Likőr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Házi készítésű palackozott eperlikőr

A likőr (a francia liqueur szóból) olyan szeszes ital, melyet nagy mennyiségű hozzáadott cukorral édesítenek, és általában különböző élelmiszerekkel vagy aromákkal ízesítenek. Alkoholtartalma gyakran alacsonyabb a tiszta párlatokénál, de legalább 15%.[1] A likőröket általában nem érlelik, de előállításukkor gyakran pihentetik őket, hogy az ízanyagok összeérjenek.

A likőrök és más szeszes italok megkülönböztetése sokszor nem könnyű, ugyanis a többé-kevésbé cukrozatlan párlatoknak is léteznek ízesített változatai, például az ízesített vodkák. A legfeltűnőbb különbség az édességük: az Európai Unióban legalább 100 gramm cukrot kell tartalmazniuk literenként, az Egyesült Államokban pedig legalább 2,5 tömegszázaléknyit[2], azaz literenként körülbelül 22–25 grammot[m 1]. A desszertborok olykor likőrnek tűnhetnek, de azok nem tartalmaznak hozzáadott cukrot vagy ízesítőket. A likőrborok, például a vermut szintén nem likőrök, mert nagyobbik részben borból állnak.

Leggyakrabban az ánizsos párlatokat tévesztik össze a likőrökkel, ugyanis az ánizsolaj miatt szokatlanul édesek, és gyakran minimális mennyiségű cukrot is tartalmaznak. További félreértéseket okoz, hogy a 19. századi francia nyelvben liqueur szó a cukrozatlan párlatokat is jelölte, például a brandy-t,[3] és az amerikai angol nyelvben ma használt liquor (égetett szesz) és liqueur (likőr) szavakat is könnyű összetéveszteni.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényi likőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkorábbi likőrök szerzetesek és alkimisták műhelyeiből kerültek ki, melyeket az alkoholban kivonatolt gyógynövények (vélt vagy valós) gyógyhatása miatt készítettek – ez a tény gyakori eleme a mai növényi likőrök marketingjének. Először a nemesség, majd a polgárság, főleg a nők egyik kedvenc italává vált. A középkori diplomaták is előszeretettel fogyasztották, a szerződéskötések egyik kelléke lett.

A növényi likőrök közé tartoznak a keserűlikőrök is, melyek a (likőröknél időnként alacsonyabb cukortartalmú vagy cukrozatlan) bitterek közé is sorolhatók. Általában aperitifként vagy digesztifként fogyasztják őket.

Gyümölcslikőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feketeribizli-krémlikőr (crème de cassis).

A gyümölcslikőrök készítéséhez egész vagy összezúzott gyümölcsöket használnak fel, melyeket hagyományosan alkoholban kivonatolnak. A citrusféléknek általában csak a héját használják fel, melyek ázatát időnként le is párolják, például a triple sec esetén. A likőrhöz használt alkohol a legtöbbször finomszesz, de előfordul többek közt az adott gyümölcs párlata vagy rum, brandy, illetve cognac is. Az Európai Unióban a gyümölcslikőrökhöz nem használhatók aromaanyagok – míg a „gyümölcs ízű likőrökhöz” természetesen igen.

Ismertebb gyümölcslikőr-fajták

Mivel a fenti likőrfajták közül nem mindet rögzítették törvényben[m 2], ezekből az olcsóbb változatokat gyakran nem gyümölccsel ízesítik.

Krémlikőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krémlikőrök neve nem alapanyagukra, hanem sűrűségükre utal. A „crème de” előtaggal (és az alapanyag nevével) is árusított likőrök legalább 250 gramm cukrot (de időnként ennél is többet, a crème de cassis például legalább 400 grammot) tartalmaznak literenként, így olajosan sűrűek. Különböző gyümölcs- és növényi likőrök tartoznak közéjük, például feketeribizli-, banán-, borsmenta-, kakaó- és ibolyavirág-likőrök.

Tejszínlikőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cream liqueur-ből született leiterjakab nyomán gyakran szintén „krémlikőrnek” nevezett tejszínlikőrök – például az úgynevezett „írkrém”, eredetvédett nevén Irish Creamtejszínnel (angolul cream) készülnek. A magyar nyelvben összekeveredett krém- és tejszínlikőröket nemzetközileg a francia crème és az angol cream szavakkal különböztetik meg.

A tejszínlikőrök alapja és fűszerezése változatos, szinte csak a tejszíntartalmuk köti össze őket. Híresebb márkák a

Egyéb likőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A likőrökbe sokféle egyéb élelmiszer is áztatható, vagy keverhető hozzájuk, például kávé, kakaó, vanília, tojás.

Ánizslikőrök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy pohár higított pastis – a kicsapódott ánizsolaj átlátszatlanná teszi az italt

Az ánizslikőrök jellegzetessége, hogy vízzel felhígítva az ánizsolaj fehéren kicsapódik belőlük, átlátszatlanná téve az italt – a jelenséget louche-hatásnak nevezik. Legismertebb ilyen italok a Pastis, a Sambuca, az Anisette és a Galliano. Az ánizslikőröket leginkább magas cukortartalmuk különbözteti meg az egyéb ánizsos párlatoktól (például ouzo, rakı, abszint), melyek többé-kevésbé cukormentesek, ezért nem likőrök.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megyjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A likőr literenkénti tömege az alkoholtartalmától függően változik.
  2. Az európai uniós törvényekben meghatározott likőröket az [1]-es lábjegyzet jelöli.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Books-aj.svg aj ashton 01f.svg
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!