Szőlővirágúak

Szőlővirágúak
A szőlő (Vitis vinifera) bogyótermése
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Rosids Rend: Szőlővirágúak (Vitales) Család: Szőlőfélék (Vitaceae)
Nemzetségek
Acareosperma Ampelocissus Ampelopsis Cayratia Cissus Clematicissus Cyphostemma Leea Nothocissus Vadszőlő (Parthenocissus) Pterisanthes Pterocissus Rhoicissus Tetrastigma Szőlő (Vitis) Yua

A szőlővirágúak (Vitales) a zárvatermők törzsébe (Magnoliophyta), a valódi kétszikűek kládjába (eudicots), az APG III-rendszer szerint a rosids csoportba tartozó rend. Korábbi, morfologikus rendszerekben a bengevirágúak (Rhamnales) egyik családjának tekintették. A rendbe ma egyetlen család tartozik, a szőlőfélék (Vitaceae).

A szőlővirágúak karéjos levelű, kacsokkal kapaszkodó, bogyóterméssel rendelkező fásodó szárú cserjék ritkán szukkulens törzsű kis fák. Hajtásrendszerük elágazása szimpodiális, azaz áltengelyes: kacsban vagy fürtben végződik, a főtengely szerepét a levélhónaljakban lévő oldaltengely veszi át. A kúszó fajok kacsai kétfélék lehetnek:

• egyszerű, szálas, köröző mozgással keresi a támasztékot (nutáció), majd ha megtalálja spirálisan megcsavarodik, s elfásodik;
• a csúcsán tapadókorongot visel, mely az epidermiszsejtek burjánzásából jön létre, nutációt csak ritkán végez, de csúcsi epidermiszsejtek levegőn megszilárduló nyálkát választanak ki, így a növény sima felületeken is meg tud kapaszkodni.

Virágaik általában kétivarúak, fürtös fürtvirágzatba rendeződnek. Vannak köztük egyivarú virággal rendelkező egy- vagy kétlaki fajok is. Öttagú virágaikról nyíláskor lehullanak a felül összenőtt sziromlevelek, csak a csésze marad meg. Magvaik tojásdadok vagy körte alakúak.

Mintegy 14 nemzetségük és 850 fajuk főleg a szubtrópusi és trópusi területeken él.

Ősi kultúr- és dísznövények tartoznak a rendbe. A szőlővirágúak rendjében gyakorlati szempontból a szőlő (Vitis) nemzetség a legfontosabb, mely a legrégebben termesztett kultúrnövényünk (már 6–7 ezer évvel ezelőtti ó-egyiptomi falfestmények is szőlőkultúráról tanúskodnak). Magyarországon a rómaiak kezdték termeszteni Kr. e. III. században. Termése csemegeként fogyasztható, sajtolt, kipréselt levéből pedig erjedéssel készül a legelterjedtebb szeszes ital, a bor.

Forrás és ajánlott irodalom

• Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. ISBN 963-05-0533-9
• Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007