Leányka
| Leányka | |
| fehérborszőlő | |
| Eredet | Erdély, vagy Moldva |
| Hazai elterjedtsége | Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidék |
| Általános elterjedtsége | Kelet-Európa és Közép-Európa |
| Fürt leírása | kicsi, vállas, tömött |
| Érési időszak | szeptember első fele |
| Érzékenység | rothadásra érzékeny |
| Művelésmód | comb, kordon |
| Borának jellemzői | illatos, testes, lágy |
| Jelentős borai | Egri leányka, Móri leányka |
A Leányka egy magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából[1] származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik.[2]
Leírása [szerkesztés]
A nagyüzemi termesztéstechnológia , a gépi szüretelés nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A korábban telepített ültetvényekből még ma is sokat művelnek, mert a Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszú életűek.
Tőkéje erőteljes fejlődésű. Meghálálja a combművelést, karós támberendezést igényel.[3] Nagyszámú vastag, világosbarna vesszőt nevel. Levele csupasz, fényes, erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű.
Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött.
Fagytűrőképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között – az amúgy kielégítően termő fajtát – alacsony termőképességűnek minősítették. Mindehhez hozzájárult erős növekedési erélye, amit a korszak nagyadagú (nitrogén) trágyázási gyakorlata tovább fokozott, így a tőketerhelés miatt nem adott megfelelő minőséget.
Bora gyakran nektár illatú, testes, de kissé lágy. Belőle készült híres borfajták az Egri leányka[4] és a Móri leányka.[5] Az Egri leánykát szárnyasokhoz, borjú- és báránysülthöz ajánlják .[6]
A Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidéken elterjedt.[7]
Telepíthető klónja: E. 99 (E = Eger).
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ borportal.hu - Kislexikon
- ↑ [1]
- ↑ Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 330–331. o. ISBN 963-05-2443-0 Online elérés
- ↑ [2]
- ↑ [3]
- ↑ [4]
- ↑ [5]
