Alkoholos ital

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különböző alkoholos italok. Balról jobbra: világos sör, házasítatlan malátawhisky, verte abszint (a pohárban hígítva), cognac, fehérbor.

Az alkoholos ital olyan ital, mely etanolt (hétköznapi nevén „alkohol” vagy „szesz”) tartalmaz. Ezek az italok három fő csoportba oszthatók: sörök, borok és égetett szeszek. A legtöbb országban fogyasztásuk legális; gyártásukat, eladásukat és fogyasztásukat több mint 100 országban törvények szabályozzák.[1] Ezen törvények egyik legfontosabb eleme, hogy milyen életkorú állampolgárok ihatnak alkoholt. A minimális életkor 16 és 25 életév közt változik az országtól és néha az ital típusától is függően. A legtöbb országban 18 éves kor fölött legális az alkoholfogyasztás.[1]

A szeszes ital elnevezés az Európai Unióban – így a Magyar Élelmiszerkönyvben is – az olyan alkoholos italok gyűjtőneve, melyeknek alkoholtartalma legalább 15%, és az valamilyen égetett szeszből származik[2][3]. A magyar kereskedelmi törvény terminológiájában – bizonyos kivételek mellett – minden, legalább 1,2% alkoholtartalmú ital szeszes italnak minősül, ennek hatálya azonban nem terjed ki az italok megnevezésére.[4]

Az alkohol termelése és fogyasztása a világ legtöbb kultúrájában jellemző, a vadászó-gyűjtögető társadalmaktól kezdve egészen a nemzetállamok népeiig.[5][6] Ezekben a kultúrákban az alkoholos italok sokszor a társadalmi események fontos részét képezik. Az ivás sok kultúrában fontos szerepet játszik a társadalmi kapcsolatban, főleg az öntudatra gyakorolt hatása miatt.

Az alkohol pszichoaktív szer, melynek nyugtató hatása van. A magas véralkoholszintet általában részegségnek nevezik, mert csökkenti a koncentrációs képességet és megnöveli a reakcióidőt. A részegség elmúlását általában másnaposság követi, ami főleg az alkohol okozta kiszáradással és lebomlásának melléktermékeivel hozható összefüggésbe. Az alkohol függőséget okozhat, melyet alkoholizmusnak nevezünk.

Típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alacsonyabb alkoholtartalmú italokat (a nyugati világban söröket és borokat) cukor- vagy keményítőtartalmú alapanyagok erjesztésével készítik, a 15-20%-nál magasabb alkoholtartalmúakat pedig általában erjesztés utáni lepárlással, ezek az égetett szeszek vagy szeszes italok. Léteznek azonban magas alkoholtartalmú (fagydesztillációval felerősített) erjesztett italok is, és az is előfordul, hogy égetett szeszből állítanak elő alacsony alkoholtartalmú italokat.

A koktélok különböző italok és szirupok keverékei, és általában közvetlenül fogyasztás előtt készítik el őket. Az összetevőik alkoholtartalmúak és alkoholmentesek egyaránt lehetnek, de a hagyományos értelemben vett koktél legalább egyféle égetett szeszt tartalmaz.

Sör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sör feltehetően a legrégebben ismert[5][7] és jelenleg a legelterjedtebb és legnagyobb mennyiségben fogyasztott[6] alkoholos ital, és a harmadik legnépszerűbb ital a víz és a tea után.[8] A sört gabonacefre malátás elcukrosításával (főzésével) és erjesztésével készítik. A cefre általában 100% árpamaláta, vagy ahhoz kevernek egyéb, malátázatlan gabonákat (például búzát, kukoricát vagy rozst) változó mennyiségben. Az erjesztés után lepárolt italokat és a maláta nélküli cefréből erjesztett italokat nem nevezzük sörnek, de a fagydesztillációval sűrített söröket igen.

A sörök két fő típusa az alsó- (lager) és felsőerjesztésű (általában ale típusú) sör. A sörök alapanyagához a főzési szakaszban általában komlót kevernek, amely a sörnek kesernyés ízt ad és részben tartósítja is. Egyes országokban, mint pl. Belgiumban, gyakran egyéb fűszerekkel vagy gyümölcsökkel is ízesítik a sört. A sörök alkoholtartalma általában 4–6%, de lehet 1%-nál kevesebb, vagy 20%-nál több, akár 55% is.[9]

A sörfőzés és a sörfogyasztás számos országban a helyi, nemzeti kultúra szerves része a pubok, a sörfesztiválok, a sörfogyasztáshoz kapcsolódó hagyományok, szokások révén. A sörkészítés egyik hagyományos központja Európa északi része volt (ahol nem lehetett bort előállítani), innen terjedt el Európa déli részén és a világ többi országában, elsősorban német, cseh vagy holland bevándorlók révén.

Napjainkban a söripart néhány multinacionális vállalat dominálja, de mellettük minden országban megélnek a kisebb-nagyobb sörfőzdék, amelyek a helyi specialitásokra koncentrálnak.

Előállításuk szempontjából a sörhöz hasonlóak a távol-keleten népszerű, nyugaton gyakran rizsbornak vagy rizssörnek nevezett, rizsből erjesztett italok is, melyek cefréjének elcukrosításához azonban nem maláta, hanem speciális penészgomba szolgáltatja az enzimeket. Sokszor magas (18–22%) alkoholtatalmúak és a legtöbb sörrel ellentétben nem szénsavasak.

Bor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bort szőlőből, a gyümölcsbort pedig különböző gyümölcsökből, például szilvából, cseresznyéből, vagy almáből készítik. A bor erjesztése a sörénél hosszasabb (teljes) erjesztés, amit érlelés követ (több hónap vagy év), az így létrejött ital alkoholtartalma pedig szőlőbor esetén 9–16%, gyümölcsborok esetén lényegesen alacsonyabb is lehet, például a száraz almabor jellemzően 4-5%-os. A pezsgő készítésekor kevés cukrot adnak a borhoz palackozás előtt, mely másodlagos erjedést eredményez.

A likőrbor átmenet a bor és a szeszes ital közt: készítésekor a bor alkoholtartalmát némileg megnövelik égetett szesz hozzáadásával, illetve típustól függően a bor erjedését is megszakítják vele.

Szeszes ital[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lepárlással nyert alkoholt égetett szesznek vagy párlatnak nevezik, a belőle készült italokkal együtt pedig gyűjtőnéven szeszes italnak. Az égetett szeszt a megerjesztett alapanyag lepárlásával nyerik, mely a párlat alkoholtartalmát egybesűríti, megszabadítja az ízanyagok és kozmaolajok nagy részétől, és egyes összetevőket kémiailag megváltoztat. Az égetett szesz a lepárlás módszerétől függően megőrizheti az alapanyag aromáit vagy lehet semleges, és (főleg az utóbbi esetben) gyakran ízesítik is. A likőrök általában semleges párlat ízesítésével és cukrozásával készülnek.[10]

Egyéb alkoholos italok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes alkoholos italok nem sorolhatók be a fenti kategóriákba. A távol-keleten elterjedt, nyugaton gyakran „rizsborként” vagy „rizssörként” emlegetett italok rizsből vagy egyéb gabonából készülnek, de a gyártásuk eltér a sörétől, és általában 17-20% alkoholtartalmig erjesztik őket. Ilyen például a japán szaké, a koreai makkolli és jakcsu, vagy a kínai huangcsiu. A mézsör vagy mézbor neve szintén csak utalás a sör, illetve a bor jellegére. Igen alacsony alkoholtartalmú erjesztett italok a kancatejből készült kumisz vagy a rozskenyérből készült kvasz.

Az 1990-es években népszerűvé váltak az olyan alkoholos üdítőitalok is, melyek gyártásakor egy alkoholmentes – általában erősen édesített, szénsavas – üdítőitalhoz égetett szeszt (például rumot vagy vodkát) kevernek. Az alkoholtartalmuk általában 4-7%, az ízükben pedig gyakran nem fedezhető fel az alkohol. Az ilyen italokat angolul gyakran „alcopop” néven emlegetik, mert egyes vélemények szerint az ilyen italok célközönségét az alkoholt még nem fogyasztó, nagyrészt fiatal vásárlók képzik. Ezek szerepét azonban mára egyre inkább átveszik a gyakran hasonló jellegű, édesített és ízesített ciderek, azaz almaborok.[11]

A Távol-Keleten gyakoriak az olyan italok, melyeket a likőrökhöz hasonlóan gyártanak különböző gabonapárlatokból, azonban a nyugati borokéhoz hasonló alkoholtartalommal hozzák őket forgalomba. Ilyen például a gyakran „japán szilvaborként” ismert umesu, mely valójában szilvával ízesített, cukrozott, híg gabonapárlat.

Alkoholtartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkohol koncentrációját általában térfogatszázalékban adják meg (ami azt jelzi, az ital térfogatának hány százaléka alkohol), vagy – az Egyesült Államokban – úgynevezett „proofban”, ami a térfogatszázalék kétszerese. Ennek eredete a „degree proof”, mely 100 degree proofnál (a mai 50% helyett) 57,1%-os szeszt jelentett, azaz a vele átitatott lőpor már meggyújtható – ez elterjedt módszere volt a szeszfok ellenőrzésének.

Az egyszerű lepárlás legfeljebb 95,6% alkoholtartalmű párlatot eredményez, mert ilyen aránynál az alkohol és a víz már azeotrópos elegyet képez. Az ilyen erős, íz- és egyéb anyagoktól kellően megtisztított párlatot finomszesznek nevezzük.[12]

A legtöbb élesztő nem képes 18%-nál nagyobb alkoholtartalom mellett szaporodni. Ennél erősebb erjesztett italt ezért általában nem lehet előállítani, egyes baktériumtörzsek segítségével azonban akár 25% alkoholtartalom is elérhető.

Gyakran égetett szeszből is készülnek alacsony alkoholtartalmú italok, például egyes koktélok. A leggyengébb likőrök mindössze 15% alkoholt tartalmaznak[10], és elterjedtek az égetett szeszt tartalmazó, palackozott alkoholos üdítőitalok is 4–6% alkoholtartalommal [13]. A tárolhatósága miatt különösen magas (45–83%) alkoholtartalommal palackozott abszintot hagyományosan 11-12%-osra hígítva fogyasztják el, míg a közvetett utódjainak tekinthető Pernod likőrt és a pastist sokszor ennél is hígabban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Minimum Age Limits Worldwide. International Center for Alcohol Policies. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  2. Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  3. MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV – 1-3-1576/89 számú előírás – Szeszesitalok
  4. 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről. jogtar.hu. (Hozzáférés: 2014. január 27.)
  5. ^ a b Arnold, John P. Origin and History of Beer and Brewing: From Prehistoric Times to the Beginning of Brewing Science and Technology. Cleveland, Ohio: Reprint Edition by BeerBooks (2005). ISBN 0-9662084-1-2 
  6. ^ a b Volume of World Beer Production. European Beer Guide. (Hozzáférés: 2006. október 17.)
  7. "Stone Age Had Booze" Popular Science, May 1932
  8. Nelson, Max. The Barbarian's Beverage: A History of Beer in Ancient Europe. books.google.co.uk (2005). ISBN 9780415311212. Hozzáférés ideje: 2009. február 22. 
  9. The End of history. Brewdog.com
  10. ^ a b Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  11. The quiet death of the alcopop. BBC News
  12. Alcohol Specifications Hungary. Online Distillery Network. (Hozzáférés: 2011. január 4.)
  13. Ready-To-Drink (RTD) Cocktails Fact Sheet cocktailtimes.com

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcoholic Beverage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]