Filoxéra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Filoxéra
Daktulosphaira vitifoliae from CSIRO.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha)
Család: Törpetetvek (Phylloxeridae)
Nem: Dactulosphaira
Faj: D. vitifoliae
Tudományos név
Daktulosphaira vitifoliae
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Filoxéra témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Filoxéra témájú kategóriát.

Filoxérás gyökérzet
Magyarország filoxérával fertőzött területei 1890 körül

A filoxéra vagy szőlő-filoxéra (Viteus vitifoliae) a rovarok (Insecta) osztályába a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe és a törpetetvek (Phylloxeridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai kontinensről származó állati kártevő, szőlőgyökér-tetű.

Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban. Az itteni, európai szőlőket termesztő gazdák, nem ismerve fel a kártevő életkörülményeit, sokáig nem tudtak védekezni ellene. Nagyjából 30 év alatt a filoxéra elpusztította a kontinens kötött talajra települt, nagy múltú szőlőkultúráját. A termőszőlők mintegy 2/3 része esett áldozatul.

Magyarországon 1875-ben észlelték először Pancsován. Az országban 1897-ig 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el.

Mezőgazdasági szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kártevő tetű bonyolult, több nemzedéken keresztül tartó szaporodását, élettanát nehezen ismerték ki a hajdani szőlészek, ezért a védekezésre is lassan találtak hatékony módszert. Kezdetben a fertőzött területek irtásával, vízzel való elárasztásával, durva vegyszeres kezelésével próbálkoztak, de aztán jobb megoldásokat találtak. Egyrészt a 75-80% kvarcot tartalmazó homoktalajokban (rezisztens talajok) telepítettek szőlőket, másrészt amerikai eredetű szőlők átoltásával, oltványok előállításával, s az ültetvények ilyen áttelepítésével sikerült megállítani a vészt, és visszafordítani a tönkretett területek szőlőkultúráját.

Az ültetvények áttelepítését különféle gazdasági ösztönzőkkel támogatta az állam, például hat évi adómentességet adtak (1891: 1. tc.). A gazdák felvilágosítására is nagy hangsúlyt fektettek. Jókai Mór, aki maga is szőlészkedett így írt a problémáról az 1896-ban megjelent „Kertészgazdászati jegyzetek”-ben: „ …azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, hogy milyen a filoxéra? Aki nem látta természetben, megismerheti a népszerű füzetekből, amikben le van írva és rajzolva, sokszoros nagyításban. Nálam minden szőlőmunkás kap egy nagyítóüveget, hogy a szőlő gyökerén megvizsgálhassa a gyanús sárga foltot. […] A filoxéra elleni háborút folytatni kell, mert ami rossz van a földön, az tökéletesen el nem vész soha.”

Szőlőtermesztésünk filoxéra utáni megújításában jelentős szerepet játszottak világhírű mezőgazdasági tudósaink: Katona Zsigmond, Mathiász János és Kocsis Pál.

A nagyüzemi mezőgazdaság idején, 1970 és 1990 között szinte teljesen eltűnt a filoxéra kártevője. Manapság a tulajdonváltás idejében sok műveletlenül hagyott szőlőterületen ismét megtalálható, de a leveleken okozott kártétele nem okoz teljes pusztulást a köztermesztésben lévő szőlőoltványok ellenálló gyökérzetének köszönhetően.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Filoxéra témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a filoxéra címszóra a Wikiszótárban!

Filoxéra: latin név: Viteus vitifolii/Philloxera vitifolii Amerikából származó kártevő, más néven a szőlő gyökértetű. A szőlő gyökerén un. gubacsokat képez, ezzel megfojtva a növényt. Védekezés ellene a filoxéra rezisztens alanyok használatával.