Kis ezerjófű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kis ezerjófű
Centaurium erythraea (plant).jpg
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Ezerjófű (Centaurium)
Faj: C. erythraea
Tudományos név
Centaurium erythraea
Rafn
Szinonimák
  • Centaurium minus Moench[1]
  • Centaurium umbellatum Gilib.[1]
  • Erythraea centaurium (L.) Pers.[1]
  • Erythraea centaurium (L.) Borkh.[1]
  • Gentiana centaurium L.[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kis ezerjófű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ezerjófű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ezerjófű témájú kategóriát.

A kis ezerjófű (Centaurium erythraea

Syn.: 'Centaurium minus'

Moench) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó gyógynövény. Nevezik egyszerűen ezerjófűnek, illetve népiesen százforintosfűnek.[2] További népies nevei: epefű, gyomorfű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, lázfű, ördögcsíptefű[forrás?].

Délnyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában honos, erdős, bokros helyeken, nedves réteken található 1-2 éves növény. Az ókorban és a középkorban is megbecsült növény volt. Magyarországon nedves réteken és ritka erdőségekben, domboldalakon, általában félárnyékos helyeken, (bokrok tövében) nő.

Centaurium erythrea01.jpg

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szára négyszögletes, 10–50 cm magas. 10–35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3–4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3–4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.

Mivel legelőkön, kaszálókon, erdős, bokros helyeken tömegesen terem, így elsősorban a vadon termő növényeket gyűjtik. A föld feletti virágzó részt sarlóval, vagy éles késsel vágják le, és csukló vastagságú csokrokba kötve, napvédett, szellős helyen szárítják. (A vad termőhelyeken begyűjtött magvakat tavasszal közvetlenül elvetik, a legkedvezőbb élőhelye, a régóta parlagon heverő terület.)

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szekoiridoidok: centapikrin, sverozid, sveciamarin, genciopikrin, erintocentaurin, 0,4% flavonoid, xantonok, ferulasav, kávésav, triterpének, nyomokban alkaloidok. A drog szagtalan, és rendkívül keserű ízű.

Gyűjtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A termesztett ezerjófüvek föld feletti részét (Centeurii herba), gyűjtik virágzáskor, ami júniustól augusztusig tart. A füvet mindenképpen árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfény hatására elveszti a színét. Szellős helyen kell tárolni.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keserű likőrök fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és ürmösborok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor. A szesziparban a gyomorkeserűk elmaradhatatlan alkotórésze.

Gyógyászati felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja, amarum-ként, növeli a gyomorsav-elválasztást, az étvágyat – teakeverékek, keserű tinktúrák alkotójaként alkalmazzák. A népi gyógyászatban máj-, epe-, vesebajok, vérszegénység gyógyítására használják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e TPL
  2. Priszter 1999

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999 82., 331. o. ISBN 9639121223  
  • TPL: Centaurium erythraea Rafn (angol nyelven) (HTML). The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org. Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden, 2010. (Hozzáférés: 2013. július 23.)
  • Ezerjófű, kis Centaurium erythraea (magyar nyelven). hazipatika.com. (Hozzáférés: 2011. október 1.)
  • Kisezerjófű, (magyar nyelven). viragterapia.hu. (Hozzáférés: 2011. október 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]