Közönséges falgyom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges falgyom
Cleaned-Illustration Parietaria officinalis.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Alrend: Csalánvirágúak (Urticanae)
Család: Csalánfélék (Urticaceae)
Nemzetség: Parietaria
Faj: P. officinalis
Tudományos név
Parietaria officinalis
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges falgyom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges falgyom témájú kategóriát.

Drnavec lékařský.jpg

A közömséges falgyom (Parietaria officinalis), avagy falifű, romfű a rózsavirágúak (Rosales) rend csalánvirágúak (Urticanae) alrendjébe, ezen belül a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó faj. Magyarországon őshonos.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Az Ibériai-félszigetről, Nagy-Britanniából és a Dániától északra eső területeken hiányzik. Köves, sziklás helyeken, romokon, üde gyomtársulásokban, szurdokerdőkben fordul elő.

Megjelenése, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágai néhány milliméter átmérőjűek

Egyenes 40-60(-100) centiméter hosszú szárú évelő, levelei lándzsa alakúak, 10 centiméter hosszúságra is megnőhetnek, ép szélűek, áttetszőek, illetve pöttyökkel díszítettek. Jelentéktelen virágai apró bogernyőkbe tömörülnek a levelek tövében, négy tagúak, zöld színűek. Júniustól szeptemberig virágzik.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogja a virágos hajtás (Parietariae herba) cseranyagot, keserűanyagot gyantát és glikozidát tartalmaz.

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai gyógyászatban nincs nagy jelentősége, elvétve található meg teakeverékekben. Vizelethajtónak és sebkezelésnél használják. Teáját vese- és hólyagbántalmaknál alkalmazzák. Régen vese- és epekő megelőzősére, reumás panaszokra, köhögéscsillapításra, de még súrolószerként is alkalmazták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz – Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai (Magyar Könyvklub, 1998, ISBN 963 548 672 3)
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.