Mazsola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pasas.JPG

A mazsola leginkább magtalan vagy legfeljebb egymagvú szőlőfajták aszalt, illetve megaszalódott bogyója. Nedvességtartalma a friss gyümölcsének körülbelül a negyede.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legolcsóbb módja a késői szüret, ami előtt a szőlőszemek már a tőkén összetöppednek, de a bogyókat gyakran részben vagy teljesen különféle aszaló berendezésekben szárítják ki. A szőlőt óvatosan szüretelik és válogatják, hogy a szemeken lehetőleg ne maradjanak kocsánycsonkok. A gyümölcsöt hideg vízzel mossák, majd szárítják és osztályozzák; a nedvességtartalmát gőzöléssel állítják be. A terméket préselik, és úgy csomagolják.

A világ mazsolatermelése 1995-ben 1,1 millió tonna volt. A legnagyobb termelők:

Magyar iratokban először a 16. században említették.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetlenül is ehető, csemegének illetve bor- avagy sörkorcsolyának gyakran (sózott) olajos magvakkal keverik. Gyakorta használják különböző cukrászati készítményekben (süteményekben, tortákban, fagylaltokban stb.) és csemegeborok készítéséhez is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 827–828. o. ISBN 9639257079