Leányka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leányka
fehérborszőlő
Eredet Erdély, vagy Moldva
Hazai elterjedtsége Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidék
Általános elterjedtsége Kelet-Európa és Közép-Európa
Fürt leírása kicsi, vállas, tömött
Érési időszak szeptember első fele
Érzékenység rothadásra érzékeny
Művelésmód comb, kordon
Borának jellemzői illatos, testes, lágy
Jelentős borai Egri leányka, Móri leányka

A Leányka egy magyar minőségi fehérborszőlő-fajta. Erdélyből vagy Moldvából[1] származik. Az elterjedtségi sorrendben a tizedik helyen áll. Elsősorban Közép- és Kelet-Európában termesztik.[2]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyüzemi termesztéstechnológia , a gépi szüretelés nem felelt meg a fajta igényeinek és ezért a 80-as évektől jelentősége csökkent. A korábban telepített ültetvényekből még ma is sokat művelnek, mert a Leányka tűrőképessége sokoldalú, tőkéi hosszú életűek.

Tőkéje erőteljes fejlődésű. Meghálálja a combművelést, karós támberendezést igényel.[3] Nagyszámú vastag, világosbarna vesszőt nevel. Levele csupasz, fényes, erősen tagolt, nyílt váll- és oldalöblű.

Átlagos évjáratban már szeptember első felében érik. Szüretelési időpontja mégis erősen függ az évjárattól, mert vékony bogyóhéja miatt rothadásérzékeny. Különösen esős időben napok alatt képes szinte lefolyni a tőkékről. Szeszélyes, „rugós fajta”. Fürtje kicsi, vállas, tömött.

Fagytűrőképessége jó. A nagyüzemi termesztés körülményi között – az amúgy kielégítően termő fajtát – alacsony termőképességűnek minősítették. Mindehhez hozzájárult erős növekedési erélye, amit a korszak nagyadagú (nitrogén) trágyázási gyakorlata tovább fokozott, így a tőketerhelés miatt nem adott megfelelő minőséget.

Bora gyakran nektár illatú, testes, de kissé lágy. Belőle készült híres borfajták az Egri leányka[4] és a Móri leányka.[5] Az Egri leánykát szárnyasokhoz, borjú- és báránysülthöz ajánlják .[6]

A Mátraaljai, az Egri, a Bükkaljai, Ászár-Neszmélyi, Móri borvidéken elterjedt.[7]

Telepíthető klónja: E. 99 (E = Eger).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. borportal.hu - Kislexikon
  2. [1]
  3. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 330–331. o. ISBN 963-05-2443-0  Online elérés
  4. [2]
  5. [3]
  6. [4]
  7. [5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]