Szurokfű (növényfaj)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szurokfű
Origanum vulgare - harilik pune.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Szurokfű (Origanum)
Faj: O. vulgare
Tudományos név
Origanum vulgare
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szurokfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szurokfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szurokfű témájú kategóriát.

A szurokfű, más néven közönséges szurokfű vagy vadmajoránna (Origanum vulgare) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjának szurokfű (Origanum) nemzetségébe tartozó fűszer- és gyógynövényfaj, amelyet latin nevéből oregánónak is neveznek.

Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze.[1]

Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.

Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szurokfű 30–80 cm-t is elérő, aromás illatú, félcserje jellegű évelő növény. Szára gazdagon elágazó, négyélű; keresztben átellenes állású levelei tojásdadok, szőrösek. Kétcimpájú, apró, bíborszínű, ajakos virágai hosszú kocsányon, a levél hónaljából kifejlődő tálörvekből fejlődnek ki.

Szurokfű

Szaporítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magjait március végén vetik, hogy a növények kellőképpen ki tudjanak fejlődni. Másik szaporítási módja a tőosztás: a fűszerkertben március-áprilisi vagy őszi tőosztással lehetséges a szükséges tőmennyiséget biztosítani. Júniusban a hajtásai dugványozhatók. Leveles hajtásai folyamatosan szedhetők.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • O. vulgare subsp. glandulosum
  • O. vulgare subsp. gracile
  • O. vulgare subsp. hirtum
  • O. vulgare subsp. virens
  • O. vulgare subsp. viridulum
  • O. vulgare subsp. vulgare

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulináris felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közkedvelt fűszer- és gyógynövény. Különösen a török, palesztin, arab, szír, portugál és dél-amerikai konyhák kedvence, de egész Európában elterjedt, és ma már az olasz konyha ételeit sem lehet elképzelni nélküle. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adják. Virágzó hajtásait vágva vagy morzsolva árusítják. Nemcsak az olaszos fogásokhoz, de különféle egyéb levesekhez, töltelékekhez, paradicsomos, burgonyás, halas, babos ételekhez, pástétomokhoz, mártásokhoz is használják.

Nem azonos rokonával, a kerti majoránnával (Origanum majorana). Felhasználásuk ugyan hasonló, de a szurokfű sokkal aromásabb.

Gyógyhatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. Karvakrolt, illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő timolt tartalmaz; a karvakrol és a timol a baktériumok szaporodását gátolja. Maga a szurokfű 2–5%-ban tartalmazhatja, olaja az oregánóolaj pedig 40–70%-ban. A legjobb minőségű olajok akár 85%-ban is tartalmazhatják a karvakrolt, de ez függ a lepárlás módjától.[2] A növény levelét megszárítják, és nyugtató hatású teát főznek belőle. Teája (forrázata) étvágygerjesztő, idegnyugtató, baktériumölő, köhögéscsillapító hatású.

Egyéb felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ételízesítésen és gyógyításon kívül felhasználják festékkészítésre is.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Oregánó szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  
  2. Carvacrol and Wild Oregano Essential Oil -The Facts. (Hozzáférés: 2010. október 10.)
  3. Magyar néprajzi lexikon 2. köt., Bp., Akadémiai Kiadó, 1980.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Origanum vulgare