Bortermő szőlő

Bortermő szőlő
Érett szőlőfürtök
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicotyledonopsida) Rend: Szőlővirágúak (Vitales) Család: Szőlőfélék (Vitaceae) Nemzetség: Szőlő (Vitis) Faj: V. vinifera
Tudományos név
Vitis vinifera L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Bortermő szőlő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bortermő szőlő témájú médiaállományokat.

Szőlőhegy Genf kantonban

A bortermő szőlő (Vitis vinifera) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának legnevezetesebb, gazdaságilag legjelentősebb faja — mint neve is mutatja, a legfontosabb bortermő szőlő.

Származása, elterjedése

A bortermő szőlő az ókorban kinemesített növényfajok egyike. Távolabbi őse a ligeti szőlő (Vitis silvertis, Vitis sylvertis, Vitis sylvestris, Vitis vinifera ssp. sylvestris), amiből mintegy 8000 éve fejlődött ki a kerti szőlő (Vitis sativa, Vitis vinifera ssp. sativa), amit időszámításunk előtt 4000–5000 évvel vontak termelésbe a Kaukázuson túl, a mai Irán, Örményország, Azerbajdzsán vidékén (az erdei szőlő, ligeti szőlő, kerti szőlő, európai szőlő, bortermő szőlő fogalmakat a különböző szerzők rendszeresen egymást átfedő értelemben használják). A nagyobb fürtű és nagyobb bogyójú bortermő szőlő mintegy 2000–3000 éves termesztés és szelekció eredménye. Az új faj elődénél nagyobb, jellegzetes alakú magvait a régészek az i. e. 2. évezred elejének–közepének kultúrrétegeiben, Azerbajdzsánban tárták fel.

Bort már Ázsiában erjesztettek a szőlő levéből, és Mezopotámiában fejlett borkereskedelem alakult ki. I. e. 2100-ban Hammurapi már törvénnyel büntette a borhamisítókat. A borkészítés technikáját az egyiptomiak fejlesztették tovább.

A szőlőt i. e. 600 körül a föníciaiak és karthágóiak hozták át Európába. Útjaikon már külön üvegedényeket rendszeresítettek a borok szállítására, ivóedényeket annak fogyasztásához. A bor a görögöknél, főleg Itáliában tett szert komolyabb kulturális szerepre: a szőlő- és bortermelés fejlődését Dionüszosz kultusza segítette elő.

A szőlőkultúra a római birodalomban látványosan továbbfejlődött, a hatalmas területeket meghódító római katonák sokfelé elterjesztették a szőlőt.

A Vitis vinifera fajták rendszerezése

A szőlőfajták rendszerezése származás és morfológiai bélyegek alapján

• Nyugati (occidentalis) fajták (convarietas=változatcsoport): pl. Szürkebarát, Rajnai rizling, Sauvignon, Merlot, Chardonnay
  • francia változat-alcsoport (subconvar. gallica)
  • ibériai változat-alcsoport (subconvar. iberica)
• Pontusi fajták: Ezerjó, Furmint, Kadarka, Chasselas, Kékfrankos
  • grúziai változat-alcsoport (subconvar. georgica)
  • kelet-mediterrán változat-alcsoport (subconvar balcanica)
• Keleti (orientalis) fajták: Afuz Ali, Kecskecsöcsűek, Damaszkuszi
  • kaszpi változat-alcsoport (subconvar. caspica)
  • előázsiai változat-alcsoport (subconvar. antasiatica)

hibrid fajták:

• intraspecifikus (fajon belüli keresztezésből előállított fajta)
• interspecifikus (a vitis nemzetség valamely más fajának keresztezésével előállított fajta)

Földrajzi elterjedés alapján

• világfajták: Chardonnay, Tramini
• helyi fajták: Izsáki, Kéknyelű

A termés felhasználása szerint

• borszőlő fajták
  • fehérborszőlő-fajták
  • minőségi fehérborszőlő-fajták
  • tömegborszőlő-fajták
  • vörösborszőlő-fajták
• csemegeszőlő-fajták
• direkt termő és régi rezisztens hibridfajták

Nemzetközi alkalmazásban bővítendő a mazsolaszőlő fajtákkal.

Megjelenése, felépítése

A szőlő fás szárú kúszó, kacsokkal kapaszkodó lián, mely vadon fejlődve a környezetében lévő tárgyakra (fákra) igyekszik felkapaszkodni, napfényhez, élettérhez jutni. A művelés körülményei között a szőlőnövényt metszéssel és egyéb fitotechnikai beavatkozások segítségével igyekszünk a termesztési célnak megfelelőre alakítani. Levelei karéjosak (3–7 karéj). Bogyótermése sötétlila, halványzöld vagy sárga, bogyónként többnyire 2–4 maggal.

Hasznosítása, típusai

Gyümölcsét étkezési célra fogyasztják; levéből gyümölcslevet, illetve bort készítenek.

A FAO adatai szerint a Föld területéből mintegy 75 866 négyzetkilométeren termesztenek szőlőt. A termés körülbelül 71%-ából bort készítenek, 21%-át friss gyümölcsként adják el, továbbá 2%-ot aszalnak meg mazsolának — ebben az összesítésben a gyümölcslének feldolgozott mennyiség nem szerepel. Egy hányadának levét cukormentes befőttekben használják édesítőszerként.

Bort szinte kizárólag a bortermő szőlő különféle fajtáiból állítanak elő. Néha, főleg Észak-Amerikában, a labruscát (Vitis labrusca) és a két faj több hibridjét is használják erre — ezek zömmel direkt termő fajták.

A termelés célja szerint megkülönböztetjük az étkezési célra termelt csemegeszőlőket és mazsolaszőlőket, valamint a borszőlőket.

Jelenleg mintegy 8–10 000 fajta borszőlőt termesztenek szerte a világon. Ezeket többféleképpen csoportosítjuk: egyrészt megkülönböztetjük az oltványról nevelt szőlőket a direkt termő fajtáktól, másrészt vörös, illetve rozéborokat adó, lila héjú gyümölcsöket termő fajtákat a fehérborokat adó, zöld, illetve sárga héjú változatoktól.

A mazsolaszőlő

A mazsolaszőlőket kimondottan azért termesztik, hogy termésüket mazsolává aszalják. A mazsola minőségét rontja, ha mag marad benne, ezért erre a célra a külön erre a célra az i. e. 3. – 2. évezred óta kinemesített magtalan, illetve legfeljebb egymagvú változatok a legalkalmasabbak. A legismertebb ilyen fajták:

• Sultanina,
• Kishmish,
• Korinthusi (a másik kettőnél apróbb bogyójú fajta).

Mezőgazdasági termelés

Szőlőhegy Zürich kantonban

A szőlőhegyként használt terület évente 2%-kal nő. A világ legnagyobb szőlőtermelői és a termelőterületek:

• Spanyolország 11 750 km²
• Franciaország 8640 km²
• Olaszország 8270 km²
• Törökország 8120 km²
• Amerikai Egyesült Államok 4150 km²
• Irán 2860 km²
• Románia 2480 km²
• Portugália 2160 km²
• Argentína 2080 km²
• Ausztrália 1642 km²

A szőlőtermesztés egyéb fontos tulajdonságai

• Magyarország a szőlő termeszthetőségének északi határán fekszik, mert a fajták csak kb. -15 C°-ig fagytűrők. E körülmény miatt nálunk a szőlő csak bizonyos művelésmódokon, megfelelő termőhelyeken termeszthető eredményesen.
• A filoxéra nevű kártevő (szőlő-gyökértetű) miatt kötött talajokon európai szőlőt csak oltványokon lehet termeszteni. Az oltvány alanya amerikai szőlő, mely ellenáll a filoxérának. Homoktalajokon a filoxéra nem tud megélni, így ott az európai szőlőket saját gyökéren is lehet termeszteni. A homoki szőlőtermesztés 19. századi elterjedése elsősorban ennek volt köszönhető.
• Az európai szőlőfajtáknak a filoxérán túlmenően további két fontos, szintén behurcolt betegsége is van, ezek a szőlőperonoszpóra és a lisztharmat. Mindkettő (három) a 19. században érkezett Európába Amerikából. A Vitis Vinifera fajtái fogékonyak ezekre a gombabetegségekre, ezért a hagyományos európai fajták csak vegyszeres védekezéssel menthetők meg.

Művelésmódok és termőhelyek

Magyarországon a termőhelyet és a rajta alkalmazott művelésmódot elsősorban a már említett fagytűrés határozza meg. A termőhelyeket - mely a művelésmódra is hatással van - alapvetően két csoportba tudjuk sorolni:

• hegyvidéki termőhelyek: Ilyen termőhelyeken a hideg, fagykárt okozó levegő természetes úton tud leáramolni a völgyekbe, mély fekvésű területekre, így mind a művelésmód, mind a megválasztható fajták száma nagyobb szabadsági fokú, mint síkvidéken. Ilyen termőhelyen azonban a terepviszonyok miatt a gépesítés nehézkesebb lehet, és mivel ezek általában kötött talajú területek, az oltványon való termesztés szükségessége növeli a költségeket. A hegyvidéki borok a fogyasztók körében hagyományosan népszerűbbek mint az alföldiek, mely a felkínált árban is megmutatkozik, így kikompenzálhatók a termesztésnél felmerülő esetleges nagyobb költségek. A hegyvidéki borok jobb minősége az ilyen helyeken az elképzelhetően kedvezőbb talajadottságnak, és a hegyoldal biztosította kedvezőbb napfény és hőellátottságnak köszönhetők. Jelentős korlát azonban az ilyen területek korlátozott mérete és ára (mivel gyakran más gazdasági tevékenység számára is biztosíthat kedvező feltételeket - lásd. Balaton-felvidék)
• síkvidéki (általában homoki) termőhelyek:Ilyen helyeken a természetes leáramlás és fagyzugmentesség gyakran nem biztosítható, bár amennyire lehet, kerülni kell a mély fekvésű területeket (laposokat). A homoki termőhelyek gyakorlatilag korlátlan méretekben és olcsón állnak rendelkezésre, a termesztés költségét pedig tovább csökkenti a saját gyökerű ültetvény alkalmazhatósága, valamint a terepviszonyokból adódó egyszerűbb gépesíthetőség. Magyarországon síkvidéki szőlőtermő táj a három alföldi borvidék területe: a Kunsági, a Csongrádi és a Hajós-Bajai borvidékek. A fagykár ellen a következő megoldásokat alkalmazzák:
  • Fejművelésű tőkék, téli takarással: Hagyományosan ez volt az elterjedt az alföldi szőlőtermesztésben a nagyüzemi szőlőtermesztés megjelenéséig. Bizonyos fajtákat azonban még most is csak így tudnak eredményesen termeszteni (pl. Kadarka).
  • Magaskordonos művelésmódok és fagytűrő fajták alkalmazása: Magaskordon alkalmazásával a termőrészeket el tudjuk távolítani a fagyzugosabb talajközeli helyektől, így valamelyest csökkenteni lehet a fagy okozta kárt. A teljes kordonkar elfagyása ellen azonban nem lehet védekezni. A nagyüzemi szőlőtermesztésben ez a módszer terjedt el. Az esetleges fagykárokat belekalkulálják a költségekbe.

A legfontosabb szőlőfajták

A szőlő csercsapos váltómetszése

Borszőlők

A legfontosabb borszőlőfajták Magyarországon:

Fehérborszőlő-fajták

• Bianca
• Chardonnay
• Cserszegi fűszeres
• Furmint (Tokaj, Tállya Somló)
• Hárslevelű (Tállya)
• Irsai Olivér
• Juhfark (Somló)
• Kéknyelű
• Leányka
• Olaszrizling
• Ottonel muskotály
• Rajnai rizling
• Rizlingszilváni (müller-thurgau)
• Sauvignon Blanc
• Sárfehér
• Sárga muskotály (muscat lunel)
• Szürkebarát (pinot gris, pinot grigio)
• Tramini
• Cirfandli (Pécs)
• Zöld veltelini

Vörösborszőlő-fajták

• Blauburger
• Cabernet franc
• Cabernet sauvignon
• Kadarka
• Kékfrankos
• Merlot
• Pinot noir
• Shiraz (syrah) Síráz városról elneveznve
• Zweigelt
• Portugieser (Kékoportó)

Egyéb borszőlők (területük kisebb)

• Budai zöld
• Csabagyöngye (vegyes hasznosítású, csemege- és borszőlő)
• Csókaszőlő
• Kékmedoc
• Kövérszőlő
• Kövidinka
• Kunbarát
• Kunleány
• Zala gyöngye
• Zefír
• Zengő
• Zenit
• Zeus

Direkt termők

Telepítésük tilos, illetve egyedi engedélyhez kötött, mivel a belőlük készült borok gyenge minőségűek, esetenként még az egészségre is károsak.

• Delavári (Daleware)
• Izabella
• Kurucvér
• Noah
• Otelló

Festőszőlők

• Bíborkadarka
• Tícián
• Turán

Csemegeszőlők

A legfontosabb csemegeszőlő-fajták Magyarországon:

• Afuz Ali
• Attila
• Cardinal
• Csabagyöngye (vegyes hasznosítású, csemege- és borszőlő)
• Favorit
• Itália kincse
• Kozma Pálné muskotály
• Mathiász Jánosné muskotály
• Narancsízű
• Néró
• Pannónia kincse
• Szőlőskertek királynője
• Saszla (Chasselas)

Lásd még

• Magyar szőlőfajták listája

Források

• A csemegeszőlő termesztése és felhasználása
• A szőlőnövény
• Szőlő.lap.hu - linkgyűjtemény
• Növénykatalógus: Vitis (Szőlő)
• A világ bortermelése és hazánk borászata
• Gourmandnet: Borokról röviden
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 914. o. ISBN 963-9257-15-X
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 827–828. o. ISBN 963-9257-07-9