Tapolca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tapolca
Tapolca 020.jpg
Tapolca látképe a Szent György-hegyről
Tapolca címere
Tapolca címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Tapolcai
Kistérség Tapolcai
Jogállás város
Polgármester Császár László (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8300
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 15 966 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 252,60 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 63,48 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tapolca  (Magyarország)
Tapolca
Tapolca
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 58″, k. h. 17° 26′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 58″, k. h. 17° 26′ 29″
Tapolca  (Veszprém megye)
Tapolca
Tapolca
Pozíció Veszprém megye térképén
Tapolca weboldala

Tapolca város Veszprém megyében, a Tapolcai járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tapolca térképe

Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence közepén helyezkedik el. A várost körülölelik a Tapolcai-medence bazalthegyei. Ahol az egykori Pannon-tenger vizéből lerakódott üledékekre szétfolyt a bazalt, megvédte azokat a szél és víz koptató munkájától. Így alakultak ki a térszín egykori magasságát „tanúsító”, kúp vagy koporsó alakú tanúhegyek. A várost délről elkerüli a 77-es főút. A város vasútállomása a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk- és a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalak csomópontja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tapolca városközpontja
A Malom-tó

A legrégibb település nyomaként az i. e. 5500–i. e. 4500 közötti Starcevo-Kőrös kultúrához tartozó újkőkori ház maradványait tárták fel 1987-ben a Templomudvarban. A régi téglagyár közelében egy késő vaskori temetőt a tártak fel.

A rómaiak által az 14. században épített 6 méter széles, kőből készült utak a város több pontján is megtalálhatóak. Az romanizált lakosság 453-ig hun fennhatóság alatt élt, majd a területet 586-ig a longobárdok uralták.

Először akkor említik írásban (1182–1184), amikor III. Béla király (Csump nevű) udvari papjának adományozott egy berket Tapolca és Keszi között. A Tapolcza név magyar eredetű, magas pontot jelent (vagy szláv eredetű melegvízű forrás). II. András király 1217 körül Turul ispánnak adományozta a területet, ekkor a neve: Turultapolcza lett. Az ekkor épült kúria és román stílusú templom nyomai megmaradtak. 1346-ban ismét királyi birtok, s az egyik oklevél szerint 1347-ben Nagy Lajos király a mai Városlődön lévő karthauzi kolostor szerzeteseinek adományozta, akik egyik birtokközpontjukká fejlesztették a mezővárost. A város a veszprémi egyházmegye tizedszedési központja, vámhely és a zalai esperesség központja lett.

A karthauziak a 15. század közepén fallal és védművekkel vették körül udvarházukat. A török hadak az 1554. évi hadjáratukkal foglalták el a várost.

A 17. században, amikor a városka Padányi Biró Márton veszprémi püspök tulajdona lett, ismét kiépítették a védelmi rendszert. Ekkor a státusa: erősített püspöki-mezőváros, 7 ökrös, 21 gyalogjobbágy és 41 szabad hajdú élt itt. Szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharcban is.

Az 1770-ben elvégzett összeíráskor 374 mezővárosi családban 1850 személy élt. A lakosság gyorsan gyarapodott, 1802-ben már 2472 személy élt a városban, jórészt katolikusok. Mezőváros rangját 1871-ben elvesztette, ennek ellenére gyorsan fejlődött.

1891-ben megépítették a Tapolca–Sümeg, 1903-ban a Tapolca–Keszthely és 1909-ben a Tapolca–Budapest vasútvonalat, ami nagy jelentőségű volt a város polgárosodásában. Számos közintézmény települt a városba, ami járási székhely lett. 1863-ban és 1908-ban tűzvész pusztított.

A fejlődést a környéken telepített szőlőültetvények is elősegítették. Tapolcán 1925-ben a 25 nagykereskedő közül 15 a bor kereskedelmével foglalkozott. Az ipari munkások száma is növekedett a fafeldolgozásban, a szeszfőzésben és a vasútnál. A második világháborúban a település hatalmas veszteségeket szenvedett: nyolcszáz zsidó lakosát deportálták.

1966. március 31-én a települést ismét várossá avatták, és még ebben az évben a bakonyi bauxitbányászat központja lett. Ekkor a város fejlődése új lendületet vett, kiépült az Y-házairól ismert Bauxitváros lakóterület, új üzemek épültek, (például bazaltgyapot-gyár), szélesedett a kereskedelem, kiépült az iskolahálózat, és közművelődési létesítményeket hoztak létre. A város a Balaton-felvidék jelentős ellátásszervező kisvárosává vált.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tapolca minden irányból jól megközelíthető, a városba három vasútvonalon és hét közúton juthatunk el.

Közút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tapolca római kori elődjén haladt keresztül az Aquincumot Itáliával összekötő legrövidebb útvonal. Jelenleg is fontos útvonalak találkoznak Tapolcán. Eljuthatunk Veszprém, Balaton, Keszthely, Sümeg, Devecser irányába. A városközpont tehermentesítése érdekében 2002-ben készült el a települést délről elkerülő út utolsó szakasza.

A rendszeres távolsági buszközlekedés 1929-től indult. Napjainkban az összes környező település, valamint a Dunántúl számos városa elérhető közvetlen buszjárattal. 2013. július 1-től az elektronikus útdíjfizetési rendszer elindulásával egyetemben a 7301 jelű Veszprém-Tapolca-Lesencetomaj 84-es főút közötti összekötő útból létrejött a 77-es főút, így a város a főúthálózatba is bekapcsolódott.

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tapolcára tartó vasútvonalak közül elsőként az 1891-ben átadott Tapolca–Ukk-vasútvonal épült meg. A [[|balatonszentgyörgyi]] vonalat 1903-ban, a budapesti összeköttetést biztosító székesfehérvári vonalat 1909-ben nyitották meg. Amíg a Déli Vasút vonalait a MÁV át nem vette, a tapolcai vonatok Adonyszabolcs (mai nevén Pusztaszabolcs) állomás érintésével közlekedtek Budapestre. Az így kialakult vasúti csomópont miatt gyakran emlegetik Tapolcát a Balaton északi kapujának.

A Dunántúl számos települése elérhető közvetlenül Tapolcáról. A BudapestBalatonfüred– Tapolca viszonylaton gyorsvonatokkal utazhatunk.

A mai napig üzemben lévő zalahalápi iparvasutat 1927-ben építették. A Tapolcát és a diszeli kőbányát összekötő keskeny nyomtávolságú vasút 1943-tól 1982-ig üzemelt, a kisvasúttal bazaltot szállítottak a nagyvasúti átrakóhoz.

Városi közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első városi buszvonalat 1958-ban hozták létre a vasútállomás és a kórház között. Jelenleg a városi közlekedést az MB Balaton Személyszállító és Szolgáltató Kft. által üzemeltetett autóbusz körjárat szolgálja, amely a Juhász Gy. u. – Köztársaság tér – Ady E. u. – Sümegi út – Május 1. u. – Keszthelyi út – Dobó tér – Keszthelyi út – Vasútállomás – Május 1. u. – Sümegi út – Deák F. u. – Kossuth L. u. – TESCO – (Diszel) – TESCO – Berzsenyi u. – Juhász Gy. u. útvonalon halad. A körjárat menetideje 40 perc, Diszel érintésével 50 perc. A követési időköz 10 és 50 perc között változik, naptól és napszaktól függően.

Téli Tapolca, Malom-tó panoráma felvétel
Téli Tapolca, Malom-tó panoráma felvétel

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barlangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tavasbarlang

A szakemberek bizonyították, hogy Tapolca több feltárt barlangja közös rendszert alkot, ezzel Magyarország negyedik leghosszabb barlangrendszere.[3]

A Tavasbarlang teljes hossza 3280 méter, mélysége a bejárattól számítva 16 méter. A mészkő repedéseibe bejutó víz alakította ki. A barlangot 1903-ban fedezték fel kútásás közben, Tóth Pál pékmester telkén (Németh Ferenc és Biró Gyula kőműves-kútásó mesterek). 1912-ben elkészült a villanyvilágítás, és a barlangot megnyitották a látogatók előtt. A barlang a nyirádi bauxitbányászat vízszintsüllyesztése miatt sokáig vízmentes volt, és le is zárták. A bányászat befejezése után a karsztvíz szintje helyreállt, és egy 250 m-es szakaszát (amiből 180 m-t csónakkal kell megtenni) ismét megnyitották. A csónakos körtúrán a víz mélysége 0,4–3 m. Egy-egy csónakba hárman ülhetnek, a jármű 220 kg-ig terhelhető. A csónakázó rész áteresztőképessége 130 látogató óránként. A tavasbarlang nagyobbik része víz alatt van, nem látogatható.

A barlangba 73 lépcsőn juthatunk le. Odabent a hőmérséklet 20°C, a relatív pártartalom több mint 90%.

A Kórház-barlang teljes hossza 2850 méter, mélysége a bejárattól számítva 14 méter szárazon, víz alatt 36 méter. A barlangot a kórház területén a tüdőpavilon építésekor, 1925-ben fedezték fel. A barlangot klímájának különlegessége miatt gyógyászati célra használják, megalapozva Tapolca gyógy-idegenforgalmi szerepét. A barlang nem látogatható, feltárása és kutatása jelenleg is folyik.

2010. november 26-án két újabb barlangi tavat fedeztek fel Tapolcán a Berger Károly-barlangban, melyek átmérője 23 illetve 30 méter, így jelenleg ezek Magyarország legnagyobb vízfelülettel rendelkező barlangi tavai. A Tapolcai Plecotus Barlangkutató Csoport, amely 1986 óta kutatja a Tavasbarlangot, 2002-ben kezdte el az egykori sekély tengerben lerakódott mészkőben kialakult barlang feltárását. A két üregbe egy tizenkét méter mély kúton keresztül lehet leereszkedni.[4]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi Múzeum (Templom domb 8.; 46° 52' 58.6308" N, 17° 26' 34.7316" E). Közép-Európa egyik legrégibb népiskolájában helytörténeti kiállítást és iskolamúzeumot rendeztek be. A régi iratok szerint az egykori végvár várkastélyának romjaira épült Kántorház már 1726-ban állt. Falai között tanulta a betűvetést Batsányi János (1763-1845), a felvilágosodás nagy költője. A múzeum eredetileg pedagógiatörténeti gyűjtemény volt, majd a várost bemutató régészeti, történeti, néprajzi, ipartörténeti és képzőművészeti anyaggal egészítették ki. Itt láthatók a helyi ásatások leletei, és kőtár is várja a látogatókat. Nyitva május 31-ig hétfő-péntek: 9:00-16:00; nyáron hétfő kivételével 10:00-17:00 (Kirándulástervező).
  • Marton Galéria állandó kiállítás Marton László műveiből

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Borbála, a bányászok védőszentje
Szentháromság–szoborcsoport
Az I. világháborús emlékmű
A szobor eredeti (50 cm-es) kisplasztikáját a művész 1972-ben mintázta legidősebb lányáról, az akkor 5 éves Évikről. Az eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Nagyobb változata 1990 óta ül a Dunakorzón, a Vigadó előtt, a másodpéldány került Tapolcára. Egy további másolata Tokióban, a Tokyo Metropolitan Art Space kulturális központ koncertterme előtti csarnokban látható.
A bronzszobor bazalt kövekből rakott talpazaton áll. Fején korona, egyik kezében mécses, másikban pálmaág, mellette vártorony. Talpazatán a réztábla felirata: Szent Borbála a bányászok védőszentje. 2000-ben állíttatta a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat
    • Múltunk, 1988. Templomdomb 6. (A templomdombi iskola előtt; É: 46.880549, K: 17.442014).
Márvány posztamensen guggoló bronz férfialak, kezében római cserépedény töredékével.
    • Szomorú történelmünk, 1990. Hősök tere (É: 46.882067, K: 17.435350).
Romos kőfal előtt álló, csuklyás bronz alak.
    • Pásztorfiú, 1943. Köztársaság tér (a szobrász szülőháza előtt; É: 46.885056, K: 17.442624)
Alacsony kőtalapzaton álló bronz alak. A művész legelső műveinek egyike.
    • Négy évszak, 1992. Malomtó park (É: 46.881770, K: 17.440238)
Alacsony kőoszlopokon álló, allegorikus alakok.
    • Bányászok – térplasztika, 1972. Kossuth utca 2. (a Bauxitbányászati Kft. székháza előtt; É: 46.882768, K: 17.441472)
450 cm x 25 cm x 175 cm-es, figurális mészkő kompozíció szocreál stílusban.
    • Wass Albert – mellszobor, 2008. Batsányi J. u. 1.
A szobrász utolsó alkotása. A költő-író bronzszobra a nevét viselő könyvtár és múzeum előtt áll (Veszprém).
A költő bronz alakja mészkő talapzaton áll.
Batsányi hitvese, Baumberg Gabriella osztrák költőnő bronz mellszobra a Malom-tó közelében, mészkő talapzaton látható. Talapzatán a felirat: BATSÁNYINÉ BAUMBERG GABRIELLA 1766-1839.
  • Szőlőt szedő lányR. Törley Mária (szobrász) és Papp Zoltán (építész) munkája, 2010. Batsányi tér (Az Alsó-tó nyugati oldalán, a játszótér és a forrás között; É 46.880831, K 17.440683).
Az asszonyos csípőjű, mezítláb álló bronz leányka kb. 120 cm magas. Az építész munkája a talapzat és a kőtömbökből kialakított környezet.
  • Ülő katonaUngvári Lajos munkája, 1970. Dobó István tér (az egykori laktanya közelében, a helyőrségi klub bejáratánál; É: 46.880274, K: 17.408953).
Az ülő alak testtartása mesterkélt, életszerűtlen.
  • Geometrikus figurákNyírő Gyula, 1969. Ady Endre utca 12. (lakótelepi ház falán; É: 46.883900, K: 17.439513).
Szerény síkdíszítmény stilizált alakokkal.
  • I. világháborús emlékműMaugsch Gyula, 1930. Hősök tere, (a tér közepén; É: 46.882430, K: 17.435496).
Nagy, lépcsős talapzaton bronz katona áll; kezében zászló és puska. A talapzaton bronz táblán az elesettek nevei, az 1914-1918 felirat és koronás magyar címer.
  • Kosfejes ivókútRaffay Béla, 1995. Malomtó park (É: 46.882890, K: 17.441358).

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk a szobrokról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városközpont, Malom-tó
Tapolca–Bauxitváros: Y-házak
  • Fő tér
  • Malom-tó: Az ódon épületekkel, magas kőfalakkal és vendéglátó helyekkel körülvett tó a városka legfontosabb turisztikai célpontja. Itt fakadnak a település névadó forrásai, amelyeket talán már a rómaiak is visszaduzzasztottak, hogy malmot hajtsanak vele (Kirándulástervező). A tótól indul a Malomtó sétány.
  • Romkert. Láthatóak a 13. századi birtokközpont, valamint az erre épült karthauzi erősség és a 17. században kibővített vár kapujának és farkasvermének konzervált romjai.
  • Városi Múzeum
  • Vízimalom
  • Y-házak
  • A településen áthalad az Országos Kéktúra.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1763. május 9-én Batsányi János költő.
  • Itt született Török János közgazdász, (1809–1874).
  • Itt élt Cserhát József Batsányi-díjas költő, író, szerkesztő (1915–1969).
  • Itt született Marton László (szobrász) (1925–2008), a kortárs képzőművészet egyik legjelentősebb mestere. A Marton László Galéria állandó kiállítás és számos köztéri szobor őrzi az emlékét.[5]
  • Itt született (1960) és itt él Németh István Péter költő, műfordító, irodalom-történész.
  • Itt született Sümegi Pál (1960) egyetemi docens, az MTA doktora, geológus, régész, az SZTE Földtani- és Őslénytani Tanszék tanszékvezető egyetemi docense.
  • Itt született Tóth Vera és Tóth Gabi, a Megasztár első és második évadában felfedezett énekes testvérpár. Vera az első széria győztese és az év hangja, míg húga, Gabi, a 3. helyet szerezte meg a második szériában.
  • Itt született Kustánczi Lia, aki 2005-ben indult a playmate választáson. 2006-ban a CKM májusi és júniusi címlapján jelent meg. Ugyanebben az évben megalakult a CKM BIKINI TEAM, aminek a csapatkapitányaként tevékenykedik, folyamatos CKM megjelenésekkel.
  • Itt született Boczkó Gábor párbajtőröző. Olimpiai ezüstérmes: 2004 párbajtőr csapat; olimpiai 4.: 2008 párbajtőr egyéni; olimpiai 5.: 2008 párbajtőr csapat; vb-bronzérmes: 2007 párbajtőr csapat; Európa-bajnok: 1997, 2002, 2003 párbajtőr egyéni, 2006, 2007 párbajtőr csapat. Klubja: Honvéd.
  • Itt született Szalai Gyöngyi olimpiai bronzérmes párbajtőröző.
  • Itt élt Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tapolca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Összeköttetést találtak a Tapolcai-barlangrendszer két része között – index.hu, 2013. január 22.
  4. http://www.origo.hu/tudomany/20101213-magyarorszag-legnagyobb-barlangi-tavait-fedeztek-fel-tapolcan.html
  5. Hajó Magazin Honlapja :: Túracélpontok :: Tapolca  A források városa]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tapolca témájú médiaállományokat.