Padlizsán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Padlizsán
Aubergine.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Csucsor (Solanum)
Faj: S. melongena
Tudományos név
Solanum melongena
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Padlizsán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Padlizsán témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Padlizsán témájú kategóriát.

A padlizsán vagy tojásgyümölcs (Solanum melongena) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába, a csucsor (Solanum) nemzetségbe tartozó növényfaj, zöldségnövény.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A padlizsán név az arab badinjan szóból származik, amely a perzsa badin-gan alakon keresztül a szanszkrit vatin-ganah kifejezésből ered. Ritkábban törökparadicsom vagy kékparadicsom névvel is jelölik, Erdélyben vinete vagy vinetta néven ismert.

Az USA-ban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Kanadában eggplant-nak, azaz „tojásnövénynek” nevezik, mert a 18. századi európai változatok termése fehér vagy sárga volt, és liba- vagy tyúktojásra hasonlított. Az indiai és a dél-afrikai angolban brinjal-ként ismerik. Francia neve aubergine, amely a katalán albergínia szóból származik. Ez – a padlizsán szóhoz hasonlóan – az arab al-badinjan-ból ered.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A padlizsán virága
Padlizsán

Egynyári növény. Kelet-Indiából származik, ahol már évezredekkel ezelőtt is termesztették, de Magyarországon is egyre jobban kedvelik és termesztik. Tartalmaz C- és A-vitamint, és igen gazdag ásványi sókban is. Bokra 40–100 cm magas, fásodó szára elágazik. A termés színe fajta szerint lehet fehér, sárga, lila, fekete; formája gömbszerű vagy hosszúkás. Környezeti igénye megegyezik a paprikáéval. Akkor szedjük, ha a sötétlila termése elérte a teljes nagyságát és fényes felületű. Amikor már fénytelen és a magok barnák, rágós és kesernyés lehet a húsa. Július végétől a fagyok beálltáig terem.[1]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitűnő előétel, saláta, kirántva, palacsintatésztában megforgatva és kisütve, vagy rakottan főétel, levesbe is főzhető, főzeléknek, de töltve, és párolva, padlizsánkrémként, vagy paradicsommártással, illetve körítésként is kitűnő.

A padlizsán akkor alkalmas a felhasználásra, amikor még egészen kemény. Ha már ráncosodni, vagy puhulni kezd, az íze rendszerint keserű.

A padlizsánból számtalan étel készül, leginkább a balkáni és mediterrán térségekben. A legismertebbek:

  • muszaka (görög)[2]
  • ratatouille (francia, provanszi)[3]
  • escalivada (katalán)
  • vinetta vagy vinetesaláta (román és erdélyi magyar)[4]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ legnagyobb padlizsántermelő országai Kína, India és Törökország, Európában pedig Olaszország, Spanyolország és Görögország.

2003-2004 termelési adatok (tonna)
FAOSTAT adatok

Kína 16029929 56% 16529300 56%
India 7830000 27% 8200000 28%
Törökország 970000 3% 970000 3%
Egyiptom 710000 2% 710000 2%
Japán 395000 1% 400000 1%
Olaszország 376553 1% 385000 1%
Indonézia 301030 1% 301030 1%
Egyéb 1984858 7% 1966653 7%
Összes 28597370 100% 29461983 100%

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Házikerti kézikönyv Mezőgazdasági kiadó 1985. Szerk.: Lelkes Lajos ETO 635 712.28 ISBN 963-231-656-8
  2. a muszaka receptje a Wikikönyvekben
  3. a ratatouille receptje a Wikikönyvekben
  4. a vinetta receptje a Wikikönyvekben

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]