Badacsonyi borvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Badacsonyi borvidék
Balaton 002.JPG
Adatok
Minőségbesorolási kategória I., II. osztályú szőlőkataszter, nemzetközi besorolása nincs
Besorolás éve 1980
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém megye
Borrégió Balaton borrégió
Éghajlat enyhe, kontinentális
Talajösszetevők bazalt, agyag, homok és lösz
Régió területe 1794 hektár
Szőlőfajták Olaszrizling, Szürkebarát, Tramini, Ottonel muskotály, Rajnai rizling, Chardonnay és Kéknyelű
Érési időszak szeptember vége
Bortermelés Badacsonyi Szürkebarát

A Badacsonyi borvidék a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának nyugati részén, a Badacsony környékén található. Területe 1600 hektár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen már a római korban is termesztettek szőlőt, Probus császár nagy telepítéseket is végeztetett itt. A középkorban az ültetvények nagy része egyházi tulajdonba került. A badacsonyi ürmös a 18–19. században a tokaji aszúhoz hasonló hírnévre tett szert.

A filoxéra-járvány utáni rekonstrukció során támfalakat építettek, hogy megakadályozzák a talaj erózióját és technológiai újításokat vezettek be. Új szőlőfajták is kerültek a területre. Szerzetesek telepítették be Franciaországból a Pinot grist, amely a talaj különleges adottságai folytán egy jellegzetes helyi fajtává, Szürkebaráttá alakult, amely jó évjáratokban aszúsodik.

A borvidék jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talaja bazalt alapon pannonagyag, pannonhomok, lösz. Éghajlata enyhe, kiegyenlített, magas páratartalommal. A Balaton közelsége miatt a déli lejtők a vízfelületről visszaverődő napfényt is élvezhetik, így nagyon kedvező mikroklíma alakult ki, mely természetes csemegebor készítésére ad lehetőséget.

A borvidékhez a következő települések szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei tartoznak: Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsonytördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca.

Termesztett szőlőfajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb mennyiségben Olaszrizling terem, amelyet jó évjáratokban hosszabban érlelnek a tőkén és szemelt rizlingként hoznak forgalomba. Nagyobb termőterületen található meg a Szürkebarát, Tramini, Muscat Ottonel, Rajnai rizling és a Chardonnay is. A vidék régebbi jellemző bora volt a Kéknyelű, amely a nyolcvanas évek fagykárainak következtében erősen visszaszorult, ma azonban reneszánszát éli és a közeljövőben ismét Badacsony emblematikus bora lesz.

A badacsonyi borok jellegzetesen testesek, tüzesek, zamatosak. Jellemző a tradicionális borkészítés, az ászokhordós érlelés. Bár a reduktív borkezelés és egyéb, modern technológiák is terjedőben vannak, egyelőre nem változtatták meg jelentősen a vidék borainak jellegét.

Borházak és pincészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Badacsonyi export bor címkéje - 1908.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Seregi Andrásné: Italismeret (BGF KVIFK, 2005)
  • 97/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borok eredetvédelmi szabályairól
  • 9/2006 (II. 3.) FVM rendelet a borok eredetvédelmi szabályairól szóló 97/2004 (VI. 3.) FVM rendelet módosításáról
  • 104/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]