Bortermő szőlő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bortermő szőlő
Érett szőlőfürtök
Érett szőlőfürtök
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicotyledonopsida)
Rend: Szőlővirágúak (Vitales)
Család: Szőlőfélék (Vitaceae)
Nemzetség: Szőlő (Vitis)
Faj: V. vinifera
Tudományos név
Vitis vinifera
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bortermő szőlő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bortermő szőlő témájú kategóriát.

Szőlőhegy Genf kantonban

A bortermő szőlő (Vitis vinifera) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának legnevezetesebb, gazdaságilag legjelentősebb faja — mint neve is mutatja, a legfontosabb bortermő szőlő.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bortermő szőlő az ókorban kinemesített növényfajok egyike. Távolabbi őse a jégkorszak után a Kaukázuson túl, a mai Irán, Örményország, Azerbajdzsán vidékén fennmaradt ligeti szőlő (Vitis silvertis, Vitis sylvertis, Vitis sylvestris, Vitis vinifera ssp. sylvestris), amiből mintegy hatezer éves evolúció hozta létre a váltivarú mai változatokat. Így, a termesztés hatására alakult ki - ásatások során szőlőmagvizsgálatokkal kimutatva - az időszámítás előtt második évezredtől a kerti (sativa-típusú) szőlő. Ezt vették át az Égei-tenger szigetein élő népcsoportok, akik tovább terjesztették a partvidéken. A nagyobb fürtű és nagyobb bogyójú bortermő szőlő mintegy 2000–3000 éves termesztés és szelekció eredménye, mely morfológiai, biológiai és rendszertani értelemben is annyira eltér elődjétől, hogy önálló faj rangjára emelkedett Vitis vinifera néven.[1]

Az erdei szőlő, ligeti szőlő, kerti szőlő, európai szőlő, bortermő szőlő fogalmakat a különböző szerzők rendszeresen egymást átfedő értelemben használják.

Bort már Ázsiában erjesztettek a szőlő levéből, és Mezopotámiában fejlett borkereskedelem alakult ki. I. e. 2100-ban Hammurapi már törvénnyel büntette a borhamisítókat. A borkészítés technikáját az egyiptomiak fejlesztették tovább.

A szőlőt i. e. 600 körül a föníciaiak és karthágóiak hozták át Európába. Útjaikon már külön üvegedényeket rendszeresítettek a borok szállítására, ivóedényeket annak fogyasztásához. A bor a görögöknél, főleg Itáliában tett szert komolyabb kulturális szerepre: a szőlő- és bortermelés fejlődését Dionüszosz kultusza segítette elő.

A szőlőkultúra a római birodalomban látványosan továbbfejlődött, a hatalmas területeket meghódító római katonák sokfelé elterjesztették a szőlőt.

A Vitis vinifera fajták rendszerezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szőlőfajták rendszerezése származás és morfológiai bélyegek alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyugati (occidentalis) fajták (convarietas=változatcsoport): pl. Szürkebarát, Rajnai rizling, Sauvignon, Merlot, Chardonnay
    • francia változat-alcsoport (subconvar. gallica)
    • ibériai változat-alcsoport (subconvar. iberica)
  • Pontusi fajták: Ezerjó, Furmint, Kadarka, Chasselas, Kékfrankos
    • grúziai változat-alcsoport (subconvar. georgica)
    • kelet-mediterrán változat-alcsoport (subconvar balcanica)
  • Keleti (orientalis) fajták: Afuz Ali, Kecskecsöcsűek, Damaszkuszi
    • kaszpi változat-alcsoport (subconvar. caspica)
    • előázsiai változat-alcsoport (subconvar. antasiatica)

hibrid fajták:

  • intraspecifikus (fajon belüli keresztezésből előállított fajta)
  • interspecifikus (a vitis nemzetség valamely más fajának keresztezésével előállított fajta)

Földrajzi elterjedés alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • világfajták: Chardonnay, Tramini
  • helyi fajták: Izsáki, Kéknyelű

A termés felhasználása szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • borszőlő fajták
    • fehérborszőlő-fajták
    • minőségi fehérborszőlő-fajták
    • tömegborszőlő-fajták
    • vörösborszőlő-fajták
  • csemegeszőlő-fajták
  • direkt termő és régi rezisztens hibridfajták

Nemzetközi alkalmazásban bővítendő a mazsolaszőlő fajtákkal.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szőlő fás szárú kúszó, kacsokkal kapaszkodó lián, mely vadon fejlődve a környezetében lévő tárgyakra (fákra) igyekszik felkapaszkodni, napfényhez, élettérhez jutni. A művelés körülményei között a szőlőnövényt metszéssel és egyéb fitotechnikai beavatkozások segítségével igyekszünk a termesztési célnak megfelelőre alakítani. Levelei karéjosak (3–7 karéj). Bogyótermése sötétlila, halványzöld vagy sárga, bogyónként többnyire 2–4 maggal.

Hasznosítása, típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyümölcsét étkezési célra fogyasztják; levéből gyümölcslevet, illetve bort készítenek.

A FAO adatai szerint a Föld területéből mintegy 75 866 négyzetkilométeren termesztenek szőlőt. A termés körülbelül 71%-ából bort készítenek, 21%-át friss gyümölcsként adják el, továbbá 2%-ot aszalnak meg mazsolának — ebben az összesítésben a gyümölcslének feldolgozott mennyiség nem szerepel. Egy hányadának levét cukormentes befőttekben használják édesítőszerként.

Bort szinte kizárólag a bortermő szőlő különféle fajtáiból állítanak elő. Néha, főleg Észak-Amerikában, a labruscát (Vitis labrusca) és a két faj több hibridjét is használják erre — ezek zömmel direkt termő fajták.

A termelés célja szerint megkülönböztetjük az étkezési célra termelt csemegeszőlőket és mazsolaszőlőket, valamint a borszőlőket.

Jelenleg mintegy 8–10 000 fajta borszőlőt termesztenek szerte a világon. Ezeket többféleképpen csoportosítjuk: egyrészt megkülönböztetjük az oltványról nevelt szőlőket a direkt termő fajtáktól, másrészt vörös, illetve rozéborokat adó, lila héjú gyümölcsöket termő fajtákat a fehérborokat adó, zöld, illetve sárga héjú változatoktól.

A mazsolaszőlő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mazsolaszőlőket kimondottan azért termesztik, hogy termésüket mazsolává aszalják. A mazsola minőségét rontja, ha mag marad benne, ezért erre a célra a külön erre a célra az i. e. 3. – 2. évezred óta kinemesített magtalan, illetve legfeljebb egymagvú változatok a legalkalmasabbak. A legismertebb ilyen fajták:

Mezőgazdasági termelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szőlőhegy Zürich kantonban

A szőlőhegyként használt terület évente 2%-kal nő. A világ legnagyobb szőlőtermelői és a termelőterületek:

A szőlőtermesztés egyéb fontos tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarország a szőlő termeszthetőségének északi határán fekszik, mert a fajták csak kb. -15 C°-ig fagytűrők. E körülmény miatt nálunk a szőlő csak bizonyos művelésmódokon, megfelelő termőhelyeken termeszthető eredményesen.
  • A filoxéra nevű kártevő (szőlő-gyökértetű) miatt kötött talajokon európai szőlőt csak oltványokon lehet termeszteni. Az oltvány alanya amerikai szőlő, mely ellenáll a filoxérának. Homoktalajokon a filoxéra nem tud megélni, így ott az európai szőlőket saját gyökéren is lehet termeszteni. A homoki szőlőtermesztés 19. századi elterjedése elsősorban ennek volt köszönhető.
  • Az európai szőlőfajtáknak a filoxérán túlmenően további két fontos, szintén behurcolt betegsége is van, ezek a szőlőperonoszpóra és a lisztharmat. Mindkettő (három) a 19. században érkezett Európába Amerikából. A Vitis Vinifera fajtái fogékonyak ezekre a gombabetegségekre, ezért a hagyományos európai fajták csak vegyszeres védekezéssel menthetők meg.

Művelésmódok és termőhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a termőhelyet és a rajta alkalmazott művelésmódot elsősorban a már említett fagytűrés határozza meg. A termőhelyeket - mely a művelésmódra is hatással van - alapvetően két csoportba tudjuk sorolni:

  • hegyvidéki termőhelyek: Ilyen termőhelyeken a hideg, fagykárt okozó levegő természetes úton tud leáramolni a völgyekbe, mély fekvésű területekre, így mind a művelésmód, mind a megválasztható fajták száma nagyobb szabadsági fokú, mint síkvidéken. Ilyen termőhelyen azonban a terepviszonyok miatt a gépesítés nehézkesebb lehet, és mivel ezek általában kötött talajú területek, az oltványon való termesztés szükségessége növeli a költségeket. A hegyvidéki borok a fogyasztók körében hagyományosan népszerűbbek mint az alföldiek, mely a felkínált árban is megmutatkozik, így kikompenzálhatók a termesztésnél felmerülő esetleges nagyobb költségek. A hegyvidéki borok jobb minősége az ilyen helyeken az elképzelhetően kedvezőbb talajadottságnak, és a hegyoldal biztosította kedvezőbb napfény és hőellátottságnak köszönhetők. Jelentős korlát azonban az ilyen területek korlátozott mérete és ára (mivel gyakran más gazdasági tevékenység számára is biztosíthat kedvező feltételeket - lásd. Balaton-felvidék)
  • síkvidéki (általában homoki) termőhelyek:Ilyen helyeken a természetes leáramlás és fagyzugmentesség gyakran nem biztosítható, bár amennyire lehet, kerülni kell a mély fekvésű területeket (laposokat). A homoki termőhelyek gyakorlatilag korlátlan méretekben és olcsón állnak rendelkezésre, a termesztés költségét pedig tovább csökkenti a saját gyökerű ültetvény alkalmazhatósága, valamint a terepviszonyokból adódó egyszerűbb gépesíthetőség. Magyarországon síkvidéki szőlőtermő táj a három alföldi borvidék területe: a Kunsági, a Csongrádi és a Hajós-Bajai borvidékek. A fagykár ellen a következő megoldásokat alkalmazzák:
    • Fejművelésű tőkék, téli takarással: Hagyományosan ez volt az elterjedt az alföldi szőlőtermesztésben a nagyüzemi szőlőtermesztés megjelenéséig. Bizonyos fajtákat azonban még most is csak így tudnak eredményesen termeszteni (pl. Kadarka).
    • Magaskordonos művelésmódok és fagytűrő fajták alkalmazása: Magaskordon alkalmazásával a termőrészeket el tudjuk távolítani a fagyzugosabb talajközeli helyektől, így valamelyest csökkenteni lehet a fagy okozta kárt. A teljes kordonkar elfagyása ellen azonban nem lehet védekezni. A nagyüzemi szőlőtermesztésben ez a módszer terjedt el. Az esetleges fagykárokat belekalkulálják a költségekbe.

A legfontosabb szőlőfajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szőlő csercsapos váltómetszése

Borszőlők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfontosabb borszőlőfajták Magyarországon:

Fehérborszőlő-fajták

Vörösborszőlő-fajták

Egyéb borszőlők (területük kisebb)

Direkt termők

Telepítésük tilos, illetve egyedi engedélyhez kötött, mivel a belőlük készült borok gyenge minőségűek, esetenként még az egészségre is károsak.

Festőszőlők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csemegeszőlők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfontosabb csemegeszőlő-fajták Magyarországon:

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bortermő szőlő témájú médiaállományokat.


  1. Kozma Pál: Szőlőtermesztés I. - 1966