Cserszegi fűszeres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cserszegi fűszeres
fehérborszőlő
Egyéb nevei Aubaine, Beaunois, Gamay Blanc, Melon Blanc
Eredet Magyarország, hungarikum
Nemesítő neve Bakonyi Károly
Nemesítés alapfajtái Irsai Olivér és piros tramini
Nemesítés éve 1960
Hazai elterjedtsége Csongrádi, Hajós-Bajai, Kunsági, Etyek-Budai, Balatonfelvidéki, Zalai borvidék
Általános elterjedtsége hungarikum
Fürt leírása közepes méretű, alakja kúpos, vállas, közepesen tömött
Érési időszak szeptember második fele
Érzékenység tőketerhelés
Művelésmód magasművelésű tőkeformák
Borának jellemzői Bora félszáraz fehérbor, fajtajelleges illatú, fűszeres zamatú.
Egy üveg cserszegi fűszeres

A cserszegi fűszeres a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó fehér szőlőfajta.

A fajta kinemesítésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajtát 1960-ban a Keszthely melletti Cserszegtomajon Bakonyi Károly (†2010. május 26.) keresztezte az Irsai Olivér és a piros tramini szőlőfajtákból. A kísérletnek az volt a célja, hogy egy olyan szőlőfajtát nyerjenek, amely amellett, hogy finom bort ad, két másik kikötésnek is megfelel: jól bírja a téli hideget és hamar érik. Ezekből már következik is, hogy ezt a szőlőfajtát inkább az ország északabbi felébe szánták, ahol kevesebb a napfény, hamarabb jön az ősz, és hidegebbek a telek.

A fajtának nem volt rögtön átütő sikere, csak elszórtan telepítették. A szőlőnek szüksége van a téli hidegre, mert ez kényszeríti pihenésre. A túl nagy hideg és túl hosszú fagy azonban kárt tehet a növényekben. Amennyiben tömegesen fordul elő ilyen mértékű fagykár, a szőlész valószínűleg erősen elgondolkozik rajta, hogy érdemes-e oda ugyanazt a szőlőfajtát ültetni, ami egyszer már kifagyott. Ha pedig úgy dönt, hogy nem, akkor talán érdemes egy olyat keresni, amelyik kevésbé érzékeny. Az 1984-85-ös és a 1986-87-es kemény telek jelentős károkat okoztak, ekkor került a figyelem középpontjába a Bianca fajtával együtt a Cserszegi is.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fürtje közepes méretű, alakja kúpos, vállas, közepesen tömött. Bogyói kicsik, gömbölyűek, az érés kezdetén „húspiros” színűek, majd kifakulva az érés végére inkább borostyánszínűek; vékony, de szívós héjúak, lédúsak. Korán fakad, virágzik és érik, de a szüretelésre csak szeptember második felében kerül sor. Növekedési erélye közepes, a kondicionális állapotra ügyelni kell. 10-12 t/ha termés hozására szakszerű műveléssel hosszú távon képes. Kevés másodtermést hoz.

A biztonságosan beérő termés cukortartalma eléri, sőt gyakran meghaladja a a 18 mustfokot. A must savtartalma 8-10 g/l között változik, nem lágyul le.

Megfelelő időben szüretelt termésének bora muskotályos illatú, fűszeres zamatú, harmonikus savtartalmú, extraktban gazdag, ami önmagában vagy házasított formában értékes lehet.

A téli fagyokkal szembeni tűrőképessége kiemelkedő, ezért a síkvidéki szőlőtermesztés megbízható fajtájává vált. A szárazságra viszont érzékeny, ilyen viszonyok között mérsékelten kell terhelni, különben fonnyadni kezd. A rothadásnak viszonylag ellenáll. Alkalmas a magasművelésű tőkeformákra, de a tőkék terhelését fokozott figyelemmel kell kísérni, hogy a túlterhelés elkerülhető legyen. 6-8 rügy/négyzetméter rügyterheléssel kielégítően terem. A terhelést hosszúcsapokon illetve félszálvesszőkön célszerű elosztani. Nem nevel sűrű lombot, mérsékelt zöldmunkával tőkéi kézben tarthatók.

Hazai elterjedése: Jellemzően a csongrádi, hajós-bajai, kunsági, etyek-budai, balaton-felvidéki, zalai borvidék.

A cserszegi fűszeres a ceglédi Ungváry László Borrend zászlósbora.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borissza Bornapló - cserszegi fűszeres