Égetett szesz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különböző égetett szeszes italok egy szupermarketben

Az égetett szesz vagy alkoholpárlat olyan alkoholos ital, mely mezőgazdasági eredetű alapanyagok megerjesztésével, majd lepárlásával készül, így alkoholtartalma különösen magas. Az elkészítés módjától függően lehet semleges ízű, vagy jellemezheti az alapanyagok íze is. Palackozás előtt általában vízzel csökkentik a párlat alkoholtartalmát. Gyakran ízesítik fahordós érleléssel, ízanyagok hozzákeverésével, vagy egyéb módon.[1]

Magyarország legrégebbi alkoholpárlata a pálinka. A cukorral és más ízesítőkkel palackozott párlatokat likőrnek nevezzük. A likőrbor valamilyen párlat (általában brandy) borhoz keverésével készül.

A szeszes ital elnevezés az Európai Unióban az olyan alkoholos italok gyűjtőneve, melyeknek alkoholtartalma legalább 15%, és az valamilyen égetett szeszből származik. A tisztára párolt, 95,6%-os égetett szeszt finomszesznek nevezzük. Az etil-alkoholon és vízen kívül egyéb alkoholokat és ízanyagokat csak nyomokban tartalmaz, és legfeljebb a felhasznált alapanyag íze ismerhető fel benne.[2]

Az égetett szeszeket az 21. század előtt átfogó néven „pálinkának” is nevezték, de a kizárólag gyümölcsből erjesztett pálinka eredettvédettsége és a pálinkatörvény óta a szó ezen jelentése a köznyelvből is kiveszőben van, és ma már csak a hagyományos magyar gyümölcspárlatot jelenti.

2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája a dél-koreai Jinro szodzsu volt.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi whiskyfőző üst.

Közép-Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fagydesztillációt a kora középkortól használták Közép-Ázsiában. A szeszes italt lefagyasztják, majd az alkoholt elválasztják a jégtől. Mivel ehhez megfelelő éghajlatra volt szükség, és a módszer nehézkes, nem vált túl elterjedtté. További hátránya, hogy a lepárlással ellentétben nem ad lehetőséget a mérgező metanol és a kozmaolajok elválasztására.

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a görögök és az arabok is értettek a lepárláshoz, a legkorábbi írásos emlék a 12. századi Schola Medica Salernitana-ból, a Salerno-i orvosi egyetemről származik. A módszert titkosírással rögzítették, azaz valószínűleg titokban tartották. A szakaszos lepárlást Tadeo Alderotti találta fel a 13. században.

A különböző szeszes italok eredete körül sok az ellentmondás, ugyanis általában összefüggnek a nemzeti büszkeséggel, de a 12. században, mikor az ír whiskey és a német brandy megjelentek, valamivel egyértelműbbé válik a helyzet. Ezeknek a szeszeknek az alkoholtartalma sokkal alacsonyabb lehetett (kb. 40%), mint az alkimisták tiszta párlatainak, és kezdetben valószínűleg gyógyító elixíreknek tartották őket. Az égetett szeszek fogyasztása drámaian megnőtt Európában a 14. században és utána, részben azért, mert a pestis ellenszereként alkalmazták őket. 1400 környékén felfedezték, hogyan kell búza-, árpa- és rozssörből szeszt főzni, ami sokkal olcsóbb a szőlőnél. Ekkor születtek Európa különböző „nemzeti” italai: a belga és holland jenever, az angol gin, a német schnaps, az olasz grappa, a skandináv akvavit és snaps, a lengyel és orosz vodka, a balkáni rakia, vagy az ír poitin. Ezek a nevek csak a 16. század táján születtek meg, de az italok már azelőtt is közismertek voltak.

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14. századig az égetett szesz gyógyszernek számított. A 15. századtól a készítése földesúri előjog volt. 1836-ban a földesúri előjog gyakorlatát törvényerőre emelték, majd bevezették a pálinkaadót, s 1850-től a szesz állami monopólium lett. 1920-ban 260, 1970-ben 1.070, 1982-ben 815 szeszfőzde működött Magyarországon. A zugpálinkafőzés a 18. században alakult ki.[4]

Orbán Viktor miniszterelnök által 2010. június 8-án ismertetett 29 pontos gazdasági akciótervben bejelentette, hogy a kormány adómentessé teszi a magánfőzésben készült, évente maximum ötven liter mennyiségben előállított párlatot. A 2010. augusztus 1-jétől hatályos rendelet alapján korlátozásokkal lehet saját fogyasztásra gyümölcs alapú párlatokat főzni.[5][6][7]

Modern lepárlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A desztillálás alapjai nem változtak a 8. század óta. A fagydesztillálás nem vált népszerűbbé. Az alapanyagok előkészítése, valamint a lepárlás utáni lépések sokat változtak. A higiéniával kapcsolatos tudás és a könnyen beszerezhető, szabványosított élesztőgombák sokat javítottak az alapanyagok minőségén; a nagyobb, hatékonyabb üstök több szeszt állítanak elő és csökkentik a hulladékot, és megjelentek az olcsóbb alapanyagok, pl. kukorica, rizs és burgonya. A kémikusok felfedezték az érlelés törvényszerűségeit, és sikerült gyorsítaniuk is azt anélkül, hogy az durvább ízekkel járna. A modern szűrőkön több üledék akad fenn, ezzel tovább finomítva az italokat. Eközben az italcégek nemzetközi piacot építettek ki az égetett szeszek számára, olyan populációk közt is elterjesztve a tömény italok fogyasztását, melyek azelőtt nem éltek hasonlóval.

Fajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző, érlelés nélküli fajták: Tequila, Vodka, Rum, Cachaça, Gin

A gyümölcsből készített párlatok többségét a gyümölcspárlatok és törkölypárlatok közé soroljuk. Ilyen például a brandy (érlelt szőlőborpárlat, melynek híres változata például a cognac), a calvados (almából), a pálinka (változó gyümölcsből vagy szőlőtörkölyből), a sligovica (szilvából) és a grappa (szőlőtörkölyből).

Az egyéb növényi alapanyagokból párolt alkoholok közé tartozik a borovička (borókabogyóból és más terményekből), cachaça (cukornád levéből), rum (főként a nádcukor készítésekor fennmaradt melaszból) tequila (kék agávéból), mezcal (közönséges agávéból), poitin (árpamalátából vagy burgonyából), a vodka (gabonából vagy burgonyából) és a whisk(e)y (alapanyaga lehet árpa, árpamaláta, rozs, rozsmaláta, búza, kukorica vagy ezek keveréke). Kína legnépszerűbb párlata az igen tömény alkoholtartalmú, gabonából (általában cirokból vagy rizsből) készített pajcsiu, Koreáé pedig a szodzsu. 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája a dél-koreai Jinro szodzsu volt.[3]

Egyes párlatok más párlatok felhasználásával készülnek. Ilyenkor a lefőzött (legtöbbször semleges ízű) párlatot különböző növényi hozzávalók jelenlétében (általában áztatás után) ismét lepárolják, ezért az így kapott párlatban az utóbbiak íze lesz a meghatározó. Így készül az abszint (ánizzsal, fehér ürömmel, édesköménnyel és egyéb fűszerekkel), a gin és a jenever (borókabogyóval és egyéb fűszerekkel), a masztika (a híoszi pisztáciafa nedvével vagy ánizzsal), az ouzo (ánizzsal és egyéb fűszerekkel) és a rakı (ánizzsal).

Az úgynevezett kommersz szeszes italok alapanyaga 96%-os alkoholtartalmúra párolt, gyengébb minőségű finomszesz (más néven mezőgazdasági eredetű etil-alkohol), mely különböző mezőgazdasági termények erjesztéséből, és szakaszos lepárlásából származik. Csekély élvezeti értéke miatt az ilyen finomszeszt általában ízesítik, így – különböző párlatok utánzatai mellett – likőrök gyakori alapanyaga. Magyarország Európai Uniós tagsága előtt több párlattípusnak is számon tartották „kommersz” (finomszeszből és aromákból készült) változatát[8], a mai törvények szerint azonban az ilyen utánzatoknak eltérő nevet kell adni.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. distilled spirit (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  2. ^ a b Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  3. ^ a b It's official: Jinro soju is the world's best-selling liquor. CNN Travel, 2012. június 12. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  4. A pálinka története (magyar nyelven). palinkaoldal.hu. (Hozzáférés: 2010. november 1.)
  5. Fidesz: 29 pontos akcióterv (magyar nyelven). tv2.hu, 2010. június 8. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  6. Elindul hétfőtől a szabad a párlatfőzés (magyar nyelven). palinkafozes.com. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  7. Szabad pálinkát főzni otthon (magyar nyelven). Jó Magyar Áru. hu. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  8. 2-91 számú irányelv – Egyes szeszes italok. Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság. (Hozzáférés: 2010. december 15.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Distilled beverage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Égetett szesz témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá Alkohol égetett szesz címszóra a Wikiszótárban!