Csillagánizs
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Termések |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Illicium verum Hook.f. |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csillagánizs témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagánizs témájú médiaállományokat. |
A csillagánizs (Illicium verum) a Schisandraceae családba tartozó Illicium nemzetség legismertebb növényfaja. Egyéb elnevezései: csillagos ánizs, kínai ánizs vagy ánizscsillag. Igen kellemes, a Magyarországon ismertebb, de tőle rendszertanilag távol eső ánizshoz (Pimpinella anisum) hasonló aromájú, de annál valamivel erősebb illatú, édeskés ízű, Dél-Kínában őshonos gyógy- és fűszernövény, több étel- és italkülönlegesség neki köszönheti különleges ízét és illatát.
A Dél-Ázsiában is termesztett örökzöld fának a termése sugarasan, csillag alakban helyezkedik el, benne 3–4 mm nagyságú mag fejlődik. Illóolajat, csersavat, cukrot, fehérjét tartalmaz, jellegzetes illatát és ízét az illóolajának nagy részét kitevő anetolnak köszönheti.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése Európában
Londonba a nagy angol utazó, Sir Thomas Cavendish közvetítésével érkezett 1588. szeptember 9-én, aki Fülöp-szigetekről hozta magával. A kínai és vietnami konyha ismertté válásával azonban Európában is egyre többet kezdték használni lekvárok, szirupok ízesítésére, és az ánizsmagból desztillált drágább ánizsolaj helyettesítésére. A 17. században egyre inkább elterjedt Európában, például a cári udvarban a tea ízesítésére is használták.[1]
[szerkesztés] Felhasználása
Több területen is hasznosítható: előszeretettel alkalmazzák a konyhaművészet szerelmesei, gyógyászatban is ismert alapanyag és virágzása idején megcsodálhatjuk az örökzöld fa virágát is. Fontos azonban, hogy ne keverjük össze a rokonságába tartozó japán csillagánizs növénnyel, ami étkezésre nem használható, mert toxikus mérgező anyagot anisatint tartalmaz. Az Európai Unióba néhány alkalommal összekeveredve importálták őket, amelyek ételmérgezésekhez vezettek, ezért behozatalukat a 2002/75/EK bizottsági határozat[2] külön szabályozta. Mivel a határozatban előírt ellenőrzések során nem került elő újabb szennyeződés, ezért a jogszabályt másfél évvel később, 2003 augusztusában hatályon kívül helyezték[3].
[szerkesztés] Konyhában
Ínyencségre vágyók jellegzetes íze és illata miatt kiválóan használhatják sütemények, gyümölcslevesek, kompótok, édes borok, teák készítéséhez.[4] Az egyik alapvető összetevője a Gallianónak, a Sambucának, a Pastisnak és más ánizsos likőröknek. Az európai ánizs mellett változó mennyiségben használják az abszint készítésekor.[5]
[szerkesztés] Gyógyászatban
A hagyományos kínai orvoslás ajánlja elsősorban reumatikus fájdalmak enyhítésére, görcsoldó hatása miatt. Szélhajtó, ízjavító hatása miatt gyomorerősítő, étvágyjavító teakeverékek, fogkrémek és szájvizek alkotórésze. A tamiflu nevű influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga a növényből is előállítható sikimisav. Influenzajárványok és pánik esetén többszörösére emelkedik a tamiflu értékesítése.[6] Érdekesség, hogy 2005-ben időszakos hiány mutatkozott a csillagánizsból, mert belőle állították elő az akkor kitört influenzajárvány elleni gyógyszert.[7]
A kínai orvoslás a megelőzésre is kiemelt hangsúlyt fektet, ezért az influenza elleni védekezés során is előnyben részesíti a természetes gyógynövényeket és ezek között kiemelt helyen ajánlja a csillagánizs fogyasztását elsősorban az immunrendszer megerősítése érdekében.[8]
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||
|
||||||||
