Királyleányka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királyleányka
fehérborszőlő
Egyéb nevei Fetească regală, Fetească muscatnaia, Danosi
Eredet Erdély, természetes hibrid
Nemesítés alapfajtái Kövérszőlő, Leányka
Hazai elterjedtsége Balatonboglári, Mecsekaljai, Ászár-Neszmélyi, Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék
Általános elterjedtsége Magyarország, Románia(Erdély)
Fürt leírása kicsi, vállas, tömött, kúpos
Érési időszak szeptember vége
Érzékenység rothadásra hajlamos, fagyérzékenysége közepes.
Művelésmód kordon
Borának jellemzői muskotályos illatú vagy virágillatú, finom, harmonikus, testes

A Királyleányka egy magyar, államilag elismert (1973) fehérborszőlő-fajta. Erdélyből származik, hungarikum. A Kövérszőlő és a Leányka természetes hibridje.[1] Szinonim nevei Fetească regală, Fetească muscatnaia, Danosi.[2] Németh és Kriszten 1963-ban jelentette be honosításra.[3]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkéje erős növekedésű, sűrű vesszőzetű. Levele sötétzöld, közepesen nagy, vese alakú, széles, hullámos, sima, szövete fényes, zsíros, nehezen szakadó, tagolatlan-karéjozott.

Fürtje kicsi, vállas, tömött, kúpos, átlagtömege 100 g. Bogyói kicsik, fehéres-zöldek, hamvasak, lédúsak és enyhén muskotályos ízűek Szeptember végén érik, bőtermő (termésátlaga 10-14 t/ha), de évjárat- és szüretérzékeny fajta.

Bora diszkréten muskotályos illatú vagy virágillatú (jázmin, petúnia, kökörcsin)[4], finom, harmonikus, testes. Hal-, és gombás ételek, könnyű sajtok mellé javasolt fogyasztása[5]

A Balatonboglári, Mecsekaljai, Ászár-Neszmélyi, Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken elterjedt. Rothadásra hajlamos, fagyérzékenysége közepes. Telepíthető klónja: Királyleányka 21.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]