Cabernet franc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cabernet franc
vörösborszőlő
Cab Franc grape.JPG
Egyéb nevei Bouchet, Breton, Carmenet, Gros Cabernet, Grosse Vidure, Mencía, Noir Dur, Plant Breton, Sable Rouge, Trouchet Noir, Véronais
Eredet Franciaország
Hazai elterjedtsége Villány–Siklósi borvidék, Szekszárdi borvidék
Általános elterjedtsége Franciaország, Olaszország, Spanyolország, USA, Kanada, Chile, Ausztrália, Dél-Afrika
Fürt leírása kicsi, vagy közepes, vállas, tömött
Érési időszak október eleje-közepe
Művelésmód kordon
Borának jellemzői fajtajelleges, kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, sötét bíbor színű, száraz, minőségi vörösbor.
Jelentős borai Château Cheval Blanc borgazdaság St. Emilion Premiers Grands Crus classés A borai
A cabernet franc levele
A Château Cheval Blanc borház, Premier Grand Cru classé A bora a legmagasabb minőséget képviseli.

A cabernet franc vagy cabernet frank világfajtának tekinthető a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a "nagy" kékszőlő fajták egyike. Ma a bordeaux-i borvidék hat legkiterjedtebb termőterülettel bíró vörösborszőlő-fajtáinak egyike (a további öt a cabernet sauvignon, merlot, carmenère, malbec és a petit verdot) és a híres francia cuvée borok meghatározó szőlőfajtája. (Gyakran kevert ültetvényekben található a cabernet sauvignon-nal.) Bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű bor: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű ideális vörösbor.

Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított; az Egri bikavér egyik alkotó fajtája.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cabernet franc, régi francia szőlőfajta, már az 1600-as években jól ismerték és kedvelték. Feltételezik, hogy Bretagne-ból származik, erre utal a Loire-völgyi termőterületein elterjedt hasonneve a Breton[1]; ugyanezzel magyarázzák hogy a hűvösebb éghajlaton is jól érzi magát. Bordeaux-ban a 18. század körül terjedt el.

Hasonnevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Acheria, Arrouya, Bidure, Bordo, Boubet, Bouchy, Bouchet, Breton, Burdelas Tinto, Cabernet, Cabernet Aunis, Cabernet Carbouet, Cabernet Franco, Cabernet Frank, Capbreton Rouge, Carmenet, Couahort pro Parte, Gamay de Ricenay, Gamput, Gros Bouchet, Gros Cabernet, Grosse Vidure, Mencía (Spanyolország), Kaberne Frank, Méssanges Rouge, Morenoa, Noir Dur, Petite Vidure, Petite Vigne Dure, Petit Fer, Petite Vidure, Plant Breton, Plant des Sables, Rouge, Sable Rouge, Trouchet Noir, Véronais és Veron Bouchy.

Termőterületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cabernet franc legnagyobb termőterületei Franciaországban Bordeaux-ban – kiemelten a Saint-Émilion AOC és Pomerol AOC eredetmegjelölésű termőterületeken – és a Loire-völgyében fekszenek (összesen 38 627 hektár, 2005. évi adat). Ezen felül Olaszországban (7000 hektárnyi területen), elsősorban Friuliban és Venetoban, valamint Toszkánában (Bolgheri, Maremma) találjuk meg. Jelentős ültetvényei vannak Romániában, SpanyolországbanKatalóniában, és Magyarországon.

Hazánkban a cabernet franc igazi otthona a mediterrán jellegű Villány–Siklósi borvidék, de kicsit északabbra, a Szekszárd környékén is jól érzi magát a fajta. Ezen felül megtaláljuk az Egri és a Soproni borvidéken is. A cabernet franc borát általában bordeaux-i mintára cabernet sauvignon és merlot fajtkból készült borokkal házasítják, de gyakran találkozhatunk vele fajtaborként is.

Amerikai kontinens[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államokban 1457 hektárnyi területen terem (2007. évi adat) – ebből Kaliforniában 800 hektár[2] Napa-völgyben kb. 400 hektár, de elterjedt a hűvösebb éghajlatú New York és Michigan államokban, valamint a virginiai Monticelloban, továbbá a nyugati parton Washington állam szőlő- és bortermelő területein.

Kanadában Ontario, a Niagara-lépcső, a Prince Edward-sziget, az Erie-tó, továbbá északon a Pelee sziget és az Okanagan-völgy szőlőtermesztő területein termesztik, itt elsősorban jégbor készítésére használják. Dél-Amerikában Argentínában és Chilében (1142 hektár, 2006-os adat[3]) elterjedt fajta.

Ausztrália és Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen van Ausztráliában (588 hektár, 2007.) [4] ahová több más szőlőfajtával együtt a cabernet franc fajta James Busby gyűjtése révén jutott 1832-ben. Fő termőterületeit Victoria állam hűvösebb éghajlatú északkeleti részén, a McLaren Vale és az Adelaide környéki dűlőkön valamint a Clare Valley-ban találjuk.

Új-Zélandon 168 hektáros (2007-es adat[5]), és Dél-Afrikában 1.019 hektáros (2007-es adat [6]) termőterületei vannak.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkéje közepesen erős növekedésű, kis illetve közepes terméshozamú. Levele szabályos öt karéjú, kissé megnyúlt; a levélerek töve és a levélnyél pirosas színezetű. Fürtjei kicsik vagy közepesen nagyok, átlagosan 100 grammosak, kis, gömbölyű, hamvas, sötétkék vékony héjú bogyói jellegzetesen fűízűek.

Késői érésű fajta, október első felében érik, cukortartalma általában magas. Fagytűrő képessége kitűnő, a betegségekre kevéssé hajlamos: ellenáll a lisztharmatnak és rothadásnak.

Telepíthető klónja: E. 11 (E = Eger).

Bora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borászati szempontból a cabernet franc sok közös tulajdonságot mutat a cabernet sauvignonnal: legfontosabb, hogy mindkét fajta kiemelkedő minőségű, élénk savakban gazdag bort ad. A cabernet franc önállóan és más borokkal házasítva is kiváló. Legtöbbször savignon-nal és merlot-tal keverik, így készül a francia cuvée (cabernet franc, savignon, merlot).

A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal.[7] Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. A tölgyfahordós (barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén különleges aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba, és föld illat jelenik meg.

Milyen ételekhez fogyasszuk?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cabernet franc bora a nemes, fűszeres húsételekhez igazodik leginkább. A cabernet franc fiatal borai (az éretlen tanninok) jól harmonizálnak a könnyű halételekkel és az angolosra sütött marhahúsételekkel. A nehezebb – marhabélszínből, hátszínből főzéssel és párolással készült – ételek, vadételek vagy barnamártással kínált húsételekhez, továbbá fűszeres, kemény sajtokhoz a lekerekedett, idősebb, puhább csersavú cabernet borok illenek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 251-252. oldal; ISBN 963-230-442-X
  • Borlexikon [1]
  • Jancis Robinson: Vines, Grapes & Wines, Mitchell Beazley, 1986, ISBN 1-85732-999-6 (angolul)
  • Dagmar Ehrlich: Das Rebsorten ABC, Reben und ihre Weine; Hallwag (Gräfe & Unzer), München, 2005, ISBN 3-7742-6960-2 (németül)
  • Pierre Galet: Dictionnaire encyclopédique des cépages. Hachette Livre, 2000., ISBN 2-01-236331-8 (franciául)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]