Kerti ruta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kerti ruta
Virágzó kerti ruta
Virágzó kerti ruta
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Rutafélék (Rutaceae)
Nemzetség: Ruta (Ruta)
Faj: R. graveolens
Tudományos név
Ruta graveolens
L. 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kerti ruta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti ruta témájú kategóriát.

Termései és magjai

A kerti ruta vagy egyszerűen ruta[1][2] (Ruta graveolens) a rutafélék (Rutaceae) névadó ruta (Ruta) nemzetségébe tartozó növényfaj. Kissé a bor illatára emlékeztető, de inkább erős szagú félcserje, mely Magyarországon ugyan nem őshonos, de gyakran ültetett dísz-, illetve gyógynövény. Egyéb elnevezései: borruta,[3] keresztes ruta,[2] nehézszagú ruta,[1][2] rutafű,[4] szagos ruta,[1][2] szagos virnánc,[2] szeges ruta,[2] virnánc.[2]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mediterráneum középső és keleti részén, így például a Balkán-félszigeten is őshonos, gyakori. Európa egyéb részére betelepítették: gyakran ültetik kertbe, de itt-ott el is vadul.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akár 1 m magasra is megnövő, szárazságtűrő félcserje. Levelei közül az alsók nyelesek, összetettek, míg a felsők ülők, egyszerűek. A mirigyszőröktől hamvas, kékes árnyalatú alsó levelek két-háromszorosan szárnyaltak: levélkéi visszás-tojásdad alakúak, a végállók lekerekített csúcsúak. Május végén, június elején hozza sárga, zöldessárga pártájú virágait, melyek bogernyős virágzatba csoportosulnak. A többi rutához hasonlóan a kerti rutánál is megfigyelhető, hogy míg a virágzat csúcsán álló, jól elkülönülő virág öttagú virágkörrel rendelkezik, addig a később, a virágzat oldalágain fejlődő virágoknak négytagú virágkörük van.

A növény mirigyszőreiből érintés hatására olyan váladék jut a bőrre, mely az arra érzékenyeknél nehezen gyógyuló bőrgyulladást, hólyagosodást okoz.[4][5]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos szempontból mérgező növénynek számít rutin- és bergaptentartalma miatt: a növényt elfogyasztva gyomor- és bélgyulladás, hányás, hasmenés, hasgörcsök, vérvizelés jelentkeznek, súlyosabb esetben kóma, terheseknél vetélés következhet be.[6]

A növényt, mérgező hatása ellenére, mégis mintegy 1500 éve gyógynövényként is alkalmazzák.[5] Pontosabban a drogját (Rutae herba), mely a növényről leszedett felső, 30 cm hosszú virágos, leveles hajtásrészek szárításával készül: 4 kg növényi részből lesz 1 kg száraz áru.[4] Míg a növényi rész szedésénél a mirigyszőrök váladékának bőrgyulladást okozó hatásával számolni kell, addig a szárított anyag esetén már nem.[4] A drogban flavonoidok (pl. rutin), alkaloidok, kellemetlen szagú illóolaj (0,3–0,7%), keserűanyag, cseranyag, mérgező hatású vegyület is előfordul.[5][4] A drogot elsősorban gyógyszerek (Rutascorbin, Rutosid) alapanyagaként használják fel, de egyes teakeverékekben megfelelő koncentrációban is megtalálható. Az ilyen rutatartalmú teákat csak orvosi tanácsra szabad alkalmazni magas vérnyomás és epebántalmak esetén,[5][4] emésztés serkentése, görcsoldás és sebfertőtlenítés céljára,[2] valamint idegerősítőnek és étvágygerjesztőnek.[3]

Termesztését meleg klímájú helyeken, tápanyagban gazdag, közepesen kötött talajon végzik. Magjait április elején vetik szabadágyba, 1-2 cm-es talajmélységbe, 15–20 cm sortávolságban. Az őszre kifejlődő palántákat októberben ültetik ki végleges helyükre, egymástól mintegy 50-50 cm-es távolságra. Tavasszal az elfásodott szárakat érdemes visszavágni, a talajtól nagyjából arasznyira. Drognyerés szempontjából a növény jellemzője, hogy egy évben kétszer is aratható, s már a második évben akár 5-6 mázsa drog is előállítható egy katasztrális hold területű ültetvényen.[4][5]

Az ókori rómaiak fűszernövényként használták.[3]

Dísznövényként elsősorban levélkéinek alakja miatt ültetik, de izsóppal és gyűszűvirággal együtt virágozva is mutatós.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 219, 487. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  2. ^ a b c d e f g h Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. Lektorálta: Jakab László. Debrecen: Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete. 2008. 467. o. = A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai (ISSN 1588-6433), 85. ISBN 9789634730842 Hozzáférés: 2014. szept. 22. (PDF)  
  3. ^ a b c Dr. Siegfried Danert, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította:Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 41. o.  
  4. ^ a b c d e f g Rutafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 249. o. ISBN 9632411900 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása  
  5. ^ a b c d e f Kerti ruta [Ruta graveolens]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 31. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557  
  6. Dr. Bordás Imre – Dr. Tompa Anna: Mérgező növények, növényi mérgek. A VI. fejezetet összeállította: Solymári Anett. Fényképezte: Dr. Tóth Zoltán és az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék többi munkatársa. Budapest: Országos Kémiai Biztonsági Intézet. 2006. 24. o. ISBN 9632100387 Hozzáférés: 2014. szept. 22. (PDF)  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Siegfried Danert, Dr. Peter Hanelt, Dr. Johannes Helm, Dr. Joachim Kruse, Dr. Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította:Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 40., 41. o.  
  • Kerti ruta [Ruta graveolens]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 31. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 9632314557  
  • Rutafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 249. o. ISBN 9632411900 Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása