Kövidinka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kövidinka
fehérborszőlő
Eredet Magyarország
Hazai elterjedtsége Kunsági, Csongrádi borvidék
Általános elterjedtsége Szlovénia, Románia, Balkán-félsziget
Fürt leírása közepes vagy kicsi, tömött
Érési időszak október vége
Művelésmód gyalogművelés
Borának jellemzői lágy, zamatos asztali bor
Megjegyzések Rendkívül szívós, ellenálló fajta.

A kövidinka tömegborszőlő-fajták közül hazánkban a legelterjedtebb, őshonos, késői érésű fehér szőlőfajta. A természetes fajtarendszerezés szerint a balkáni változatcsoportba tartozik. Az Alföld szőlőtermesztésének meghatározó szőlője. További nagyobb ültetvényeit Közép-Európában – Szlovénia, Románia és a Balkán-félsziget bortermelő területein találjuk.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiváló termelési biztonságú szőlőfajta. Levele kerek, alig tagolt. Fürtje tömött, a bogyók zöldes pirosak, alacsony savtartalmúak. Késői érésű, rendszerint október második felében szüretelik, nem ritkán kisebb fagyok és lombhullás után. Mustja az évjáratok többségében október közepén sem igen haladta meg a 14 fokot. Ültetvényeit az őszi fagy gyakran megperzseli, ilyenkor az elvékonyodott bogyók a cukortartalmukat koncentrálják, jobb minőségű (18-20 mustfok) mustot adnak. A kövidinka ellenálló és alkalmazkodóképessége igen jó, talajban sem válogat, zöldmunka igénye kicsi, a téli, tavaszi fagyok után jól regenerálódik. Fürtjei nem rothadnak. Több kedvező tulajdonsága miatt a nemesítők keresztezéses nemesítésben szülőként használták.

Bora könnyű, lágy kellemes zamatú asztali bor, fajtajelleges illattal.

A hajósi borospincékben komoly hagyománya van többek között ennek a fajtának is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 237. oldal; ISBN 963-230-442-X
  • Borlexikon [1]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]