Pálinka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kecskeméti barackpálinka

A pálinka hagyományos magyar gyümölcspárlat, melyet kizárólag erjesztett gyümölcscefre, gyümölcsmust vagy gyümölcsvelő lepárlásával készítenek. Általában szintén a pálinkák közé sorolják a – törvényi szempontból különálló – törkölypálinkát, amely erjesztett szőlőtörköly párlata. A pálinka, a törkölypálinka és bizonyos helyi változataik európai uniós eredetvédettséget élveznek: a „pálinka” elnevezést csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja. A hasonló nevű pălincă eredetvédett román gyümölcspárlat.[1][2]

A pálinka leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből (az osztrák tartományokban csak helyi kajszibarackból[1]) készülhet. A 20. századot megelőzően a gyümölcspálinka döntően szilvából készült.

A pálinka fenti, modern jelentése 2004-ben született, a pálinka eredetvédelme nyomán. A magyar pálinka szó a 17. századi megjelenésétől kezdve 2004-ig az égetett szesz általános elnevezése volt – tekintet nélkül annak alapanyagára – de a 20. századi Magyarországon a „pálinkák”, vagyis a tiszta, ízesítetlen párlatok már jobbára gyümölcsből, törkölyből, borból vagy borseprőből készültek.

Szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálinka készítését Magyarországon a Pálinkatörvényként ismert 2008. évi LXXIII. törvény és az általa hivatkozott 110/2008/EK rendelet szabályozza, míg Ausztriában az Osztrák Élelmiszerkönyv.

A Pálinkatörvény értelmében – az osztrák pálinkák mellett – csak olyan szeszes ital nevezhető pálinkának, illetve törkölypálinkának, mely(et):

  • kizárólag Magyarországon termett, nem sűrített, nem szárított és nem aszalt gyümölcsből, illetve Magyarországon termett szőlőtörkölyből készült Magyarország területén, beleértve a palackozást is.
  • kizárólag erjesztett gyümölcs, illetve erjesztett szőlőtörköly párlatát tartalmaza
  • lepárlásakor úgy finomították legfeljebb 86% alkoholtartalmúra, hogy megőrizte az alapanyag ízét és aromáit, és legalább 37,5% alkoholtartalommal palackozták.
  • Semmilyen módon nem ízesítették, édesítették vagy színezték (leszámítva a hordós és a gyümölcságyas érlelést).

A pálinkát hagyományosan gyümölcscefréből erjesztik és főzik, a törvény azonban nem korlátozza a gyümölcsmust és a főzéssel-passzírozással feldolgozott gyümölcs, az úgynevezett gyümölcsvelő használatát sem. Az aszalt gyümölcsök csak az erjedéskor tiltottak, a pálinka érlelésekor használhatók.

Kisüsti pálinka az a pálinka, amelyet ezer literesnél kisebb, rézfelületet is tartalmazó lepárlókészülékkel, kétszeri szakaszos lepárlással készítenek. Az érlelt pálinkát legalább 3 hónapig érlelik ezer literesnél kisebb, vagy legalább 6 hónapig ezer literesnél nagyobb fahordóban. Az ópálinkát legalább 1 évig kell érlelni ezer literesnél kisebb, vagy legalább 2 évig ezer literesnél nagyobb fahordóban. Az ágyaspálinkát legalább 3 hónapig együtt kell érlelni a gyümölccsel. A vegyes gyümölcspálinkához felhasznált gyümölcsöket a felhasznált mennyiség szerinti sorrendben kell közölni. A törkölypálinka címkéjén a szőlő nevét kötelező, míg a termék származási - földrajzi - helyét fel lehet tüntetni.[2][1]

A bérfőzetett pálinkák házilag erjesztett cefréiben az elmúlt évtizedekben széles körben elterjedt a répacukor hozzáadása, ez azonban minden gyümölcs- és törkölypárlat esetén – és a bérfőzetés szabályai szerint is – tiltott.

„Pálinka és párlat”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálinkatörvény hatályba lépése előtt terjedni kezdett egy olyan, az Agrármarketing Centrum által is terjesztett elképzelés, mely szembeállítja a pálinkát az egyéb párlatokkal, és az utóbbiakat (vagy azok egy részét) rendeletben nem szabályozott italokként állítja be. Példaként olyan – nem létező – uniós megnevezéseket említ, mint „párlat”, „desztillátum” és „snapsz”.[3]

A valóságban minden szeszes italt a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásai – közvetve a 110/2008 EK rendelet – által szabályozott megnevezésekkel kell forgalomba hozni. Sem szabályozott megnevezés nélkül, sem „párlat” néven nem kerülhet forgalomba szeszes ital. A pálinkautánzatokat összetételüktől függően ízesített vodka, likőr vagy egyszerűen szeszes ital néven forgalmazzák.

A -párlat utótag valóban megtalálható különböző italfajták nevében, ezek azokban külön-külön szabályozott kategóriák. A gyümölcspárlat (szilvapárlat, cseresznyepárlat, vegyes gyümölcspárlat, stb.) szabályozása képzi a pálinka definíciójának alapját, amire a pálinkatörvény szövege is hivatkozik. A közönséges gyümölcspárlatot is 100%-ban a megnevezett gyümölcsből kell erjeszteni és lepárolni, szintén nem ízesíthető, és nem finomítható erősebbre vagy palackozható gyengébben, mint a pálinka. Engedélyezettek viszont a pálinkánál tiltott gyümölcsfeldolgozási módok (szárított, aszalt és sűrített gyümölcs), a kész párlat pedig minimális mértékben (az ízek lekerekítése érdekében) édesíthető, illetve ízetlen karamellel színezhető. A törkölypálinka és a törkölypárlat technikai követelményei csak a lekerekítő édesítés és a karamelles színezés tiltásában különböznek.[2][1]

A párlat mítoszához hozzájárult az is, hogy a jövedéki törvény 2010-es — az adómentes magán- és bérfőzéssel kapcsolatos – módosítása alkalmi rövidítésként párlat gyűjtőnévvel illette a házilag és bérfőzésben előállítható gyümölcs-, törköly-, seprő- és borpárlatokat, az eladásra szánt tételekre pedig úgynevezett párlatzárjegyet írt elő.[4]

Egyes szakmabeliek olyan állítást is tettek, miszerint a Kárpát-medencén kívül nincs hagyománya a tiszta gyümölcspárlatnak, és az ismertsége teljesen elenyésző.[5] Valójában Magyarországon kívül tíz másik uniós tagállam is rendelkezik a pálinkához hasonlóan eredetvédett gyümölcspárlatokkal, az eredetvédelmi eljárásnak pedig része a kérvényezett névvel forgalomban lévő italok ellenőrzése és az ital hagyományának igazolása is.[1][6]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálinka történetét gyakran a magyarországi szeszfőzés történetével azonosítják [7], azonban a mai értelemben vett pálinkákkal párhuzamosan és őket megelőzően egyéb népszerű magyar párlatfajták is léteztek, melyeket szintén pálinkának neveztek.

A pálinka előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik, és a bor lepárlásával készült aqua ardens-t (égő víz) írja le.[8] Az aqua ardens-t önmagában is gyógyszerként alkalmazták, ám többszörös lepárlással tisztára finomítva, illetve gyógynövényekkel együtt lepárolva aqua vitae (az élet vize) néven sokkal hatásosabb gyógyszerként ismerték. A gyógyszerészeti bordesztillátumok a 12-13. században Magyarországon is megjelentek.[9] A 13. században Erzsébet királyné rozmaringgal lepárolt borszesszel kezelte a köszvényét, a gyógyszert külsőleg és (ételhez vagy italhoz keverve) belsőleg is alkalmazva.[10]

A 15. századi Magyarországon már az élvezeti szeszfogyasztás és a gabonapárlat sem volt ismeretlen. Bártfán 1438-ban már városi szeszfőzde üzemelt, és Pozsonyban is élvezeti cikként említik az égetett szeszt.[11] A korábbi orvosi elnevezések helyett elterjedt a crematum, majd cremato, ami először a gabonapárlatot, majd a bor- és seprőpárlatot is jelölte (Vino Cremato).[12] Az égetett szesz szélesebb körű – de ekkor még korántsem általános – hazai elterjedése a 16. századra tehető. A 16–18. századi „égettbor” (legkorábbi formájában eghet bor) borseprőből, hibás borból vagy gabonából, majd törkölyből és gyümölcsből is készült – valódi borpárlatot többnyire csak hibás borokból főztek.[12] [13]

A mai értelemben vett pálinkák megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törkölypálinka első említése a 17. századból származik: 1697-ben az erdélyi országgyűlés betiltotta a készítését. Kassán 1708-ban még kidobták a nagy mennyiségű fölösleges szőlőtörkölyt. A korábbi időkben csak a csiger és a törkölyecet alapanyagaként, illetve sertéstakarmányként ismerték.[14]. A szilvapálinkát először Thököly Imre említi 1684-ben, majd a 18. század folyamán egyre több helyen jelenik meg, 1787-ben pedig már nagy mennyiségű erdélyi silvóriumról számolnak be, és kisebb mennyiségben az egyéb gyümölcsök lepárlásáról is említést tesznek.[15][12]

A 19. század előtt az égetett szesz nem mindenhol volt népszerű Magyarországon. Egyes bortermelő vidékeken még a 18. századi adófeljegyzések közt sem szerepel a sör és a bor mellett.[12] Az ekkoriban használt lepárlók hibás tervezésük miatt nem voltak alkalmasak minőségi párlatok finomítására. A hűtőcsőnek – egyenes lévén – csak egy rövid szakaszát érte a hűtővíz. A falusi szeszfőző kunyhókban még a 20. század hajnalán is ilyen kezdetleges hűtőket alkalmaztak.[16] A 19. század előtt az üstök fűtését sem tudták érdemben szabályozni, ami gyakori felhabzáshoz vezetett, illetve tovább rontotta a finomítás színvonalát.[17] A rézüstöket belülről ónozták, a páracső pedig általában ónból készült, így a párlat nem érintkezett rézfelülettel.[18][19]

A 19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeszfőző kunyhó vázlatos alaprajza a századfordulóról:
1. kemencegödör;
2. kemence vagy kazán;
3. kotlán;
4. csévék;
5. vizeshordó;
6. pálinkás korsó;
7. ágy;
8. asztal;
9. szék;
b) berendezése, Bükkalla (Vas vm.);
c) pálinkafőző üst, Tiszahát (Szatmár vm.)

A 19. századi Magyarországon továbbra is népszerű volt a szilva- és a törkölypálinka, ahogyan a gabonapárlat is, de az 1840-as években ezek mennyiségét már messze felülmúlta a „kolompér pálinka”, azaz burgonyapárlat, amely egyre alacsonyabb árával és egyre nagyobb mennyiségével országszerte népszerűvé tette az égetettszesz-fogyasztást, és a század végére katasztrofális mértékű össznépi alkoholizmushoz vezetett.[20][21].[22][23][24]

Az 1820-as években még a törkölypálinkát említik az egyik legjelentősebb magyar párlatfajtaként, és a század folyamán számottevő belföldi kereskedelméről számoltak be többek közt a bánáti és szerémségi vármegyékben, illetve a szatmárban, a nógrádban, illetve a baranyában készült szilvapálinkáknak.[25][24] A korabeli források nagyon ritkán említenek jelentősebb mennyiségű egyéb gyümölcsből készült pálinkát. Bács-Bodrog vármegyében több helyen is olyan nagy mennyiségű eper termett, hogy „tudoviczát”, azaz eperpálinkát is főztek belőle.[26] 1855-ben már a göcseji körtepálinka is létezett.[27]

Az 1888. évi szeszadó-törvény termelési keretet (kontingenst) határozott meg a szeszgyárak és szeszfőzdék számára. Ez a rendszer egészen a második világháború végéig fennmaradt, azonban – az 1920-as éveket leszámítva – különadó fejében túlléphető volt a keret.[28]

A 20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század első felében általánosan elterjedt Magyarországon a finomítóoszlopok alkalmazása,[29] majd 1920-ban a házi szeszfőzést is betiltották[16], így hagyományos, kisüsti jellegű párlatok egyre inkább csak gyümölcsből, törkölyből, borból és borseprőből készültek.[28][30] Az 1921-es szesztörvény a mezőgazdasági szeszfőzdéknek évi 160 ezer hektoliteres, túl nem léphető termelési keretet (kontingenst) állapított meg,[28], és ebből a gyümölcs alapú párlatok a második világháború végéig átlagosan évi 40 ezer litert tettek ki. Ez utóbbiak legnagyobb része szilva és törköly volt, ezeket a borpárlat és kisebb mennyiségben az eperpálinka követte. Az 1930-as években jelentőssé vált a barackpálinka, de csak 1938-tól nőtt meg igazán a termelése. Az egyéb gyümölcsből készült pálinkák aránya továbbra is alacsony volt.[30][28] A házi szeszfőzés tiltása miatt megkezdődött a modern zugfőzés, sokszor rendkívül primitív eszközökkel.[16]

A második világháborút követő szocialista rendszerben a hibátlan gyümölcs szeszipari felhasználását pazarlásnak nevezték, ezért az üzemi gyümölcspálinkák hibás, illetve rossz minőségű gyümölcsből készültek.[31] A legnagyobb mennyiségben feldolgozott gyümölcs ekkor az alma volt, ezért minőségi vodkát is finomítottak belőle.[32] Megjelent a bérfőzés intézménye is, azaz a hivatalos szeszfőzdékben magányszemélyek saját erjesztésű cefréjét is kifőzték, mely után 1951–1970 között az így készült pálinka felét és kisebb pénzösszeget kellett beszolgáltatni – ezt nevezték feles főzésnek. A házipálinkát még inkább jellemezte a rossz minőségű, romlott gyümölcs, amit általában hozzáértés nélkül erjesztettek meg. A beszolgáltatott házipálinka gyakran még a korabeli mérce szerint is olyan rossz minőségű volt, hogy finomszesszé kellett feldolgozni, majd 1970-ben beszüntették a feles főzés intézményét, és a házipálinka adóját ezután kizárólag pénzben szedték be.[33] A minőségi kompromisszumok ellenére nyugati exportra alkalmas színvonalú gyümölcspálinkák is készültek.[34]

A kereskedelemben a tényleges gyümölcspálinkáknál jóval népszerűbbek voltak azok olcsó utánzatai, melyeknek két fajtája volt.

  • „Keresekedelmi (kommersz) pálinka”: víz, finomszesz és (többnyire mesterséges) ízesítőeszenciák elegye volt. A rendszerváltásig cseresznye és barack ízesítéssel készült, majd elterjedtek az egyéb gyümölcsízek is. Az ilyen termékek a pálinka eredetvédelme után szeszes ital, majd ízesített vodka néven maradtak forgalomban.
  • „Különleges pálinka”: az összetétele hasonlított a „kommersz pálinkáéra”, azonban a finomszeszhez némi valódi gyümölcspálinkát (általában almapálinkát) is kevertek.

A megkülönböztető jelzők (kommersz, különleges) használata nem volt kötelező, így ezek is gyümölcspálinkaként (cseresznyepálinka, stb. elnevezéssel) kerültek forgalomba annak ellenére, hogy a kor terminológiája szerint sem voltak „pálinkák”, azaz tiszta párlatok, és a megnevezett gyümölcs gyakran nem volt a hozzávalóik közt. Ezeknél tilos volt azonban a „valódi”, „eredeti” vagy „kisüsti” jelzők használata, melyeket a valódi pálinkáknak tartottak fenn.[35] A felhasznált finomszesz szinte kizárólag cukorrépamelaszból készült.[36] A rendszerváltás után is fennmaradt a mesterséges „gyümölcspálinka” ipari hagyománya és címkézési gyakorlata, ám a „kommersz” és „különleges pálinkák” ízesítésekor az 1996-ban jóváhagyott Magyar Élelmiszerkönyv már tiltotta a mesterséges aromák használatát.[37][35]

A „pálinka” jelentése 2004 előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálinka a 17. században jelent meg a magyar nyelvben, és már ekkor is egyaránt használták gabona- és gyümölcspárlatok megnevezésére.[38] A 18. század során szinte teljesen átvette az égettbor kifejezés szerepét, és a 21. századig égetett szeszt jelentett, tekintet nélkül annak alapanyagára.[12][39] Nagy mennyiségben fogyasztott történelmi magyar „pálinkafajták” voltak a gabonapárlat (gabonapálinka, rozspálinka, stb.), a burgonyapárlat (kolompér pálinka) és a seprőpárlat (seprőpálinka) is, melyeket többnyire egyszerűen „pálinkának” neveztek, az alapanyagot pedig csak szükség szerint nevezték meg.[13][20]

Miután a 20. században a burgonyából, gabonából, cukorrépamelaszból készült szeszt egyre inkább semlegesre finomították és ízesítve – főleg likőrök és rumutánzatok – formájában hozták forgalomba, a tiszta „pálinkákat” jobbára csak a gyümölcs-, a bor-, a seprő- és a törkölypárlatok képviselték Magyarországon,[30] de a szó jelentése egyébként nem változott meg, így továbbra is a pálinkák közé sorolták a külföldi gabona- és egyéb párlatokat is.[39]

A 20. század második felében a párlatfajták többségét már általában nem az alapanyag és a -pálinka utótag összetételével, hanem egyedi néven nevezték (konyak/borpárlat/brandy, vodka, gin, stb.), így az ezredfordulón már csak a törkölypálinka, a „seprőpálinka” és a gyümölcspálinka, illetve a gyümölcspálinka-utánzat címkéjén szerepelt a pálinka kifejezés.[40][41] Az 1992-es kiadású Magyar értelmező kéziszótár a pálinkát még nem nevezte sem gyümölcsből készült párlatnak, sem pedig magyar italnak. Pálinkának nevezte azonban például a whiskyt, a vodkát és az abszintot – ahogyan az 1989-es kiadású Idegen Szavak és Kifejezések Szótára is.[39][42] A pálinka régi jelentése máig sem tűnt el a köztudatból, és időnként még szakmai környezetben is az égetett szesz szinonimájaként használják a pálinkát.[43]

Eredetvédettsége, szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) 2002 óta foglalkozott a „pálinka” elnevezés levédetésének gondolatával. Miután a magyar kormány az Európai Bizottság elé terjesztette a kérelmet, Norbert Boutard, az Európai Szeszesital Szövetség (CEPS) megbízottja Magyarországra utazott, hogy szakvéleményt alkosson az eredetvédelem jogosságáról. Az Unió csak azzal a feltétellel egyezett bele az eredetvédelembe, ha a jövőben kizárólag tiszta gyümölcs- és törkölypárlatok kerülnek forgalomba pálinka néven, és ha más országokban nincs használatban ugyanez az elnevezés.[6][44]

A környező országok közül Ausztria és Románia használt hasonló elnevezéseket (Palinka illetve pălincă). Az osztrák féllel sikerült megegyezni, a román elnevezés pedig az eltérő betűzés miatt nem okozott gondot.[45] A magyar-osztrák pálinka 2004-ben kapott uniós eredetvédettséget, míg a pălincă-t Románia csatlakozásakor az Európai Unió a pálinkától független, román gyümölcspárlatként ismerte el.[1] Magyarország uniós csatlakozásával névleg megszűnt a „kommersz pálinka”, a „különleges pálinka” és a „seprőpálinka”, melyek ekkor [gyümölcs] ízű szeszes ital, illetve seprőpárlat néven maradtak forgalomban. 2008-ban az eredetvédett pálinka ideiglenes szabályozását felváltotta a 2008. évi LXXIII. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról.[2]

A román szótár mítosza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban az internetes fórumokon és e-körlevelekben elterjedt egy anekdota, miszerint amikor a pálinka szó használatáért küzdött az uniós testület előtt a román és a magyar delegáció vezetője, a magyar külügyminisztérium képviselője bizonyítékként felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárát, ahol pălincă címszó alatt a következő magyarázat volt olvasható: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszes ital.” Az európai uniós testület a történet szerint ezzel a kérdést eldöntöttnek tekintette, és a pálinka elnevezés használati jogát csak Magyarország és négy osztrák tartomány kapta meg.[6]

A valóságban Romániában az eredetvédelem előtt is pălincă elnevezéssel címkéztek. A román fél nem a pálinka elnevezésért harcolt, hanem az addig is használt (és a magyar fél szerint a megtévesztésig hasonló) pălincă további használatáért.[46][47] A román értelmező szótárat valóban használta a külügy, de csak annak kiderítésére, hogy a román elnevezés eltér a magyartól, így nem okoz gondot az eredetvédelmi eljárásban.[45]

Pálinkaversenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a pálinka hungarikum, ezért nemzetközi versenyekről nem beszélhetünk, de nemzeti és egyéb helyi pálinkaversenyek léteznek. Legismertebb pálinkaversenyek a HunDeszt Nemzeti Pálinka- és Nemzetközi Párlatverseny, valamint a Gyulai Országos Pálinka- és Nemzetközi Gyümölcspárlat-verseny, melyeket évente rendeznek.

Pálinkafőző mesterek számos nemzetközi párlatversenyen méretik meg pálinkáikat. Legismertebbek például: Destillata (Bécs), World Spirits Award (Klagenfurt), IWSC (London), Concours Mondial (Brüsszel).

Ha egy pálinka aranyérmes, az nem azt jelenti, hogy a legjobb, hanem hogy egy bizonyos pontszámot elért a versenyen. Például a HunDeszt Nemzeti Pálinka- és Nemzetközi Párlatversenyen 20 pontos skálán 14 pontot kell elérni a bronzéremhez, 16-ot az ezüst, 18-at az aranyéremhez. A zsűri 4 szempont alapján bírálja a termékeket: technológiai korrektség, gyümölcsjelleg, íztisztaság, harmónia. Az aranyérmesek közül kategóriánként szubjektív módon kiválasztják azt, melyet a legjobbnak tartanak. Ezek a pálinkák aranyérmen túl Champion-díjat is kapnak.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcspálinka címkék az 1930-as évekből
Kisüsti pálinka címkéje, 1936
Szilvórium címke, 1908
  • Kisüsti pálinka (1000 liter alatti rézüstben főzött pálinka)
  • Érlelt pálinka
  • Ágyas pálinka
  • Törkölypálinka
  • Gyümölcspálinka (szilva-, barack-, eper-, körte-, alma-, cseresznye-, vegyes gyümölcs pálinka)
  • Vadgyümölcspálinka (vadalma-, vadcseresznye-, vadkörte-, bodza-, csipkebogyó-, kökény-, sompálinka)

Ágyas pálinka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcságyon érlelt pálinka vagy ágyas pálinka az a gyümölcspálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ebben az esetben csak vegyes gyümölcságyas pálinkának nevezhető. 100 liter gyümölcságyon érlelt pálinkához vagy ágyas pálinkához legalább 10 kg érett („nyári ágyas pálinka”) vagy legalább 5 kg aszalt gyümölcsöt („téli ágyas pálinka”) kell felhasználni. A palack címkéjén a pálinka nettó mennyiségét kell feltüntetni. Az érlelés időtartamát az érlelés helyszínén, ellenőrizhető módon dokumentálni kell.

Az ágyas pálinka mindenféle színárnyalatban előfordulhat a kristálytisztától a dióbarnáig. Íze többnyire édeskés. Az ágyas szó onnan ered, hogy a rendszerint nagy fenekű üveg alján található az ágy (ezt több helyen ágyásnak nevezik), amely többféle lehet aszerint, hogy milyen összetevőket tartalmaz.

Ágyas pálinkának tehát a nyers vagy aszalt gyümölcsre a saját érlelése után rátöltött, azonos gyümölcsből készült pálinka minősíthető.

Eredetvédett pálinkafajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálinka önmagában is eredetvédett gyümölcspárlat, azonban egyes földrajzi területek kiemelkedően alkalmasak bizonyos gyümölcsfajták termesztésére. Ezeken a tájakon évszázadok óta kiváló minőségű pálinkát készítenek, ezért külön pálinkafajtákként rögzítették őket, és a pálinkatörvény alaprendelkezéseinél sokkal szigorúbb követelmények vonatkoznak rájuk.[48]

Jelenleg nyolc ilyen tájegységgel és gyümölcsfajtával rendelkezünk. Az első öt fajta nemzetközi eredetvédelmet is élvez.[1]

  • Szatmári szilvapálinka: Évszázadok óta a Szatmár-Beregi táj kiemelkedő híressége, vendégköszöntő itala. Aki ide látogat, legyen az fiatal vagy idős, nem mulaszthatja el megkóstolni. Az a mondás is járja, hogy aki iszik belőle, minden kortyától egy évvel fiatalabb lesz.
  • Kecskeméti barackpálinka: A Kecskeméten és környékén termesztett kajszibarackból készített, a gyümölcs illatát, ízét és zamatát megőrző, világhírű pálinka. A vendéglátásban újszerűen digesztívumként (emésztést elősegítőként) is kínálják.
  • Békési szilvapálinka: A Körösök völgyében termett vörös szilvából, évszázados hagyományú kisüsti rendszerű pálinkafőzéssel készül. Aranyló színét és kiváló ízét a fahordós érlelésnek köszönheti.
  • Szabolcsi almapálinka: A hagyományos réz kisüstön való lepárlás friss gyümölcsízű és illatú, kellemes aromájú almapálinkát eredményez.
  • Gönci barackpálinka: A gyümölcsfajta a gönci magyar kajszi és a termőtáj kiváló jellegéből születő, különleges illat- és zamatanyagban gazdag pálinka, amely különbözik más régiók barackpálinkáitól.
  • Újfehértói meggypálinka: Új taggal, az Újfehértói meggypálinkával bővült az eredetvédett pálinkák köre. A Magyar Szabadalmi Hivatal 2007. május 7-ei visszaható hatállyal lajstromozta a földrajzi árujelzők között az Újfehértói meggypálinkát. Az "Újfehértói" eredetmegjelöléssel ellátott meggypálinka előállításához kizárólag az Újfehértói fürtös és a Debreceni bőtermő fajták használhatók. Magyarország 2010 júniusában kérelmezte az „Újfehértói meggypálinka” földrajzi árujelzőként való nyilvántartásba vételét a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint. A meggypálinka műszaki dokumentációjának főbb előírásait az Európai Bizottság 2011 márciusában közzétette az EU Hivatalos Lapjában.[49] Mivel nem érkezett kifogás, az Európai Bizottság a meggypálinkát 2014 februárjában felvette a 110/2008/EK rendelet mellékletében a gyümölcspárlatok jegyzékébe.[50]
  • Göcseji körtepálinka: Az itt készülő körtepálinka sajátossága, hogy biztosítják az utóérést a gyümölcsnek, míg a többi pálinka esetében a friss gyümölcsöt rögtön feldolgozzák. A lepárlás és a finomítás kizárólag a kétutas, hagyományos magyar desztillációval - azaz a kisüsti lepárlással - történhet.

Mézzel kevert pálinka és hasonló szeszes italok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mézzel kevert pálinka az európai normáknak megfelelően semmilyen formában nem viselheti tovább a pálinka elnevezést, tiltott például a pálinkalikőr kifejezés is. Az ilyen italok – attól függően, hogy a mézből származó cukortartalmuk eléri-e a likőröknél kötelező literenkénti 100 (cseresznye és meggy esetén 70) grammot[1]likőr, illetve szeszes ital (például mézes baracklikőr vagy mézes barack szeszes ital) elnevezéssel kerülhetnek forgalomba.[51] Mivel az ilyen elnevezések követelményei kevésbé szigorúak, a pálinkatörvény hatályba lépése után több gyártó is forgalomba hozott olyan mézes szeszes italokat, melyek nagyobbrészt finomszeszből állnak, elülső címkéjén nem látható a szeszes ital elnevezés, és amelyeket pálinkaként próbálnak népszerűsíteni.[52][53]

Osztrák barackpálinka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztriában négy tartomány készíthet kajszibarack-pálinkát: Burgenland, Alsó-Ausztria, Stájerország és Bécs. A magyar pálinkával ellentétben tiltott a folyamatos lepárlás alkalmazása, és különlegesen lassú lefőzéssel kell biztosítani a minél gazdagabb ízt. Alkoholtartalma legalább 37,5%. Az osztrák élelmiszerkönyv a „Barack Palinka” betűzést használja, de a magyar és osztrák változat hivatalosan ugyanazon uniós árujelző („pálinka”) alá tartoznak.[54][1]

Egyéb pálinka alapú vagy pálinkaként ismert szeszes italok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köznyelvben több hagyományos, házi készítésű likőr és szeszes ital nevében is megmaradt a pálinka kifejezés, habár a 21. században a pálinka (illetve a törkölypálinka) hivatalosan csak a tiszta gyümölcspárlatot (illetve törkölypárlatot) jelenti.

  • Makói hagymapálinka: törkölypálinkából és hagymaléből készült szeszes ital
  • Paprikapálinka: fűszerpaprikával ágyazott törkölypálinka vagy finomszesz, mely Röszkén és Szentmihályon elterjedt.
  • Diópálinka: pálinkából vagy finomszeszből készült zölddió-likőr.
  • Szilvórium: a szilvapálinka neve volt.
  • Sligovica: a šljivovica délszláv kifejezés elferdítése, hagyományosan feketeszilvából készül.
  • Krampampuli: cukorral kevert, fűszerezett pálinkát takar, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak. A szó eredete feltehetően a „krampusz” (=ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát.
  • Rozsólis: fűszerekkel, gyümölcsökkel, mézzel és tejjel ízesített, igen változatos jellegű likőr vagy szeszes ital, mely gyakran pálinkából készült, és egyes fajtái az ágyas pálinka elődjének tekinthetők.[55]
  • Dudibrendi: az eperpálinka neve a Vajdaságban
  • Borovička: szlovákiában készült, finomszesszel kevert borókapárlat; magyar változatai borovica, fenyőmagpálinka, bossikapálinka, néha fenyővíz néven is ismertek.
  • Fenyővíz: friss fenyőrügy cukrozásával és erjesztésével, vagy más alkohol fenyőrügyes ízesítésével készült szeszes ital
  • fokhagymás pálinka

A pálinkafőzésnek a történelmi Magyarország minden területén, így például a jelenleg Romániához tartozó Székelyföldön nagy hagyománya van. A székelyek által főzött szilvapálinka híres magas szesztartalmáról. Igazi székely különlegesség „köményes szilvapálinkaként” nevezett köménylikőr, amelyet úgy készítenek, hogy a tiszta szilvapárlathoz pörkölt, majd kevés vízzel feltöltött kristálycukor és fűszerkömény leszűrt oldatát adják hozzá. E recept népi zsenialitása abban rejlik, hogy az alkohol májat károsító hatását a kömény, mint a máj méregtelenítését segítő gyógynövény valamelyest ellensúlyozza.[56]

Fogyasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különösen a falusi lakosság körében volt régebben szokás, hogy reggel egy pohárka pálinkával kezdték a napot. Egészséges voltát hangsúlyozták, ami abból állt, hogy reggel éhgyomorra megettek egy almát, s ittak rá egy stampedli pálinkát. Elvégezték a munkát az istállóban, s utána jóízűen tudtak reggelizni, mert a hajnali pálinkázás ehhez jó alapot teremtett.

A pálinka igazán sokoldalú ital, de a jó pálinkában félreérthetetlenül felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzünk, amely akár kellemetlen is lehet, az gyártási, előállítási hibát jelez. A jó pálinka elfogyasztása után - akkor is ha négy centiliternél többre sikeredett - az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje és gyomra. A pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják. Ám ha hűtjük az italt, akkor az pontosan azt az élvezeti értékét veszíti el, amiért fogyasztjuk: a gyümölcsösséget és az illatát. A pálinkát legjobb 18-20 °C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük.

A teljes íz, és aroma, amely a pálinka minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból fogyasztjuk. Ez az úgynevezett tulipánforma, amely alul öblös, felül összeszűkül. Ez azért fontos, mert az alsó, öblös részben található nagy felületű párlat illatanyagait a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti. Így elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, és mozgatjuk, hintáztatjuk az italt - és máris érezzük, élvezzük illatát.

A pálinkát nem szabad csak úgy egy szuszra, egyetlen hörpintésre meginni, csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani. Csak így élvezhető igazán a minősége. Ha a pálinka hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból. Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek sokat érnek, és fontos minőségmeghatározó tényezőként is szerepelnek. A borkultúrából ismert módszereket alapul véve létezik pálinkabírálat is.

A pálinkát az 1900-as években a szegények kávéjának is nevezték.

2005-ös adatok alapján Magyarországon a vendéglátóiparban eladott égetett szeszek közül 33%-os eredménnyel a pálinka vezet, melyet 27%-kal a „pálinka jellegű ital” követ, majd a keserű és a vodka, egyaránt 10%-ot meghaladó aránnyal áll. A brandy, likőr, rum, vermut, whisky és gin csak ezek után áll a sorban. Ugyanezen felmérés szerint a legkedveltebb pálinkák a körte, majd a szilva. A kettő együtt kiteszi a vendéglátós értékesítés 52%-át.

A magyar fiatalok leginkább társas összejövetelek alkalmával fogyasztanak pálinkát. A családi események, egy vendégség, baráti koccintások és a disznótor a leginspirálóbb helyzetek a párlat elfogyasztására - derül ki az NRC piackutató 2008-as kutatásából, amelyet a magyarországi pálinkafogyasztási szokások megismerése céljából végzett. A 18-39 éves magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérés eredményei azért sem elhanyagolhatóak, mivel a korosztály 45%-a fogyaszt legalább alkalmanként pálinkát. A pálinkát kedvelő fiatalok többségét leginkább egy jó baráti társaság és az azzal párosuló kellemes légkör ösztönzi az ital fogyasztására. Különleges gyümölcsös aromája mellett többen érvként említik a szervezetre gyakorolt kedvező hatását is. A pálinkát legalább alkalmanként fogyasztók 37%-a gondolja úgy, hogy kis mennyiségben jót tesz az egészségünknek, további 28%-uk pedig alkalmasnak találja a fogfájás, gyomorfájás és torokfájás csillapítására. A felmérés eredményei a pálinkafogyasztás motivációján túl arra is rámutatnak, hogy a 18-39 éves lakosság több mint 60%-a szerint a pálinka napjainkban nemcsak az idősebb korosztály, de a fiatalabbak körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Pálinkafőzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pálinkafőzés nem hivatalos, népi gyakorlata az egész nyelvterületen ismert és napjainkig gyakorolt tevékenység.

A 15. században működő sernevelőházak és a pálinkafőzdék együtt működtek. Comenius Sárospatakon írt Orbis sensualium pictus című munkájában már bemutatja a pálinkafőzés eszközeit is. Maga a főzés földesúri előjog volt, a paraszti főzést ezért korlátozták.

Tiltották a kenyérgabona felhasználását főzés céljaira, és istentiszteletek idején is tilos volt a főzés.

A ciszterciek Heves megyében, 1715-ben működtettek serfőző házat (braxatóriumot) és pálinkafőző házat (domus crematoria).

60-110 literes kis üstökben főzték a pálinkát a pálinkafőző házakban (Erdély), a pálinkafőző kunyhókban (Nyugat-Dunántúl) és a kukollákban v. kukullókban (Balaton-felvidék).

Pesten 1815-ben kiköltöztették a serfőzőt a külvárosba kellemetlen szaga miatt.

Az első főzés volt az „öregelés”, aminek eredménye a plávis, pelávis, peláviz.

Az elmúlt évtizedekben a kereskedelmi forgalomnak szánt zugfőzések az Alföldön és az ország más területein, szükségessé tették az ellenőrzés fokozását. Az ellenőrzéseket végző pénzügyőröket finánc, „spenótbakter”, „muslicakergető” névvel illeti a köznyelv.

2010. szeptember 27-e óta feltételekkel otthon is lehet, adómentesen főzni pálinkát. 50 liter, 86 százalékos pálinkát főzhetünk, de csak a család fogyasztására és csak a saját főzőüst használatával, saját cefrénk lepárlását végezhetjük. A főzőüst térfogata azonban csak legfeljebb 100 liter lehet.[57] Ma már több nívós főzdével büszkélkedhetünk.

A pálinkakészítésnek négy jól elkülöníthető szakasza van.

1. Az első lépést a gyümölcs kiválasztása jelenti. Csak megfelelő aromatartalmú gyümölcsből lehet jó pálinkát készíteni. Ha kiválasztották a gyümölcsöt, akkor következhet annak előkészítése. A csonthéjasokat (szilva, kajszi) kimagozzák, hogy magban lévő ciántartalom ne kerüljön a cefrébe. Amit kell (alma, körte, birs), az ledarálják, mert bármilyen is legyen a gyümölcs egy a lényeg, pépesíteni kell. A jó kajszibarack cefre erjesztés előtt úgy néz ki, mint a sárgabaracklekvár.

2. Ha eddig eljutottak, akkor következhet az erjesztés, de szigorúan cukor nélkül. Amit a cefréhez adni lehet, az adalékanyag, fajtaélesztő és sav, például citromsav. Néhány gyümölcs - például a birs - ugyanis nem erjed meg magától megfelelően. Az erjedés megindításához kellenek az adalékanyagok, amelyek elősegítik a gyümölcsben lévő cukor erjedését. Az cél ugyanis az, hogy ebből a cukorból keletkezzen minél több alkohol. Minden erjesztés lelke az oxigénhiány. Rendkívül fontos, hogy a cefre levegőtől elzártan (anaerob) körülmények között erjedjen. Fontos az erjesztési hőmérséklet is. A cefre szobahőmérséklet alatt 16-18 fokon szeret erjedni. A magasabb hőmérséklet káros, a nap pedig egyenesen megöli a pálinkát, akár csak a kevergetéssel a cefrébe vitt oxigén. Ha minden körülmény megfelelő, akkor 10-15 nap alatt végbemegy az erjedés.

3. A lepárlás során az elegyet, cefrét desztillálják, miközben az alkohol, amely alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a víz lepárolódik. Az üstöt, miután beletöltötték a cefrét melegítik, a hevítés során bizonyos lepárlótípusoknál érdemes kevergeti a cefrét, nehogy leégjen. Bizonyos idő után elérik azt a hőmérsékletet, amelyen az alkohol már forr, de a víz még csak párolog, ez a 78°C. (Alapvetően kétféle lepárlás van: kisüsti és „tornyos” lepárlás.

4. A nemesítés során be lehet állítani az ital alkoholtartalmát. Előfordul, hogy magas alkoholtartalommal tesznek el - főként fahordóba - érlelni pálinkát, mert az egészen más anyagokat old ki a fából, mint a víz. A nemesítés során lehet gyümölcsöt is tenni a pálinkába, így készül az ágyaspálinka. A fahordó érlelés során a fa is ad plusz ízeket a pálinkának, amely a fa szerkezetének köszönhetően levegőzik is az érlelés alatt. Ez a szellőzés "puhítja", simábbá, jobban ihatóvá teszi a pálinkát. Fémedényben viszont jobban összeérik a pálinka, amit az érlelés során érdemes kevergetni, hogy még harmonikusabbá váljon. Ha mindezzel végeztek, jöhet a palackozás.

Az alapanyag elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző gyümölcsökből készült alapanyag neve a cefre, amely csóré, cibere, moslék, csömöge, dara, keverés, kugyi, seprőcefre, szilvacefre változatokban is előfordul.

Bácskában „zumicskuló”, „zumicskáló” segítségével zúzzák össze a cefrének szánt gyümölcsöt.

A kifőzött cefre neve moslék, moszt. Erdélyben bráha, amelyet az állatok etetésére is használtak a trágyázás mellett.

Tárolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifőzött pálinkát fahordóban tárolták, esetleg különböző üvegekben és kannákban.

Pálinkás ételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eme minőségi italt nem csak hagyományos módon fogyasztják. Rendkívül sok ételkülönlegesség alapanyagaként is szolgál ezáltal pikánsabbá téve azt. Bár sokak szerint kár a finom pálinkát főzésre pazarolni, de mégis megéri, hiszen néha azért enni is kell. Pálinka hozzáadásával készül például a Zsindelyes Fehértói Meggyleves, a Karamellizált körte pálinkás mascarpone krémmel vagy épp Csirkenyárs Almás-Barackos Salsával.

A pálinkahordó elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hordó mértékegységei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • veder v. vödör v. ejtel (50 liter)
  • félfertály (1,25 liter)
  • verdung (0,5 dl v. 2 dl) - Somogy
  • occa v. okka (1,26 - 1,57 liter) - Bukovina

A pálinka fogyasztásakor a stampedli, a kabóca (3 cl) (népies formája stamm), a kupica és a feles (5 cl) használata gyakori. Népies változatok a fityók , a csosza és a nyelet, a szlengben a kumma, kummányi pálinka fordul elő. A nyelet, gyűszűnyi, korty elnevezés napjainkban szintén általános a fogyasztók körében.

Népies elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ákovita – az élet vize – az aqua vitae latin kifejezésből
  • baracilin – barackpálinka (mint gyógyszer)
  • célzóvíz, lámpás, szemvíz
  • Cs-vitamin – cseresznyepálinka (a C-vitamin mintájára)
  • guggolós,általában gyengébb minőségű (guggolva kell elhaladni az ablak alatt, nehogy megkínáljanak vele) (ezt a fogalmat borra is használják,ez esetben is az alacsony minőségre utal), vagy 3 emberes pálinka, szintény gyengébb minőségű párlat(ti. 2 ember lefogja és a 3. a szájába tölti)
  • epörnyepálinka (eperpálinka)
  • fütyülős – a barackpálinka szokásos jelzője (lásd még fütyülős üveg). (Nem összetévesztendő a mai Fütyülős szeszesital-családdal.)
  • kerítésszaggató – az erős (inkább a rossz alapanyagból, vagy rosszul lefőzött) pálinka jelzője
  • papramorgó – a falusi kántorok énekhangjának minőségét javító pálinka jelzője
  • Sutulás = (söprő pálinka), igen rossz minőségű, hitvány, de olcsó égetett szesz-fajta. A borkészítés során megmaradt "seprő"-ből készítik.
  • szilvórium – hordóban érlelt szilvapálinka
  • szíverősítő
  • gebula – szeszes víz és a cigányok fogyasztják
  • kugyi
  • bugyi
  • gugyi
  • nerángass

Szegedről és környékéről származik:

  • anyatej,
  • boszorkányfing,
  • kerítésszaggató,
  • lacibetyárköpés,
  • majomtej,
  • nyakolaj,
  • piaclégyköpés,
  • geberdusz,
  • gyűlölömital

A magyar pálinka napja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

December 6. Szent Miklós a pálinkafőzők védőszentjének napja.

Először 2007. december 6-án tartották meg.

Civil szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  2. ^ a b c d 2008. évi LXXIII. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról. Magyar Közlöny- és Lapkiadó Kft.. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  3. Gyakran Ismételt Kérdések. Pálinkaoldal/Agrármarketing Centrum. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  4. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól. Magyar Közlöny- és Lapkiadó Kft.. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  5. Ditróy Gergely: Lejárattuk már a pálinkát külföldön. agrárszektor.hu. (Hozzáférés: 2014. március 13.)
  6. ^ a b c Küzdelem a románokkal a pálinkáért: legenda vagy valóság?. hvg.hu. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  7. A pálinka története. palinkaoldal.hu (Agrármarketing Centrum). (Hozzáférés: 2014. szeptember 14.)
  8. Forbes, 1948. 58. o.
  9. Szathmáry László: A szeszdesztilláló készülékek és a szeszdesztillálás történetéhez. Magyar Elektronikus Könyvtár Adatok a magyar szeszdesztilláló-készülék és a szeszdesztillálás történetéhez. = Általános Szeszipari Közlöny, 1932. No. 23–24. pp. 6–7., 1933. No. 1–2. pp. 4–5.
  10. Balázs Géza: Kolosorpálinkák. Vasi Szemle. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)
  11. Balázs Géza: A magyar pálinka folklórja és névkincse. Nyíregyházi Főiskola, 2008
  12. ^ a b c d e Novák László Ferenc (2010. október). „Pálinka vagy égettbor?”. Forrás Folyóirat 45.  
  13. ^ a b Szathmáry László: A régi magyar világ gabonapálinkájáról. Magyar Elektronikus Könyvtár Általános Szeszipari Közlöny, 1930. No. 17–18. pp. 2–3., No. 19. pp. 2–3.
  14. Szathmáry László: Újabb adatok a törkölypálinka történetéhez hazánkban. Magyar Elektronikus Könyvtár (Általános Szeszipari Közlöny, 1933. No. 21–22. p. 2., No. 23–24. pp. 4–5.)
  15. Balázs Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidékén. Elektronikus Periodika Adatbázis Archívum
  16. ^ a b c Balázs Géza: Népi pálinkászat a dunántúlon. Vasi Szemle
  17. Forbes, 1948. 193
  18. Forbes, 1948. 66, 114, 133, 140, 193, 224, 338. o.
  19. Mitterpacher Lajos. Rövid oktatás a’ szőlő miveléseröl és bor, pálinka és etzet készittéteséröl.. Budán: a’ Királyi Magyar Universitás’ betűivel, 92–93. o (1815) 
  20. ^ a b A’ Pálinkáról.. Históriaantik Könyvkiadó [Eredeti kiadvány: Budán, A’ M. Kir. Egyetem’ betűivel. 1845.] (2013) 
  21. Kárpáti Endre: Adalékok a magyarországi alkoholellenes küzdelem történetéhez (1914-ig).. Orvostörténeti olvasmánytár. (Hozzáférés: 2014. október 8.) (Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica – Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. Vol. 19. (1960) pp. 137–226.)
  22. Petz Károly. A’ pálinkafőzés titka. Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ [Pesten, 1839. Esztergami k. Beimel J. Betűivel] 
  23. szerk.: Kónyi Manó: Deák Ferencz beszédei I. kötet (A gabonapálinka főzhetéséről) [Budapest. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1882-1886.] 
  24. ^ a b Fényes Elek. Magyar országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geohraphiai tekintetben. (4. kötet.). Pesten: Tattner–Károlyi Tulajdona (1839) 
  25. Fényes Elek. Magyar országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geohraphiai tekintetben. (1 kötet). Pesten: Tattner–Károlyi Tulajdona, 5. o (1839) 
  26. Fényes Elek. Magyar országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geohraphiai tekintetben. (2. kötet). Pesten: Tattner–Károlyi Nyomtatása, 5. o (1843) 
  27. {{cite web|url=http://elelmiszerlanc.kormany.hu/download/2/3e/40000/16_gocseji_kortepalinka.pdf%7Ctitle=Göcseji körtepálinka – Termékleírás|publisher=Élelmiszerlánc-felügyeletért felelős Államtitkárság|acessdate=2014-10-17
  28. ^ a b c d Sipos, 2006. 13. o.
  29. 1907. évi III. törvénycikk (Folytatás.)”, A VÁROS Hetilap, A Városi Könyvnyomda-vállalat, Debreczen, 1907. augusztus 10. (Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 30.) 
  30. ^ a b c Sólyom, 1986. 18. o.
  31. Sólyom, 1986. 13. o., 37. o.
  32. Sólyom, 1978., 192. o.
  33. Sólyom, 1986. 20–24. o.
  34. Sólyom, 1978. 191–192. o.
  35. ^ a b Codex Alimentarius Hungaricus – 2-91 számú irányelv – Egyes szeszes italok. (Hozzáférés: 2014. január 18.)
  36. Sólyom, 1978. 18. o.
  37. A Nagy Kommerszteszt. Index.hu. (Hozzáférés: 2014. április 2.)
  38. Balázs Géza: [www.szemiotika.hu/feltoltes/2010/08/szemkultura.pdf Mindennapi szemiotikai rendszereink. Jelkulturális, jelpedagógiai megjegyzések]
  39. ^ a b c Magyar Értelmező Kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963 05 6212 X (1992) 
    abszint fn Ánizzsal készült zöld színű, erős (ürmös) pálinka.”
    „[gabona] ~pálinka fn. Gabonából főzött p.”
    pálinka fn Borból, cefréből lepárlással készített, 40–60% alkoholtartalmú szeszes ital.”
    viszki fn (írva whisky is) angol, skót gabonapálinka.”
    vodka fn Szláv népeknél: gabonából, burgonyából készített erős, színtelen pálinka.”
  40. Magyar Élelmiszerkönyv, Harmadik kiadás (2001), 1-3-1576/89 számú előírás – Szeszesitalok. Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ. (Hozzáférés: 2014. október 18.)
  41. Codex Alimentarius Hungaricus – 2-91 számú irányelv – Egyes szeszes italok. (Hozzáférés: 2014. január 18.)
  42. Bakos Ferenc. Idegen szavak és kifejezések szótára. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963-05-5307-4 (1989) 
  43. A pálinka története. palinkafesztival.hu
  44. Berger Zsolt: Pálinka? Das ist ein Unicum. Manager Magazin. (Hozzáférés: 2013. március 5.)
  45. ^ a b Küzdelem a románokkal a pálinkáért: legenda vagy valóság? (2. rész). hvg.hu (Google archívum). (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  46. Kiújult a magyar-román pálinkaharc. hvg.hu. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
  47. Romania claims 'Palinka' and perhaps soon 'Brindza'. Slovensko.com. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
  48. A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek egyedi tulajdonságainak védelme. Vidékfejlesztési Minisztérium. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  49. Az Újfehértói meggypálinka műszaki dokumentációjának főbb előírásai (Az Európai Unió Hivatalos Lapja, HL C 85., 2011.3.18.
  50. Az Európai Bizottság 98/2014/EU rendelete (2014. február 3.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletének módosításáról
  51. Magyar Élelmiszerkönyv Szeszesitalok Szakbizottsága közleménye a szeszesitalok jelölési útmutatójáról (2009.)
  52. Fütyülős Mézes Barack Két Mix Kft.
  53. Benke Zsófia Genovéva: Vedd magad komolyan! A Fütyülős újjászületése (magyar nyelven) (PDF). elib.kkf.hu. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
  54. Codex Alimentarius Austriacus B 23 - Spirituosen
  55. Füreder Balázs: Rozsólis, a kora újkori likőr. Budapesti Gazdasági Főiskola. (Hozzáférés: 2011. július 4.)
  56. A máj méregtelenítésével foglalkozó angol nyelvű cikk
  57. pálinkafőzés otthon
  58. Codex Alimentarius Hungaricus, Védett földrajzi árujelzésű élelmiszerek, Szatmári szilvapálinka
  59. Codex Alimentarius Hungaricus, Védett földrajzi árujelzésű élelmiszerek, Békési szilvapálinka

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pálinka témájú médiaállományokat.