Kocsis Pál (nemesítő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kocsis Pál szobra a miskolci Ady Endre Művelődési Házban. Jószay Zsolt alkotása
Kocsis Pál 1930-ban nemesített egy új szőlőfajtát Irsai Olivér néven a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajtákból.

Kocsis Pál (Kecskemét, 1884. december 1.Budapest, 1967. február 24.) Kossuth-díjas magyar szőlőnemesítő, a 20. századi csemegeszőlő-nemesítés jellegzetes alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kecskeméten született, bognár család fiaként. Már gyermekkorában megismerkedett és egy életre szóló barátságot kötött a szőlővel. Édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy iskolai tanulmányait a lehető legjobban végezze. Ösztöndíjasként Párizsba került és festőművészetet tanult, ám apja súlyos betegsége miatt hazatért Kecskemétre. Apja 14 hold szőlőt vásárolt neki Katonatelepen (Kecskemét külvárosa), Mathiász János szőlőnemesítő birtoka mellett.

Mathiász János a filoxéra (szőlőgyökértetű) pusztítása elől menekült a hegyvidékről Kecskemétre és itt folytatta munkásságát, mivel ez a betegség a homoki talajban nincs jelen. Kocsis Pál sokat tanult tőle a nemesítésről, egyre jobban megkedvelték egymást. Ekkor már Kocsist is kizárólag a nemesítés érdekelte. 1915-ben hozta létre első keresztezéseit „Kecskeméti ízes” és „Kecskeméti rizling” néven. 1930-ban nemesített egy új fajtát Irsai Olivér néven szőlőt a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér fajtákból. Később, 1960-ban Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a Tramini keresztezésével alkotta a cserszegi fűszeres szőlőfajtát. 1921-ben meghalt barátja, Mathiász János. 1922-ben részt vett élete első önálló kiállításán, ahol aranyérmet nyert. Egyik legjobb barátja Kodály Zoltán volt, barátságukat egy „Kodály Zoltán” nevű nemesített szőlőfajtával pecsételte meg. 1944-ben a második világháború kitörésekor elhagyta birtokát, Budapestre menekült, ott vészelte át az ostromokat. A háború után hazatért kifosztott otthonába. 1949-ben kuláklistára került, birtokát 1951-ben államosították, ahol brigádvezetővé választották. Sokat olvasott, leginkább verseket és irodalmi műveket.

Hazaszeretetét mutatta ki a szőlőfajtáinak elnevezéseiben: Magyar az én szülőföldem, Tisza, Tiborc, Hungária, Szegény ember szőlője. 1959-ben Kossuth-díjat kapott nemesítési munkáiért. 1962-ben a szőlőben, munka közben agyvérzés érte, melyből felépült. 1967-ben orvosának tiltása ellenére Budapestre ment és háromnapos borbírálaton vett részt. A második nap délutánján a feleségéhez szólt, hogy menjenek haza a Béke Szállóba. A szállodában a vacsoránál rosszul lett, onnan a Kútvölgyi úti kórházba vitték, ahol 1967. február 24-én elhunyt. A sors iróniája, hogy ebben az időpontban barátja, Kodály Zoltán is ugyanebben a kórházban, egy másik szobában feküdt, majd egy hét múlva ő is elhunyt.

Kecskemét város díszsírhelyet adományozott számára. Temtésekor református búcsúztatást kapott, hiszen haláláig az egyház presbitere volt. Sírja mellett, a Kecskeméti Köztemetőben ma is szőlő hajt.

Nemesítései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több szőlőfajtát hozott létre. Legismertebb a kettős hasznosítású Irsai Olivér és Kocsis Irma. További nemesítései a Balaton kincse, a Szent László, az Attila, a Kecskeméti rizling, a Kecskeméti ízes, az Úrréti, a Cserszegi fűszeres, a Magyar az én szülőföldem, a Tisza, a Tiborc, a Hungária, a Szegény ember szőlője és barátja emlékére a Kodály Zoltán nevű szőlőfajták.[1][2]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nevét Kecskeméten iskola, Katonatelepen utca viseli, ahol emléktábla is megemlékezik munkásságáról.
  • Kocsis Pál-díj a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa által alapított díj.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Kocsis Pál-díj szabályzata. bor-neked.hu. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  2. Kocsis Pál. keptar.oszk.hu. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  3. A Kocsis Pál-díj szabályzata. hosting.vitae.hu. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]