Kis ezerjófű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kis ezerjófű
Centaurium erythraea (plant).jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Tárnicsfélék (Gentianaceae)
Nemzetség: Ezerjófű (Centaurium)
Faj: C. erythraea
Tudományos név
Centaurium erythraea
Rafn.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ezerjófű témájú médiaállományokat.

A kis ezerjófű (Centaurium erythraea syn.: C. minus Moench) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó gyógynövény. Népies nevei: epefű, gyomorfű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, ördögcsíptefű.

Délnyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában honos, erdős, bokros helyeken, nedves réteken található 1-2 éves növény. Az ókorban és a középkorban is megbecsült növény volt. Magyarországon nedves réteken és ritka erdőségekben, domboldalakon, általában félárnyékos helyeken, (bokrok tövében) nő.

Centaurium erythrea01.jpg

Tartalomjegyzék

Leírása [szerkesztés]

Szára négyszögletes, 10–50 cm magas. 10–35 cm magas, idősebb szárai csövesek. Legalsó levelei tőrózsában állnak, rövid nyelűek, fordított tojás alakúak, 3–4 cm-es szárlevelei keresztben átellenesek, ugyancsak 3–4 cm hosszúak és hosszúkás tojás alakúak. A bogernyőben elrendezett, piros, vagy rózsaszínű, csillag alakú virágok, csak napsütésben nyílnak ki. Termése 20 mm hosszú, 5 mm vastag, sárga színű, két kopácsra nyíló tok.

Mivel legelőkön, kaszálókon, erdős, bokros helyeken tömegesen terem, így elsősorban a vadon termő növényeket gyűjtik. A föld feletti virágzó részt sarlóval, vagy éles késsel vágják le, és csukló vastagságú csokrokba kötve, napvédett, szellős helyen szárítják. (A vad termőhelyeken begyűjtött magvakat tavasszal közvetlenül elvetik, a legkedvezőbb a régóta parlagon heverő terület.)

Tartalma [szerkesztés]

Szekoiridoidok: centapikrin, sverozid, sveciamarin, genciopikrin, erintocentaurin, 0,4% flavonoid, xantonok, ferulasav, kávésav, triterpének, nyomokban alkaloidok. A drog szagtalan, és rendkívül keserű ízű.

Gyűjtése [szerkesztés]

A termesztett ezerjófüvek föld feletti részét (Centeurii herba), gyűjtik virágzáskor, ami júniustól augusztusig tart. A füvet mindenképpen árnyékos helyen kell szárítani, mert a napfény hatására elveszti a színét. Szellős helyen kell tárolni.

Felhasználása [szerkesztés]

Keserű likőrök fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és ürmösborok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor. A szesziparban a gyomorkeserűk elmaradhatatlan alkotórésze.

Gyógyászati felhasználása [szerkesztés]

A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására használja, amarum-ként, növeli a gyomorsav-elválasztást, az étvágyat – teakeverékek, keserű tinktúrák alkotójaként alkalmazzák. A népi gyógyászatban máj-, epe-, vesebajok, vérszegénység gyógyítására használják.

Források [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]