Likőr
A likőr (a francia liqueur szóból) olyan alkoholos ital, melynek cukortartalma fajtától függően legalább 70–100 g/l, alkoholtartalma legalább 15%, és valamilyen alkoholpárlat ízesítésével állítják elő. Az ízesítés különböző élelmiszerekkel és aromaanyagokkal lehetséges, ám gyümölcslikőröknél (feketeribizli, cseresznye/meggy, málna, faeper, fekete áfonya, citrusfélék, törpemálna, sarkvidéki szeder, tőzegáfonya, vörösáfonya, ezüsttövis, ananász) és növényi likőrök (menta, tárnics, ánizs, üröm, gyógybalzsam) esetén aromaanyagok az Európai Unióban nem használhatók.[1]
Többnyire édes, pálinkaszerű ital, amelyhez különféle gyümölcsnedvek (barack, körte, meggy, cseresznye, eper, málna, narancs stb.) vagy más zamatos növénykivonatok (kávé, kakaó, vanília stb.) vannak hozzáelegyítve.
Alkoholtartalma többnyire 30–55 térfogatszázalék között váltakozik. A készítés gondossága és az ahhoz használt anyagok tisztasága szerint megkülönböztetnek finom (rosoglio) és közönséges (aquavitae) likőröket. A nagyon sok cukrot tartalmazó, olajsűrűségű likőröket krémlikőrnek (cremes) nevezik. Ilyen a tojáslikőr, a kávé- vagy a kakaólikőr.
A likőrkészítés a középkori keresztény kolostorokban, a gyógynövénykivonatok előállítása során jelent meg, de hamar kikerült a kolostorok falai közül, és először a nemesség, majd a polgárság, főleg a nők egyik kedvenc italává vált. A középkori diplomaták is előszeretettel fogyasztották, a szerződéskötések egyik kelléke lett.
A keserűlikőrök (gyomorkeserűk) a kolostori hagyományt folytatva ma is gyógynövények alkoholos kivonatai. Szerepük lehet valamely betegség gyógyítása, vagy egyszerűen az étvágygerjesztés (aperitif) és emésztésserkentés (digestif). Híres keserűlikőrök: Unicum, Becherovka, Bénédictine, Jägermeister, St. Hubertus, Underberg, svédkeserű stb.
Az ánizslikőrök jellegzetessége, hogy vízzel felhígítva az ánizsolaj fehéren kicsapódik belőlük, átlátszatlanná téve az italt – a jelenséget louche-hatásnak nevezik. Legismertebb ilyen italok a Pastis, a Sambuca, az Anisette és a Galliano. Az ánizslikőröket leginkább magas cukortartalmuk különbözteti meg az egyéb ánizsos párlatoktól (például ouzo, rakı, abszint), melyek többé-kevésbé cukormentesek, ezért nem likőrök.
Gyakran – tévedésből – egyes párlatokat is a likőrök közé sorolnak, főleg az ánizzsal ízesítetteket. Ennek legfőbb oka, hogy gyógynövények és fűszerek általában likőrök alapanyagai, és hogy a francia liqueur szó eredetileg a cukrozatlan párlatokat is jelölte, például a brandy-t.[2] Az angol nyelvben ma használt liquor (égetett szesz) és liqueur (likőr) szavakat szintén könnyű összetéveszteni.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- ↑ Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
- ↑ Jad Adams. Hideous Absinthe. I.B. Tauris & Co Ltd., 199–203. o. ISBN 1-86064-920-3 (2004)
- Likőrreceptek a Wikikönyvekben
- Likőr készítése házilag, az Index.hu fóruma
- Likőrreceptek, érdekességek, történetek
-
| Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |

