Aperitif
Az aperitif olyan alkoholos ital, melyet elsősorban nagyobb étkezések előtt szolgálnak fel étvágygerjesztőként. A szó a latin „aperire”, „nyitni” szóból ered. Az aperitifhez tartozhat kis adag rágcsálnivaló, például keksz, sajt, mogyoró, chips, vagy olajbogyó. Az aperitif italfogyasztás, vagy megelőzi, vagy kíséri az étkezést, vagy befejezve követi azt. Az üres gyomorba jutva serkentik a gyomornedv kiválasztását, növelik az éhségérzetet. Jellegét tekintve lehet, alkohol tartalmú, alkoholmentes, száraz, kesernyés, savanykás, fanyar.
[szerkesztés] Történet
Nincs egyetértés azt illetően, honnan is ered az aperitif fogyasztásának szokása. Néhány állítás szerint már az ókori Egyiptomban is szolgáltak fel kis mennyiségű alkoholt étkezés előtt. Más források szerint 1786-ban jelent meg, amikor Antonio Benedetto Carpano feltalálta a vermutot Torinóban, ahol az ezt követő évszázadokban különböző cégek olyan márkákat állítottak elő, mint a Martini vagy a Cinzano. Európában az aperitif igazán a 19. század második felére lett népszerű, 1900 körül pedig már az Egyesült Államokban is általános lett a fogyasztása.
Spanyolországban és néhány latin-amerikai országban évszázadok óta népszerű az aperitif a tapas jellegű ételek kísérőjeként.
[szerkesztés] Az aperitif típusai
Számos alkoholfajtát szolgálnak fel aperitifként, a leggyakoribbak talán a különféle likőrök.
Országonként, illetve régiónként változik a legkedveltebb aperitifek sora. Az angolszász országokban elsősorban a sherryt szeretik, Görögországban viszont az ouzo a legnépszerűbb. A franciák főleg a Pernod likőrt és a pastist kedvelik, valamint az ezek elődjének tekinthető, és újból elterjedő abszintot. A csehek a Becherovkára esküsznek, Magyarországon pedig többek között az Unicum és a pálinka igen népszerű, étkezések előtt és után egyaránt. Olaszországban, különösen annak az északi részén az aperitifek nagyon elterjedtek, Milánó lakosai városukat „az aperitif fővárosának” tekintik, hiszen a vermut szülőhelyének tekinthető, és közeléből származik a Campari is.
