Rozmaring

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozmaring
Virágzó rozmaring
Virágzó rozmaring
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Rosmarinus
Faj: R. officinalis
Tudományos név
Rosmarinus officinalis
L.[1]
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozmaring témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozmaring témájú kategóriát.

Rozmaring (szárított)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 190 kcal   800 kJ
Szénhidrátok     64,1 g
- Cukrok  0,0 g
- Rost  42,6 g  
Zsír 15,2 g
Fehérje 4,9 g
Tiamin (B1-vitamin)  0,5 mg   38%
Riboflavin (B2-vitamin)  0,4 mg   27%
Niacin (B3-vitamin)  1,0 mg   7%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0,0 mg  0%
B6-vitamin  1,7 mg 131%
Folsav (B9-vitamin)  307 μg  77%
C-vitamin  61,2 mg 102%
Kalcium  1 280,0 mg 128%
Vas  29,2 mg 234%
Magnézium  220,0 mg 59% 
Foszfor  70,0 mg 10%
Kálium  955 mg   20%
Cink  3,2 mg 32%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis
Rosmarinus officinalis

A rozmaring (Rosmarinus officinalis) az árvacsalánfélék családjába tartozó Rosmarinus nemzetség növényfaja, fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de nálunk is újra kedvelt. A kámforra emlékeztető keserű, aromás fűszert az örökzöld bokor leveleiből (Rosmarini folium) kapjuk.

Egyéb nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol neve: Rosemary, Népies neve: rozmarin, antosfű.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A honfoglaló magyarok a Pannóniában élt népektől vették át.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Illóolajat, szaponint, cseranyagot tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Használják mártások, vadhúsok, pácok, szárnyas sültek, zsíros húsételek, gombás- és halételek fűszerezésére, valamint különleges növényi ecetek készítésére, továbbá zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány-, és birkahúsból készített ételek, vadhúsok (őz, szarvas, nyúlhúsok), ízesítésére, illatosítására. Főleg a mediterrán konyhára; azon belül a francia és olasz ételekre jellemző.

Morzsolva forgalmazzák. Jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Mint minden áthatóan aromás fűszert, ezt is csak óvatosan szabad adagolni.

Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva illatosít és frissít.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrázatát ideg-, és gyomorerősítő, epehajtó, görcsoldó, de a kellemetlen klimaxos érzések megszüntetésére is használják. Nyersen és szárított állapotában is használják a fürdővízek, (gyógyfürdők) illatosítására, miközben a fürdőző szervezetét felfrissíti.

Szaporítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporítható tőosztással, de hamarabb lesz szedhető rozmaringunk, ha a 8–10 leveles hajtások csúcsait nedves homokban gyökereztetjük. Másik módszer, ha 10–15 cm hosszú hajtásairól, az alsó leveleket eltávolítjuk, egy pohár vízbe állítjuk, a gyökérkezdemények megjelenése után pedig nedves homokba ültetjük. Otthoni használatra cserépbe is ültethető.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rosmarinus officinalis information from NPGS/GRIN. www.ars-grin.gov. (Hozzáférés: 2008. március 3.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]