Mordvinok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mordvin a magyarok, a finnek és az észtek után lélekszámban a negyedik legnagyobb finnugor nyelvű nép, ha két népcsoportját az erzát és a moksát egy népnek tekintjük.

Az erzák, akik körülbelül kétszer annyian vannak, mint a moksák, Mordvinföldön keletre, északkeletre, a moksák nyugatra, délnyugatra élnek az Inszar és Moksa folyók vidékén. Ez a törzsterületük, ahonnan különböző történelmi okok miatt a 16. századtól java részük szétszóródott. Jelenleg a mordvinok mintegy 40%-a él Mordvinföld területén. A többi részük szórványokban megtalálható Ukrajnától egészen a Szahalin szigetig.

A mordvinok száma Oroszország közigazgatási egységein belül, 2010-ben:

Régió A mordvinok száma A mordvinok aránya
Mordvinföld 333 112 40%
Szamarai terület 65 447 2,1%
Penzai terület 54 703 4,1%
Uljanovszki terület 38 977 3,2%
Orenburgi terület 38 682 1,9%
Baskíria 20 300 0,5%
Tatárföld 19 156 0,5%
Nyizsnyij Novgorod-i terület 19 138 0,6%
Moszkvai terület 18 678 0,3%
Moszkva 17 095 0,2%
Csuvasföld 13 014 1,1%
Cseljabinszki terület 12 147 0,4%
Szaratovi terület 10 917 0,4%

A két nagy népcsoporton kívül a mordvinokhoz kulturális-történelmi értelemben még két kisebb is kapcsolódik: a Nyizsnyij-novgorodi területen élő mintegy tízezer, ma már oroszul beszélő terjuhán és a Tatárföldön lakó, tatárul beszélő karatájok.

1989-ben a két nagyobb népcsoport együttes lélekszáma 1 073 000 volt az Oroszországi Föderációban, a mordvin nyelvet 69%-uk használta. A többiek legtöbbször már egymással is oroszul beszélnek erza vagy moksa öntudatuk mellett. Az erzák és moksák magukat ritkán engedik mordvinként emlegetni.

Gyors népességfogyás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újabb népszámlálási adatok a mordvinok veszedelmes mértékű népességfogyását mutatják: 2002-ben már csak 845 000 ember vallotta magát mordvinnak, ami 13 év alatt 21%-os csökkenést jelez. Ebben az ütemben a mordvinok létszáma 2093-ra 182 000-re csökkenhet (ami még mindig jobb helyzet, mint más oroszországi finnugor népek esete, amelyek ezen az időtávon – mint a karjalai, a vepsze, a szölkup, a nganaszan vagy az enyec – az előretekintő statisztikák szerint a kihalás szélére, vagy azon is túl kerülhetnek).

Ilyen háttérrel csak mérsékelten jó jel, hogy a mordvinok közt a mordvin nyelveket beszélők aránya 2002-re 73%-ra emelkedett. A Mordvin Köztársaság rendelkezik nyelvtörvénnyel, amelyet sok huzavona és a köztársaságban többséget képező oroszok jelentős ellenállása után fogadott el a parlament, a törvény azonban sok kibúvót hagy a nyelvvédelmi politika alól, a hozzá kapcsolódó kulturális program pedig inkább a nyelv kutatásával foglalkozik, mint megőrzésével és terjesztésével.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]