Bíborkadarka
| Bíborkadarka | |
| vörösborszőlő | |
 |
|
| Bíborkadarka Mecseknádasdról | |
| Egyéb nevei | Cs. 4. |
| Eredet | hazai fajta |
| Nemesítő neve | Kozma Pál és Tusnádi József |
| Nemesítés alapfajtái | Kadarka és muscat bouschet |
| Nemesítés éve | 1948 |
| Hazai elterjedtsége | Nem elterjedt fajta |
| Általános elterjedtsége | Magyarország |
| Fürt leírása | közép-nagy, közepesen tömött vagy tömött, vállas |
| Érési időszak | késői érésű fajta, október eleje |
| Érzékenység | kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos. |
| Művelésmód | magasművelés, egyesfüggöny-művelés |
| Borának jellemzői | színanyagban gazdag, savas. |
| Megjegyzések | telepíthető: Szekszárdi-, Tolnai-, Csongrádi-, Egri-, Kunsági- borvidéken. |
A bíborkadarka a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz tartozó magyar nemesítésű vörösborszőlő-fajta. Kozma Pál és Tusnádi József nemesítette kadarka és a muscat bouschet keresztezésével 1948-ban. Állami minősítést 1974-ben kapott, terjedése mérsékelt ütemű.
Leírása [szerkesztés]
Tőkéje nagyon intenzív növekedésű, erős vesszőzetű. Fürtje középnagy (120 g), közepesen tömött vagy tömött, vállas, gyakorta nagyobb mellékfürttel. Bogyói kicsik, gömbölyűek, sötétkékek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, festőlevűek. Hosszú tenyészidejű, késői érésű fajta; október elején, kb. 16 mustfokkal lehet szüretelni. Kifejezetten fagyérzékeny, rothadásra közepesen hajlamos.
Bora színanyagban gazdag – sötét rubinszínű, savas. A vörösborok színének javításához érdemes felhasználni.
Források [szerkesztés]
- Bíborkadarka [1]
- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 246-247. oldal; ISBN 963-230-442-X
