Furmint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Furmint
fehérborszőlő
Furmint grape cluster.jpg
Egyéb nevei Zapfner, Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai
Hazai elterjedtsége Tokaj-hegyaljai borvidék, Somlói borvidék
Általános elterjedtsége Európa borvidékei
Fürt leírása középnagy, hengeres, laza
Érési időszak október közepe–vége
Érzékenység Botrytis gombára és téli fagyra érzékeny
Művelésmód kordon
Borának jellemzői beérési mustfoka 19 körüli, savdús, illatos
Jelentős borai Tokaji aszú
Megjegyzések Kitűnően aszúsodik. Szelektált változatai: Nemes furmint, Furmint T 92, Fehérfurmint B 14, Királyfurmint.

A furmint, vagy furmin fehér borok készítésére alkalmas szőlőfajta. A szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó Pontian Balcanica ág, mely jellegzetes magyar fajta és a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség, de lehet a mai Magyarország is.

A nyelvészek szerint a „furmint” név francia jövevényszó, ami végső soron a latin frumentum szóból származik, amely „gabonát” jelent. Az elmélet szerint a cukortartalom növelése érdekében szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes bor. Hasonnevei: Zapfner, Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai.[1]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint későn – október második felében – érő fajta. Tőkéje erőteljes növekedésű, a talaj iránt nem igényes; közepes illetve bőtermő fajta. A levele alig tagolt, szélessége és hosszúsága nagyjából megegyező, vastag, kissé hólyagos. Fürtje laza, középnagy (átlagsúlya 10 dkg), bogyói közepes nagyságúak, sárgászöldek, napos oldalukon rozsdásak, hosszú nyelűek, kissé vastag héjúak, ropogósak, lédúsak, jól beérve szépen aszúsodnak. Fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemesrothadás jellegű.

Elterjedtsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Főleg Tokaj-hegyalján és Somlón termelik. Bora savdús, önálló, harmonikus összetételű, jellegzetes finom illatú és kellemes ízű pecsenyebor, illetve aszúsodva finom csemegebor (aszú, szamorodni) – ez az édes tokaji aszú alapszőlője. Tokaj-hegyalján hagyományosan október 28-án, Simon és Júda napján kezdődik a szüretelése.

Elterjedt a tokaji régió Szlovákiához tartozó részében is. Ausztriában moslernek nevezik. Kis ültetvények találhatók Szlovéniában, ahol a neve sipon. Termesztik még Horvátországban, Romániában és a volt szovjet tagállamokban is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]