Noah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Noah
direkt termő
Sépajnoah.JPG
Egyéb nevei Belo Otelo, Charvat, Tatar Rizling
Eredet USA
Nemesítő neve Otto Wasserzicher
Nemesítés éve 1896
Hazai elterjedtsége csak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik
Általános elterjedtsége USA, Franciaország, Románia, Horvátország, Ausztria és Olaszország
Fürt leírása középnagy, tömött
Érési időszak szeptember vége, október eleje
Megjegyzések Kiszorul a termesztésből.

A Noah a leggyengébb minőséget adó, erős labruska (róka) mellékízű, direkt termő szőlőfajta. Az Amerikában honos Vitis labrusca és Vitis riparia ősöktől származó Hartford[1] és Taylor fajtákból 1896-ban Otto Wasserzicher állította elő. Jelentős nemzetközi termőterületei USA, Franciaország, Románia, Horvátország, Olaszország és Ausztria szőlő- és bortermelő vidékein fekszenek, de az európai termőterületekről fokozatosan kiszorul. Magyarországon régebben a Nyugat-Dunántúlon és Heves megyében termesztették. Telepítése, pótlásra való felhasználása évtizedek óta tilos, a jelenlegi Bortörvény rendelkezése alapján tőkéit 2000 végéig ki kellett vágni.

Hasonnevei: Belo Otelo, Charvat, Flaga Alba, Fraga, Noa, Noé, Noka, Noha, Nova, Nove, Otelo Belo, Tatar Rizling.


Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tőkéje erős növekedésű, bőtermő. Levele durva szövetű. Fürtje közepesen nagy, tömött; bogyói közepesek, gömbölyűek, világos, sárgászöldek nyálkás húsúak, könnyedén peregnek, erős labruska ízűek. Szeptember második felében, október elején érik. Fagytűrő, gombabetegségeknek ellenáll.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 244. oldal; ISBN 963-230-442-X
  • Borlexikon [1]
  • Pierre Galet: Dictionnaire encyclopédique des cépages Hachette Livre, 1. Auflage 2000 ISBN 2-01-236331-8

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]