Ezerjó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ezerjó
fehérborszőlő
Egyéb nevei zátoki, korponai, budai fehér, Korponai vagy Kolmreifler fehér bakator.
Eredet Magyarország
Továbbnemesítés fajtái Zengő, Zenit
Hazai elterjedtsége Móri, Kunsági, Ászár-Neszmélyi borvidék
Általános elterjedtsége magyar fajta
Fürt leírása nagy, ágas, tömött
Érési időszak korai fajta
Érzékenység rothadásra és fagyra érzékeny
Művelésmód bakművelés (Somló), nagyüzemi tőkeformák
Borának jellemzői minőségi fehérbor
Jelentős borai Móri Ezerjó

Az ezerjó a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó magyar történelmi fehérbor szőlőfajta, hungarikum. Nógrád- és Hont vármegyékből szármzik, de az egész országban elterjedt.[1] Nevét a budai szőlőkről kapta, ahol egykor közkedvelt fajta volt.[2] Szinonim nevei: zátoki, korponai, budai fehér, Korponai vagy Kolmreifler, Erdélyben fehér bakator. 1884-ig a soproni borvidék egyik fő fajtája[3] volt, napjainkban pedig a móri, a kunsági és ászár-neszmélyi borvidékek kedvelt szőlője.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkéje erős növekedésű, kevés számú vesszőt nevel. Levele szív alakú, vastag szövetű, erősen hólyagos, lombozata ritka. Fagy- és rothadás érzékeny. Fürtje nagy, ágas, tömött; bogyói nagyok, hosszúkásak, sárgászöldek, áttetszők. Korán érik, bőtermő fajta.

A kéknyelű beporzója. Továbbnemesített fajtája a zengő.

Bora alkoholban gazdag, kemény, kissé fanyarkás ízű, markánsan savas, zöldesfehér színű, száraz, nem illatgazdag bor. A Mór környéki gazdaságokból származó gyümölcsök bora a legjobb minőségű és jól érlelhető. A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]