Aszalás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dry fruit.jpg

Az aszalás egy alapvetően gyümölcstartósítási eljárás. Ennek eredményeként a kezelt gyümölcs összetöpped, elveszti víztartalmának és tömegének nagy részét.

Kezelési eljárás leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megfelelő éghajlaton, sivatag közelében az aszalás a Nap segítségével történt az ókorban, középkorban. Egy tiszta ponyvát esőtől védhető, szellős helyen kiterítettek; az aszalásra szánt gyümölcsöt megfelelő távolságra egymástól a ponyvára helyezték, s hagyták, hogy a Nap kiszárítsa. A minőséget ízleléssel ellenőrizték. Régről ismert aszalt gyümölcsök pl. a mazsola (szőlő), füge. Ezt a hagyományos eljárást még manapság is sok helyen használják elektromos berendezések hiányában pl. házaknál. Léteznek fából, illetve újrahasznosított anyagokból készült napkollektoros, sörkollektoros aszalóberendezések is.[1] [2]

A ma általánosan ismert eljárás lényege, hogy közepesen meleg eszközzel (régen kihűlő kemencében, ma speciálisan erre készített elektromos aszalóval) lassan kiszárítják a megfelelően előkészített gyümölcsöt. A szárítási folyamat során a C-vitaminnak akár a fele, a béta-karotin-tartalomnak pedig az ötöde is veszendőbe mehet.

Az aszalás ma ismert legkorszerűbb módszereinél kevésbé drasztikus hőkezelést alkalmaznak. Így a gyümölcs értékes enzimjei, vitaminjai (a C-vitamin kivételével), nem bomlanak el és az eljárás folytán elvesztett víz hiánya miatt koncentráltabban vannak jelen. Eközben a víz hiány és a magasabb cukorkoncentráció, meggátolja az esetleges rothadást, penészedést.

A fagyasztva szárítás (liofilizálás) a fagyasztók használata óta terjedt el világunkban. Ezen eljárás során a gyorsfagyasztáskor képződött jégkristályokat alacsony hőmérsékleten távolítják el, s így a C-vitamin-veszteség minimálisra csökken.

Kereskedelmi forgalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aszalt gyümölcs a kereskedelemben is kapható. Leginkább ezeket a gyümölcsöket aszalják: alma, ananász, kajszibarack, körte, szilva, szőlő, füge.

Aszalható és kapható a kereskedelemben több gomba fajta és zöldségféle is. Az aszalt gombát általában (aszalva, vagy az aszalványt porrá törve), levesek, mártások, húsételek készítésére, vagy ízesítésére használják. A zöldségféléket a nyers állapotúakhoz hasonlóan használják fel, az aszalás célja leginkább az eltarthatóság. Ilyenek lehetnek: Vöröshagyma, sárgarépa, petrezselyemgyökér stb.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ’’Recept’’ Főszerkesztő: Csaba Emese: Gyógyító ételek, ártalmas ételek. Nyomdai előkészítés: Alinea Kft.,Bp. 1. magyar nyelvű kiadás. Budapest: Reader's Digest Kiadó Kft. 1996. ISBN 9638475234, ISBN 9789638475084   120. oldal

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]