Vermut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vermut
Vermouth.jpg
Noilly Prat vermut

Típus Likőrbor
Származási hely Torino
Alapítás 1786
Főbb összetevők


gyógy- és fűszernövények:

Alkoholtartalom legalább 16-18% V/V ± 0,3% V/V %

A vermut (franciául: vermouth) vagy ürmösbor olyan likőrbor, melyet fehér üröm vagy bárányüröm mellett egyéb füvekkel, fűszerekkel ízesítenek (például kis ezerjófű, fahéj, koriandertermés, keserűnarancs-héj, szegfűszegvirág, bodzavirág, kálmosgyökér, örménygyökér).[1] Egyes vermutok édesítettek, az édesítetlen, vagy száraz vermut általában kesernyés. A turini Antonio Benedetto Carpano-t tartják a vermut feltalálójának. Találmányát 1786-ban „vermouth”-nak nevezte el, mert a fehér ürömmel és bárányürömmel ízesített német ürmösborok ihlették, mely növények azóta az abszint összetevőiként híresültek el.[2][3]

A mai német Wermut szó (melyet Carpano idejében „Wermuth”-nak írtak) egyaránt jelenti a fehér ürmöt és az ürmösbort. Az ital ízesítése eredetileg arra szolgált, hogy az olcsó borok nyers ízeit elfedje, és enyhén gyógyfüves, frissítő ízt kölcsönözzön az italnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bélférgek ellen gyakran használt fehér ürmöt már Pitagorasz korában is borba és sörbe áztatták, Hippokratész pedig egyéb gyógynövények mellett már frissítő és gyógyító kezelésekhez is használta. A házi vermut elterjedt volt a késő 17. századi Itália Piemont tartományában, majd Carpano üzleti bemutatkozása után Torinóban kezdődött meg ipari előállítása. A Cinzano család 1816-ban, a Martini & Rossi 1863-ban kezdte a termelést.[4]

A 1920. század fordulóján az abszinthoz hasonlóan súlyos vádak érték növényi összetevői miatt, melyeknek akkoriban erős mérgező hatást tulajdonítottak, de ezek a bírálatok nem tudták megakadályozni, hogy egyre népszerűbb itallá váljon a vermut.[5]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házilag is elkészíthető, ilyenkor a fűszereket általában beleáztatják az égetett szesszel felerősített fehérborba, majd később leszűrik.[6] Üzemi előállítása ennél jóval összetettebb: a fűszerekből erős alkoholos oldattal készítenek kivonatot, amit aztán ülepítenek, érlelnek és finomítanak, illetve egyes vermutfajtáknál lepárolnak. Az ital összetevőinek (borok, kivonatok, etil-alkohol, cukor, esetleg karamell) keverése különös gonddal történik, és az ital többféle szűrésen megy át. Palackozás előtt érlelik és stabilizálják.[7]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amellett, hogy gyakori koktél-alapanyag, a vermut jól használható a konyhában fehérbor helyett. Szeszfokát hozzáadott alkohollal növelik, alkoholtartalma 16-18% és emiatt szobahőmérsékleten is jól eláll.[8]

A vermut kedvelői szerint azonban felbontás után oxidálódni kezd és a hetek folyamán megváltozik az íze, ezért az italnak szánt vermutot érdemes hűtőben tartani és egy hónapon belül elfogyasztani.[4]

Típusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző vermutok jéggel, citrommal

Általában három fajtáját különböztetjük meg a vermutoknak, a legszárazabbtól a legédesebbig: extra dry, bianco vagy white, és sweet vagy red. Az édes és a száraz[9] vermutot aperitifként sokszor magában isszák, vagy Manhattan koktélban. A száraz fehér vermut leginkább koktélok alapanyaga. A „vörös” (édes) vermutokat sokszor olasz vermutnak nevezik, a fehéreket pedig franciának, habár mindkét területen gyártják mindkét típust.

Ismertebb márkái a Martini, Cinzano, Carpano, Chambéry, Gancia és a Noilly Prat.[8]

Vermuttal készülő koktélok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai martini koktél elődjének is tekinthető vermutkoktél, mely 1869-ben jelent meg először nyomtatott formában, hűtött vermut volt, melyet citromhéjjal díszítettek, és néha egy kevés keserű likőrrel erősítettek meg. A 20. század közepére viszont a gin vagy vodka hozzáadásával divatba jött a szárazabb martini, melyhez sok helyütt alig, vagy egyáltalán nem adnak vermutot.[4]

Egyéb ismertebb vermutos koktélok pl. a Bronx (gin, édes vermut, száraz vermut, narancslé), Manhattan (rozs- vagy kanadai whisky, édes vermut és Angostura keserű), Negroni (egyenlő rész gin, édes vermut és Campari), a Satan's Whiskers (gin, száraz vermut, édes vermut, narancslé, narancslikőr, narancs keserű), vagy a Kubában egykor divatos El Presidente (rum, curaçao, vermut).[4]

Magyar ürmösborok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hajós–Bajai borvidéken a magyar hagyományoknak megfelelő édes ürmösbort állítanak elő. A Badacsonyi borvidéken félszáraz ürmösbort készítenek, de a keserű ízekhez az édes párosítás jobban illik, mint a savasabb és szárazabb borok.[forrás?]

A Garrone magyarországi üzemeiben is készülnek vermutok, ezek azonban olasz jellegűek.[10]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. vermouth: its production & future. Boston Apothecary, 2009. szeptember 21. (Hozzáférés: 2010. november 4.)
  2. Vermouth / Aperitifs. casadeltequila.ch. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  3. wermut a Wikiszótárban
  4. ^ a b c d Clarke, Paul. „The Truth About Vermouth: The secret ingredient in today's top cocktails remains misunderstood”, San Francisco Chronicle, 2008. augusztus 15. (Hozzáférés ideje: 2009. április 6.) 
  5. Poisons of French Liqueurs. Thujone.info. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
  6. Ürmösborok készítése
  7. egyszerugyorsreceptek.com: Házi vermut készítése. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  8. ^ a b Mi van az üvegben?. mr-mixer.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  9. http://www.ritakonyhaja.hu/ajanlo/asztali-etikett/1604-a-vendeglatas-alapszabalyai.html
  10. Garrone MAgyarország Kft.. Cylex Tudakozó. (Hozzáférés: 2011. július 27.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vermouth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]