Juhfark
| Juhfark | |
| fehérborszőlő | |
 |
|
| somlói juhfark | |
| Egyéb nevei | Lämmerschwantz |
| Eredet | Magyarország vagy Ausztria |
| Hazai elterjedtsége | Somlói borvidék, Balatonfüred-csopaki borvidék, Etyek–Budai borvidék |
| Általános elterjedtsége | Magyarország, Ausztria |
| Fürt leírása | középnagy, hengeres, tömött |
| Érési időszak | szeptember vége - október közepe |
| Érzékenység | rothadásra érzékeny |
| Borának jellemzői | különleges összetételű savakkal rendelkező „férfias” bor, finom illatú |
| Megjegyzések | pezsgő alapanyag |
A juhfark a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó magyar fehérborszőlő-fajta. Nevét, a juhfarkra emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Gyakran összetévesztik a Csomorika nevű fajtával.
Tartalomjegyzék |
Eredete, elterjedtsége[szerkesztés]
Magyarország egyik legősibb szőlőfajtája. A származása vitatott, Ausztria vagy Magyarország, sokan Stájerországból valónak tartják (német neve: Lämmerschwantz). A nagy tömegtermelésbe nem állították be, de több borász is dolgozik azon, hogy megőrize ezt a nagyszerű szölőfajtát. Legfontosabb termőhelye Somló ahol jelentős új telepítései is vannak. Előfordul továbbá a Balatonfüred-csopaki borvidéken a Mecsekalján, az Etyek-Buda körzetben a Balaton környékén és a szlovákiai Kürt községhez tartozó borvidéken is.
Jellemzői[szerkesztés]
Középerős növekedésű a tőkéje, lapított, vesszői világosbarnák. Levele világoszöld, sima felületű, vékony szövetű, nyílt vállöblű. Fürtje: középnagy, hengeres, tömött. Szeptember végén - október közepén érik. Rothadásra érzékeny fajta.[1]
Bora a megfelelő kezelés esetén szalmasárga, illata kevésbé jelleges tiszta szőlővirág jellegű. Kevésbé aromás, ugyanakkor utóíze az olaszrizlinghez hasonló mandulás kesernyével jellemezhető. A fajta legnagyobb előnye, hogy szerény illatával és ízével kiválóan tudja megmutatni a termőhely jellegzetességeit. Savai évről évre megbízhatóak, cukortartalma viszont nagy tőketerhelés mellett csak évtizedenként kimagasló. Ezen tulajdonságai miatt jellemzően markáns savgerincű száraz borokat csinálnak a magasabb tőketerheléssel dolgozó gazdák. Alacsonyabb tőketerhelésnél intenzívebb illatú, aromájú, tüzes és olykor maradékcukorral rendelkező testes fehérbort ad. A fajta különlegessége, hogy még a teljes érettségben vagy akár a töppedt késői szüreteléskor is megbízható savtartalommal szüretelhető és emiatt a juhfarkból készül bor jó esélyekkel őrzi meg akár 6-8 éven át is a frissességét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fehér borszőlők (magyar nyelven). araszol.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
Források[szerkesztés]
- A bor (magyar nyelven). Somlói Apátsági Pince. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
- Csáki-Tiszavölgyi Krisztina: Juhfark, a nászéjszakák bora (magyar nyelven). deluxe.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
- Juhfark (angol nyelven). vivc.de. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
További információk[szerkesztés]
- Aranyérmes juhfark borok (magyar nyelven). somloijuhfark.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
- Juhfark – minden amit tudni szerettél volna, de nem volt kitől megkérdezni (magyar nyelven). gasztronauta.blogter.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
