek hatása alatt álló oszmán-török nyelven illetve a később megreformált török nyelven. Írásban előbb az oszmánok által preferált perzsa-arab ábécé egy változatát használták, a reformok óta pedig a latin ábécét.

A török irodalom csaknem 1500 évet ölel át. A legrégebbi ismert írott türk nyelvű szövegek a orkhon vagy türk feliratok, melyeket Közép-Mongóliában, az Orkhon Völgyben találtak és a 8. századra tehetőek. A 9. és 11. században keletkezhettek azok az epikus művek, melyeket a közép-ázsiai nomád török népek adtak át egymásnak szájhagyomány útján, mint például a Dede Korkut könyve,[50][51] az oguz-törökök - a mai törökök őseinek - regéje, valamint a Manasz, a kirgizek őseposza.

Amikor a szeldzsukok a 11. században letelepedtek Anatóliában, a szájhagyomány után az írásbeliség is megjelent. Kezdetben sok motívumot, témakört és műfajt adaptáltak az arab és a perzsa irodalomból. 900 éven keresztül, egészen az Oszmán Birodalom összeomlásáig az írott és szájhagyomány útján terjedő irodalomi tradíciók élesen elváltak egymástól, a török köztársaság létrejöttekor kerültek közelebb egymáshoz.

A mai török irodalom legismertebb alakja Orhan Pamuk Nobel-díjas író.

Televízió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökország első televíziócsatornája, a TRT 1964-ben kezdett sugározni. A csatorna bevételeinek 70%-át ma is az elektromos áramra és a televízió- illtve rádiókészülékekre kivetett adó teszi ki, 20%-a állami támogatás, és csak 10%-a reklámbevétel. Az állami csatorna mellett az országnak több, magánkézben lévő kereskedelmi csatornája is van, például az ATV, a CNN Türk, a Kanal D, a Samanyolu, a Show TV vagy a Star TV.

Törökországban rendkívül nézettek a helyi sorozatok, szinten minden nagyobb csatornának vannak saját, többnyire a mexikói szappanoperák történeteihez hasonló sorozatai. A két legnézetteb sorozat a Kurtlar Vadisi (melyen a Farkasok völgye: Irak című mozifilm alapszik), illetve az Avrupa Yakası (Európai Oldal).[52]

A sorozatok mellett a különböző talkshowk is népszerűek, mint például neves színész, Okan Bayülgen által vezetett Makine, vagy az arabeszk énekes İbrahim Tatlıses İbo Show-ja.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törökök nagy többsége muzulmán, annak is a szunnita vagy hanafite ágát képviselik. Körülbelül 15-20%-ra becsülik az alevik számát, és nagy befolyása van a szúfi rendeknek (mevlevi, naksbandi) is. Az atatürki szekularizációs folyamatoknak köszönhetően a vallás inkább kulturális örökség a törököknél, mint dogma. Sokan csupán formálisan muzulmánok (születés jogán), de természetesen sokan valóban gyakorolják is a hitüket. Az iszlám mellett kis számban találhatunk még keresztényeket és zsidókat is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Central Intelligence Agency. The World Factbook: Turkey
  2. Turkey: A Country Study
  3. Turkish Migrants in Germany, Prospects of Integration
  4. Behçet's disease in Patients of German and Turkish Origin
  5. Bulgarian Turks: From Assimilation to Power
  6. Diplomatic Observer
  7. Turkey’s EU Integration Stirs Controversy in Bulgaria
  8. Hunter, Shireen. Islam, Europe's Second Religion: The New Social, Cultural, and Political Landscape. Greenwood Publishing Group, 6. o (2002. szeptember 2.). ISBN 978-0275976088 
  9. Ankara Continues to Criticize Genocide Bill
  10. THE FEDERATION OF TURKISH ASSOCIATIONS IN UK
  11. Encyclopedia of Cleveland History
  12. TURKISH SOCIETY OF ROCHESTER, NEW YORK
  13. Netherlands Info Services
  14. Dutch News
  15. The press statement of Prime Minister Ferdi Sabit Soyer on the tentative results of 2006 population and housing census (5 May 2006)
  16. Austria is not a racist country
  17. Belgian-Turks A Bridge or a Breach between Turkey and the European Union?
  18. Turkish communities and the EU
  19. Ethnologue report for Uzbekistan
  20. Sydney Morning Herald
  21. Turkish Embassy AU
  22. The Human Rights Watch:Destroying Ethnic Identity: The Turks of Greece
  23. The Human Rights Watch:Turks Of Western Thrace
  24. Fostering an Islamic Reformation
  25. Bilateral relations between Switzerland and Turkey
  26. 2002 Russian census – Nationality report
  27. 2002 Macedonian census
  28. Erdoğan’s visit to Stockholm and Turkish-Swedish relations
  29. [1]
  30. StatBank Denmark
  31. Denmark's Closing Door
  32. 1999 Azerbaijani census
  33. Turkish Canadian Relations
  34. Central Intelligence Agency
  35. Kosovo in figures 2005
  36. Norway; Statistik sentralbyra
  37. Italian Census 2006
  38. Turkish migrants grieve for Beirut from exile
  39. State Statistics Committee of Ukraine
  40. Thesaurus:Turks
  41. Göktürks
  42. Nyelvtan érettségi tételek 20/c
  43. American Heritage Dictionary: The American Heritage® Dictionary of the English Language: Fourth Edition - "Turk". bartleby.com, 2000. szeptember 2. (Hozzáférés: 2006. december 7.)
  44. Online Etymology Dictionary: Online Etymology Dictionary - "Turk". etymonline.com, 2001. szeptember 2. (Hozzáférés: 2006. december 7.)
  45. BBC News - "Russia and Serbia: an instinct for melancholy", June 24, 1998
  46. All about Turkey - "The Ottomans and their dynasty"
  47. The Observer – "How I learned to love Greece again", March 20, 2005
  48. Encyclopædia Britannica
  49. Columbia Encyclopedia
  50. Книга Деда Коркута
  51. Dede Korkut könyve - Terebess
  52. DiziIzle: legnépszerűbb sorozatok

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökök témájú médiaállományokat.