Bártfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bártfa (Bardejov)
Bártfa címere
Bártfa címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Bártfai
Rang város
Első írásos említés 1241
Polgármester Boris Hanuščak
Irányítószám 085 01
Körzethívószám 054
Népesség
Teljes népesség 33 696 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 466 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 323 m
Terület 72,37 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bártfa  (Szlovákia)
Bártfa
Bártfa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 17′ 40″, k. h. 21° 16′ 35″Koordináták: é. sz. 49° 17′ 40″, k. h. 21° 16′ 35″
Bártfa weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Bártfa
Világörökség
Bardejov namesti 3773.JPG
Bártfa főtere a régi városházával
Adatok
Ország Szlovákia
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Bártfa  (Szlovákia)
Bártfa
Bártfa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 17′ 42″, k. h. 21° 16′ 33″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bártfa témájú médiaállományokat.

Bártfa (szlovákul Bardejov, németül Bartfeld, lengyelül Bardiów, latinul Bartpha) város Szlovákiában. Az Eperjesi kerület (szlovákul Prešovský kraj) Bártfai járásának székhelye. 2011-ben 33 696 lakosából 28 334 szlovák, 1093 ruszin, 800 roma, 257 ukrán, 98 cseh és 63 lengyel volt. Hozzátartozik az egykori község, Hosszúrét.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eperjestől 38 km-re északra a Tapoly (szlovákul Topľa) partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a magyar bárd főnévből ered, amely itt az egy ember által egy nap alatt bárddal kivágható erdőrészt jelenti. A fa utótag itt erdőnek értendő.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősidők óta lakott helyen a várost lengyel ciszterci szerzetesek alapították a 12. században. A tatárjárás szenvedései után németek telepedtek meg itt. Bártfát I. Lajos király emelte szabad királyi város rangjára. A Lengyelországba vezető út élénk kereskedelmet tett lehetővé, különösen szoros kapcsolatokat ápolt Biecz városával. Bártfa volt az egyik tárnoki város. 1435-ben Hunyadi János a város közelében verte meg Talafusz huszita kapitány seregeit. A városban, ahol 1439-től tartottak misztériumjátékokat, nyomda is működött. 1440-ben a husziták foglalták el. A 16. század elején a polgárok áttértek az evangélikus hitre. A külföldet járt Leonard Stöckel, a városbíró fia, 1539-ben a városi iskolát wittenbergi mestere Philipp Melanchthon német humanista, Luther Márton legközelebbi munkatársa, elvei szerint humanista gimnáziummá fejlesztette. 1590-ben a felföldi lutheránusok itt tartották egyik zsinatukat. Bártfa a vászonszövéséről messze földön ismert volt. A 17. században háromszor, majd 1710-ben pestis pusztított. 1686-ban és 1774-ben leégett. Az 1670-es és 1680-as években többször pusztították császári és kuruc csapatok. A város a csapásokat nem tudta kiheverni, fokozatosan jelentőségét vesztette, melyhez hozzájárultak Lengyelország felosztásai is. 1878-ban újra tűzvész pusztította. 1902-ben Hölzel Mór bártfai szobrásziskoláját szintén tűzvész pusztította el. Az első világháború alatt az oroszok idáig nyomultak előre 1915-ben. 1910-ben 6578 lakosából 2571 szlovák, 2179 magyar és 1617 német volt. 1919 nyarán a magyar Tanácsköztársaság hadserege visszafoglalta Csehszlovákiától. Az Első bécsi döntés nem érintette. A második világháború végén Bártfát is érték veszteségek. A második világháború után – szerencsére a történelmi városmagon kívül- több lakótelep létesült.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A régi Városháza 1505 és 1508 között épült gótikus stílusban. Gazdag kőcsipkéiről híres, reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredeken emelkedő díszes tetőzete egyaránt nevezetes. Itt működik ma a Sárosi múzeum.
  • Szent Egyed-templom (szlovákul Kostol sv. Egídia) a 14. században épült gótikus stílusban. Építője Kassai István volt. 1878-ban leégett, 1899-ben Steindl Imre tervei alapján állították helyre. A templom műkincsekben rendkívül gazdag, faragott gótikus oltárai, miseruhái, imaszékei, domborművei vannak. Síremlékei közül Serédy Györgyé a legszebb 1557-ből.
  • A mai városháza is gótikus alapú, többször átépített egyemeletes ház.
  • A városnak ferences temploma és kolostora is van, melyek gótikus alapokon nyugszanak, de barokk stílusúak.
  • Ortodox temploma 1903-ban épült görög katolikus templomnak.
  • A régi evangélikus templom (épült 1808-ban copf stílusban).
  • A középkori városfal több része és a félkerek bástyatorony
  • Határában sós, vas és jódtartalmú forrás fakad, melyre 1777-ben gyógyfürdő épült. Csakhamar fényűző villák tucatjai épültek ide. 1849-ben és 1856-ban azonban károkat szenvedett, utóbbi alkalommal leégett. Ma Bártfafürdő néven önálló települést alkot a várostól 5 km-re északra.
  • Bártfának falumúzeuma is van.
  • Vásárát augusztus harmadik dekádjában tartják.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eck Bálint orvos, főbíró,
  • Stöckel Leonard (1510–1560)
  • Chyzer Kornél (1836–1909) orvos, balneológus, zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja,
  • Myskovszky Viktor (Viktor Miškovský) (* 1838 – Kassa 1909) építészmérnök, tanár, régész, műtörténész, az MTA levelező tagja,
  • Zalánfy Aladár (1887. március 11. – Budapest, 1959. május 15.): orgonaművész és orgonaszakértő.
  • Jozef Bomba (1939. március 30. – Kassa, 2005. október 27.) csehszlovák válogatott labdarúgó

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. ISBN 963 05 2277 2 (1980) 
  • Iványi Béla 1910: Bártfa szabad királyi város levéltára - 1319-1526. Budapest.
  • Groszmann Malvina 1911: Bártfa város 1418-1444-iki számadáskönyvei művelődéstörténeti szempontból. Budapest.
  • Méry, G. - Jankovics, M. 2009: A bártfai Szent Egyed-bazilika.
  • Pamiatky a príroda 6

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Bártfai panoráma