Rutin (vegyület)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rutin
Rutin structure.svg
Rutin
IUPAC-név 2-(3,4-dihidroxifenil)-5,7-dihidroxi-3-{[(2S,3R,4S,5S,6R)-3,4,5-trihidroxi-6-({[(2R,3R,4R,5R,6S)-3,4,5-trihidroxi-6-metiloxán-2-il]oxi}metil)oxán-2-il]oxil}-4H-kromén-4-on
Más nevek rutinozid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 153-18-4
PubChem 5280805
ATC kód C05CA01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C27H30O16
Moláris tömeg 610,52 g/mol
Olvadáspont 195 °C[1]
Veszélyek
EU osztályozás nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok nincs[1]
S mondatok S24/25[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
Rutin.png

A rutin, vagy rutozid, (kvercetin-3-rutinozid, szoforin) egy flavonoid glikozid, amely megtalálható többek között különféle citrusfélék gyümölcseiben, a hajdinában, a rebarbara-fajok leveleiben, a kerti ruta nevű gyógynövényben és a brazil Fava D'Anta fa gyümölcsében. A rutin a kvercetin flavonol és a rutinóz diszacharid glikozidja.

Az emberi szervezetben a Fe2+-ionhoz kapcsolódva megakadályozza annak hidrogén-peroxid kötését, amely szabad gyök képződést jelentene, és sejtkárosodást okozna. Antioxidáns tulajdonsága miatt gátolja a rák kialakulását is. Tévesen P-vitaminnak is nevezik, pedig nem vitamin, mert bár az emberi szervezet számára rendkívül hasznos, de nem nélkülözhetetlen. Tiszta formájában először Szent-Györgyi Albert izolálta, keresve azt a faktort, ami a C-vitaminnal együtt fordul elő, és annak hatását támogatja. Megfigyelték, hogy a tisztán adagolt C-vitamin hatása gyengébb, mintha azt természetes forrásból – tehát a természetben a C-vitaminnal együtt előforduló rutinnal – juttatják a szervezetbe.

A rutin erősíti a hajszálereket, ezért csökkenti a vérzékenység tüneteit. Segíthet a visszeres panaszokban is. A ferulasavhoz hasonlóan csökkentheti az oxidált LDL koleszterin citotoxicitását, és ezzel csökkenti a szívbetegségek kockázatát.

Gyógyszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rutin 20 mg-os adagban a Rutascorbin nevű gyógyszer egyik hatóanyaga.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]