Grappa
| Grappa | |
 |
|
| Egy pohár grappa | |
|
|
|
| Típus | törkölypárlat |
| Származási hely | Olaszország, |
| Főbb összetevők | |
| Alkoholtartalom | 40–46% V/V ± 0,3% V/V % |
A grappa olasz törkölypárlat, alkoholtartalma 40-46%. Több változata ismeretes, néhány fajtáját tölgyfahordóban érlelik. A borkészítés után visszamaradt növényi részekből álló törkölyből párolt italok közül a legismertebb a francia Eau-de-vie de marc mellett az olasz grappa. Az olasz parampampolinak a boron és az olvasztott cukron kívül alapalkotóeleme a grappa és a kávé is. A parampampoli magyar megfelelője a krampampuli.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származás
A szőlőtörkölyből desztillált szeszes ital történetének pontos kezdetét senki sem ismeri. Az arabok állítólag már 6000 évvel ezelőtt készítették, s az ókori Egyiptomban is híresek voltak Kleopátra főzőmesterei. Napjainkban a párlat olasz változata tett szert világhírnévre, a grappa neve a föld majd minden pontján ismerősen cseng.
Olaszok szerint a grappa Észak-Olaszországi kisváros "Bassano del Grappa"-ból indult világkörüli útra és a nevét is innen eredeztetik. Napjainkban a Grappa kizárólag Olaszország határain belül készül mivel EU oltalom alatt áll és ezért gyártásánál szigorúan be kell tartani a termékleírásban foglaltakat. E szabályokat természetesen hosszú évszázados tapasztalatok alapján alakították ki, hiszen ennek már a tizennegyedik századtól komoly hagyománya van Itáliában. Ezerhatszázban már részletes tanulmányt készítettek a jezsuiták a párlat gyártásáról.
Itália kolostoraiban a 12-13. században gyógyászati céllal, az emésztés elősegítésére kezdtek törkölyből grappát desztillálni. Később az alkohol finomítása az alkimisták foglalatosságává vált, majd lassan elterjedt a parasztok között is. Szélesebb körű ismertségre a 15. században tett szert, ekkor indultak útjukra az első külföldre - Németalföldre - szánt szállítmányok is. A terméketlen észak-itáliai, dél-tiroli, lombardiai területeken élő szegényparasztok számára megélhetési forrást biztosított a szeszfőzés, és rövid időn belül a törkölydesztillálás mestereivé váltak.
A törköly volt az egyetlen olyan melléktermék, amiben a nagybirtokosok semmi fantáziát nem láttak, és nagylelkűségükről adva tanúbizonyságot parasztjaiknak adták. A találékony parasztok vizet öntöttek a törkölyre és állni hagyták, így kioldódott és erjedésnek indult minden hasznos anyag, ami még a bogyók héjában maradt. A másodszor kipréselt lét vinellónak nevezték. A lé nagyobbik részéből desztillálás útján tömény szeszes ital készült, míg kisebbik hányada alacsony alkoholtartalma miatt szomjoltóként szolgált a meleg, nyári napokra. A műveletet gondosan titokban tartották, nehogy a földesúr tudomást szerezzen róla.
[szerkesztés] Érdekesség
A hatvanas években a Nonino család forradalmasította a grappák gyártását, ami azt jelentette, hogy külön szőlőfajtánként készítette a párlatokat, ezzel létrehozva a "monovitigno" kategóriát. Az ebből kialakult legnépszerűbb ízek a muskotály, a picolit, a chardonnay, a merlot, a tocai. De manapság is új ízekkel gyarapszik a grappák repertoárja, új párlatok születtek melyek vadvirág-, akác-, és vadgesztenye mézzel készülnek. Ízük azonban nem édes, csak aromájukban fedezhetjük fel az újítást.
[szerkesztés] Készítése, előállítása
A tökéletes grappa készítéséhez szükség van friss, lágy törkölyre, ami nincs nagyon kipréselve, ezt azonnal a lepárlóüzembe szállítják. Itt folyamatos ellenőrzés mellett erjesztik és majdnem folyamatos lepárlással desztillálják. A grappák jellegzetessége, hogy – néhány kivétellel – soha nem tölgyfahordóban érlelik, így színtelenek, mint a friss párlatok.
Az előállítók szerint a minőséget az anyag, a lepárlókészülék és a párlatot készítő keze munkája, szaktudása, gyakorlata és hozzáállása egyaránt meghatározza. A grappa elsősorban annak köszönheti jó hírét, hogy mind az alapanyag szőlőfajták szerinti kiválasztása, mind a cefre feldolgozása és lepárlása a legnagyobb körültekintéssel történik.
[szerkesztés] Híres márkái
A rövidebben érlelteket biancanak hívják, a hosszabban érlelteket invecchiatanak, strevecchiának, vagy riservának nevezik. A leghíresebb grappa forgalmazók a Nonino, Berta, Sibona, Nardini, Jacopo Poli, Brotto, Domenis és a Bepi Tosolini.
[szerkesztés] Felhasználása, haszna, gyógyhatása
Valamikor az olaszok gyógypálinkának is fogyasztották, mert elősegíti az emésztést. Napjainkban magában vagy éppen sör mellé is igen kedvelt. Kávéba öntve is fogyasztják és ekkor nevezik az olaszok "Caffe corretto"-nak, ami javított kávét jelent.
[szerkesztés] Fogyasztása
Az ital az egyéb égetett szeszekhez hasonlóan már a desztillálás után fogyasztható. A törvény - a gazdaságossági szempontból igen kedvező - hat hónapos érlelést ír elő, de az ízek kiteljesedése érdekében nem ritka az évtizedes érlelés sem. Jellegzetesség, hogy a grappákat általában nem tölgyfahordóban érlelik, ezért a friss párlatokhoz hasonlóan színtelenek. A legalább hat hónapig fahordóban, majd utána fél évig üvegben érlelt ital címkéjén (az érlelés hosszától függően) az "invecchiata", a "stravecchia" vagy a "riserva" megjelölés szerepel.
