Rutafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rutafélék
Beach atrium22.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Rutafélék (Rutaceae)
Juss., J.Presl
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rutafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rutafélék témájú kategóriát.

A rutafélék (Rutaceae) az APG III osztályozása szerint a valódi kétszikűek rosids kládjának eurosid II csoportjában a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjének egyik családja mintegy 150 nemzetséggel és 1600 fajjal.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinte minden szerző szoros rokonsági kapcsolatot tételezett fel a szappanfafélék (Sapindaceae) és a rutafélék (Rutaceae) között, a legtöbbször azonos főrendbe sorolva azokat — bár többen, (például Borhidi, Dahlgren és Tahtadzsjan) a rutaféléket és néhány más olyan családot, amelyeket az APG a Sapindales rendbe sorolt, külön rendként (Rutales) tárgyaltak, főképp illatanyagokat tartalmazó leveleik alapján különböztetve meg azokat.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg a trópusokon és a szubtrópusi éghajlaton terjedtek el, de egyes nemzetségeik a mérsékelt égövbe is áthúzódtak. A család egyetlen, Magyarországon is honos faja a nagyezerjófű (Dictamnus albus).

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakjuk rendkívül változatos; többségük cserje vagy kis fa; néhány faj lágy szárú. Száruk néha ágtövises, gyéren tüskés.

Szórtan vagy átellenesen álló leveleik bőrneműek, fényes zöldek, tojásdadok, hegyesek. A levelek széle ép. A citrusformák levélnyele szárnyas.

Fokozatosan egyszerűsödő, fehér, gyakran illatos, kemény szirmú virágaik többnyire ötkörösek, öttagúak, aktinomorfak. Csészéjük rendszerint összeforrt, pártájuk viszont mindig szabad. A porzójuk általában kétszer annyi van, mint ahány sziromlevelük. Virágaikban a porzó- és a termőtáj között jól fejlett mézfejtő gyűrűk (diszkusz) fejlődtek ki. Jellemző sajátosságaik a váladéktartó sejtek és sejt közötti járatok, amelyekben illóolajat, gyantát és balzsamot raktároznak.

Termésük tok vagy bogyó; jellemző a hártyás válaszfalakkal osztott, többrekeszes, lédús bogyó, az úgynevezett narancstermés. A virág és a terméshéj illóolajokat tartalmaz monoterpén főkomponensekkel. Fő alkaloidjuk a rutin.

Életmódjuk, termőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok gyógy- és fűszernövény, gyümölcs tartozik ide, például a citrusok, a curry, az ezerjófű.

A család nemzetségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hibrid nemzetségek:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]