Likőr
A likőr (a francia liqueur szóból) olyan szeszes ital, melyet nagy mennyiségű hozzáadott cukorral édesítenek, és általában különböző élelmiszerekkel vagy aromákkal ízesítenek. Alkoholtartalma gyakran alacsonyabb a tiszta párlatokénál, de legalább 15%.[1] A likőröket általában nem érlelik, de előállításukkor gyakran pihentetik őket, hogy az ízanyagok összeérjenek.
A likőrök és más szeszes italok megkülönböztetése sokszor nem könnyű, ugyanis a többé-kevésbé cukrozatlan párlatoknak is léteznek ízesített változatai, például az ízesített vodkák. A legfeltűnőbb különbség az édességük: az Európai Unióban legalább 100 gramm cukrot kell tartalmazniuk literenként, az Egyesült Államokban pedig legalább 2,5 tömegszázaléknyit[2], azaz literenként körülbelül 22–25 grammot[m 1]. A desszertborok olykor likőrnek tűnhetnek, de azok nem tartalmaznak hozzáadott cukrot vagy ízesítőket. A likőrborok, például a vermut szintén nem likőrök, mert nagyobbik részben borból állnak.
Leggyakrabban az ánizsos párlatokat tévesztik össze a likőrökkel, ugyanis az ánizsolaj miatt szokatlanul édesek, és gyakran minimális mennyiségű cukrot is tartalmaznak. További félreértéseket okoz, hogy a francia liqueur szó eredetileg a cukrozatlan párlatokat is jelölte, például a brandy-t,[3] és az angol nyelvben ma használt liquor (égetett szesz) és liqueur (likőr) szavakat is könnyű összetéveszteni.
Tartalomjegyzék |
Fajtái [szerkesztés]
Növényi likőrök [szerkesztés]
A legkorábbi likőrök szerzetesek és alkimisták műhelyeiből kerültek ki, melyeket az alkoholban kivonatolt gyógynövények (vélt vagy valós) gyógyhatása miatt készítettek – ez a tény gyakori eleme a mai növényi likőrök marketingjének. Először a nemesség, majd a polgárság, főleg a nők egyik kedvenc italává vált. A középkori diplomaták is előszeretettel fogyasztották, a szerződéskötések egyik kelléke lett.
A növényi likőrök közé tartoznak a keserűlikőrök is, melyek a (likőröknél időnként alacsonyabb cukortartalmú vagy cukrozatlan) bitterek közé is sorolhatók. Általában aperitifként vagy digesztifként fogyasztják őket.
Gyümölcslikőrök [szerkesztés]
A gyümölcslikőrök készítéséhez egész vagy összezúzott gyümölcsöket használnak fel, melyeket hagyományosan alkoholban kivonatolnak. A citrusféléknek általában csak a héját használják fel, melyek ázatát időnként le is párolják, például a triple sec esetén. A likőrhöz használt alkohol a legtöbbször finomszesz, de előfordul többek közt az adott gyümölcs párlata vagy rum, brandy, illetve cognac is. Az Európai Unióban a gyümölcslikőrökhöz nem használhatók aromaanyagok – míg a „gyümölcs ízű likőrökhöz” természetesen igen.
- Ismertebb gyümölcslikőr-fajták
- Prune brandy, orange brandy, apricot brandy, cherry brandy: hagyományos szilva-, narancs-, sárgabarack- illetve cseresznyelikőrök, melyek alapja akár finomszesz is lehet. Nevük miatt sokszor gyümölcspárlatnak vagy ízesített brandynek hiszik őket.[1]
- Limoncello, olasz citromlikőr.
- Curaçao, a larahának nevezett keserűnarancs-alfaj (Citrus aurantium currassuviencis) héjából. Nevét Curaçao szigetéről kapta.
- Triple sec, eredetileg Curaçao triple sec, a curaçao egy változata.
- Solbaerrom vagy „feketeribizli-rum”, hagyományos feketeribizli-likőr, mely a neve ellenére nem feltétlenül rumból készül.[1]
- Sloe gin, gin alapú kökénylikőr.[1]
- Damson gin, főleg az Egyesült Királyságban népszerű, damaszkuszi szilva ginbe áztatásával készült (általában házi-) likőr.
- Pacharán (baszkul patxaran), ánizslikőrbe áztatott kökénnyel készülő likőr Navarrából.[1]
- Crème de cassis, francia feketeribizli-krémlikőr.[1]
- Guignolet, francia cseresznyelikőr.[1]
- Nocino, sötétbarna olasz likőr zöld dióból, szesztartalma legalább 30, de jellemzően 40 százalék.[1]
- Maraschino, marrasquino vagy maraskino, marascacseresznye párlatából, vagy annak alkoholba áztatásával készült, dalmáciai eredetű likőr.[1]
- Umeshu (梅酒), japán kajsziból (Prunus mume) készült likőr.
Mivel a fenti likőrfajták közül nem mindet rögzítették törvényben[m 2], ezekből az olcsóbb változatokat gyakran nem gyümölccsel ízesítik.
Krémlikőrök [szerkesztés]
A krémlikőrök neve nem alapanyagukra, hanem sűrűségükre utal. A „crème de” előtaggal (és az alapanyag nevével) is árusított likőrök legalább 250 gramm cukrot (de időnként ennél is többet, a crème de cassis például legalább 400 grammot) tartalmaznak literenként, így olajosan sűrűek. Különböző gyümölcs- és növényi likőrök tartoznak közéjük, például feketeribizli-, banán-, borsmenta-, kakaó- és ibolyavirág-likőrök.
Tejszínlikőrök [szerkesztés]
A gyakran szintén „krémlikőrnek” fordított tejszínlikőrök – például az úgynevezett írkrém, eredetvédett nevén Irish Cream – tejszínnel (angolul cream) készülnek. A magyar nyelvben összekeveredett krém- és tejszínlikőröket nemzetközileg a francia crème és az angol cream szavakkal különböztetik meg.
A tejszínlikőrök alapja és fűszerezése változatos, szinte csak a tejszíntartalmuk köti össze őket. Híresebb márkák a
- Bailey's Irish Cream, ír whiskyből
- Saint Brendan's Irish Cream Liqueur, ír whiskyből
- Heather Cream, skót whiskyből
- Cruzan Rum Cream, amerikai rumból
- Amarula, dél-afrikai marula gyümölcsének érlelt párlatából.
- Voyant Chai Cream, érlelt rumból és finomszeszből
Egyéb likőrök [szerkesztés]
A likőrökbe sokféle egyéb élelmiszer is áztatható, vagy keverhető hozzájuk, például kávé, kakaó, vanília, tojás.
Ánizslikőrök [szerkesztés]
Az ánizslikőrök jellegzetessége, hogy vízzel felhígítva az ánizsolaj fehéren kicsapódik belőlük, átlátszatlanná téve az italt – a jelenséget louche-hatásnak nevezik. Legismertebb ilyen italok a Pastis, a Sambuca, az Anisette és a Galliano. Az ánizslikőröket leginkább magas cukortartalmuk különbözteti meg az egyéb ánizsos párlatoktól (például ouzo, rakı, abszint), melyek többé-kevésbé cukormentesek, ezért nem likőrök.
Lásd még [szerkesztés]
Megyjegyzések [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
- ↑ 27 C.F.R. § 5.22 The standards of identity.. Justia US Laws. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
- ↑ Jad Adams. Hideous Absinthe. I.B. Tauris & Co Ltd., 199–203. o. ISBN 1-86064-920-3 (2004)
- Liqueurs – The Cook's Thesaurus
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Likőrreceptek a Wikikönyvekben
- Likőr készítése házilag, az Index.hu fóruma
- Likőrreceptek, érdekességek, történetek
-
| Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |

