Juhfark

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juhfark
fehérborszőlő
Juhfark szolo.jpg
somlói juhfark
Egyéb nevei Lämmerschwantz
Eredet Magyarország vagy Ausztria
Hazai elterjedtsége Somlói borvidék, Balatonfüred-csopaki borvidék, Etyek–Budai borvidék
Általános elterjedtsége Magyarország, Ausztria
Fürt leírása középnagy, hengeres, tömött
Érési időszak szeptember vége - október közepe
Érzékenység rothadásra érzékeny
Borának jellemzői különleges összetételű savakkal rendelkező „férfias” bor, finom illatú
Megjegyzések pezsgő alapanyag

A juhfark a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó magyar fehérborszőlő-fajta. Nevét a juhfarkra emlékeztető hosszú, hengeres fürtje miatt kapta. Gyakran összetévesztik a csomorika nevű fajtával.

Eredete, elterjedtsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország egyik legősibb szőlőfajtája. A származása vitatott, Ausztria vagy Magyarország, sokan Stájerországból valónak tartják (német neve: Lämmerschwantz). A nagy tömegtermelésbe nem állították be, de több borász is dolgozik azon, hogy megőrizze ezt a nagyszerű szőlőfajtát. Legfontosabb termőhelye a Somló, ahol jelentős új telepítései is vannak. Előfordul továbbá a Balatonfüred-csopaki borvidéken a Mecsekalján, az Etyek-Buda körzetben a Balaton környékén és a szlovákiai Kürt községhez tartozó borvidéken is.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középerős növekedésű a tőkéje, lapított, vesszői világosbarnák. Levele világoszöld, sima felületű, vékony szövetű, nyílt vállöblű. Fürtje: középnagy, hengeres, tömött. Szeptember végén - október közepén érik. Rothadásra érzékeny fajta.[1]

Bora a megfelelő kezelés esetén szalmasárga, illata kevésbé jelleges tiszta szőlővirág jellegű. Kevésbé aromás, ugyanakkor utóíze az olaszrizlinghez hasonló mandulás kesernyével jellemezhető. A fajta legnagyobb előnye, hogy szerény illatával és ízével kiválóan tudja megmutatni a termőhely jellegzetességeit. Savai évről évre megbízhatóak, cukortartalma viszont nagy tőketerhelés mellett csak évtizedenként kimagasló. Ezen tulajdonságai miatt jellemzően markáns savgerincű száraz borokat csinálnak a magasabb tőketerheléssel dolgozó gazdák. Alacsonyabb tőketerhelésnél intenzívebb illatú, aromájú, tüzes és olykor maradékcukorral rendelkező testes fehérbort ad. A fajta különlegessége, hogy még a teljes érettségben vagy akár a töppedt késői szüreteléskor is megbízható savtartalommal szüretelhető és emiatt a juhfarkból készül bor jó esélyekkel őrzi meg akár 6-8 éven át is a frissességét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fehér borszőlők (magyar nyelven). araszol.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A bor (magyar nyelven). Somlói Apátsági Pince. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
  • Csáki-Tiszavölgyi Krisztina: Juhfark, a nászéjszakák bora (magyar nyelven). deluxe.hu. (Hozzáférés: 2012. november 2.)
  • Juhfark (angol nyelven). vivc.de. (Hozzáférés: 2012. november 2.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]