Izabella (szőlőfajta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izabella
direkt termő
Hungarian red grape Isabelle.jpg
Egyéb nevei Isabella, Alexander, Black Cape, Borgoña, Dorchester, Framboisier, Fragola, Raisin De Cassis, Moschostaphylo, Kerkyraios, Tzortzidika
Eredet USA
Nemesítő neve William R. Prince
Nemesítés alapfajtái Vitis labrusca és Vitis vinifera
Nemesítés éve 1816
Hazai elterjedtsége csak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik
Általános elterjedtsége USA, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldávia, Ukrajna, Brazília
Fürt leírása középnagy, laza
Érési időszak október eleje
Művelésmód kordon
Megjegyzések Magyarországon kiszorult a termesztésből

Az Izabella vagy „Eper szőlő” egy régi direkt termő, áthatóan labruska (róka) ízű és illatú szőlőfajta, amely az Amerikában őshonos, vadon termő Vitis labrusca és az európai Vitis vinifera egyik ismeretlen ágának hibrid fajtája. Telepítése, pótlásra való felhasználása Magyarországon évtizedek óta tilos, az érvényes Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni. Hazánkban kizárólag kiskerti termesztésben találkozunk vele.

Eredete, elterjedtsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Izabella fajta előállítása az amerikai William R. Prince szőlőnemesítő nevéhez fűződik, aki a keresztezendő szőlőtőkéket a dél-karolinai Isabella Gibbstől kapta, majd az új fajtát az asszonyról nevezte el 1816-ban. Az Izabella fajta igen hamar, 1820-ban Európába került, elsőként Franciaországban, majd az elzászi szőlősgazda Baumann-fivérek közvetítésével Németországban terjedt el.

A fajta mai ültetvényeit világszerte 70.000 hektárra becsülik, amelynek közel egynegyede Brazíliában terem. További jelentős termőterületei Amerikában (Dél-Karolina, Delaware, Virginia) és az egykori Szovjetunió utódállamainak területén vannak; Azerbajdzsán, Grúzia, Moldávia és Ukrajna szőlő- és bortermelő vidékein. Megtalálható még Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Svájcban, de általános tendenciaként Európából kiszorulóban van.

Legalább 50 hasonneve létezik, amelyek közül a legismertebbek: Alexander, Black Cape, Borgoña, Champania, Constantia, Dorchester, Framboisier, Fragola, Raisin De Cassis, Moschostaphylo, Kerkyraios, Tzortzidika, Uhudler és Isabella [1]

Ausztriában, a mai Dél-Burgenland területén viszonylag ismert szőlőfajta. Uhudler-ként ismerik, nedűjének színe a rozé borhoz hasonló. Bora "olcsó lőré", de jól fejbevágja az embert.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkéje igen erős növekedésű, bőtermő. Fürtje közepesen nagy, laza; bogyói közepesek, sötétlilás kék színűek, gömbölyűek, nyálkás húsúak, vastag héjúak. Október elején érik, fagytűrő, rothadásnak és gombabetegségeknek ellenáll.

Bora erős, jellegzetes labruska ízű asztali vörös- , illetve rövid erjesztéssel könnyebb rozébor.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 244. oldal; ISBN 963-230-442-X
  • Borlexikon [2]
  • Farbatlas der Rebsorten, 300 Sorten und ihre Weine, Verlag Eugen Ulmer, 2. Auflage, 1998, ISBN 3800157195
  • Norbert Tischelmayer: Wein-Glossar. 2777 Begriffe rund um den Wein, Np Buchverlag, Mail 2001, ISBN 3853261779
  • Der Brockhaus Wein, Verlag F. A. Brockhaus, 1. Ausgabe 2005, ISBN 3-7653-0281-3