Belovár

Ávilai Szent Teréz-templom

Belovár címere

Belovár zászlaja

Közigazgatás

Ország

Horvátország

Megye

Belovár-Bilogora

Rang

város

Polgármester

Antun Korušec

Irányítószám

43000

Körzethívószám

(+385) 043

Népesség

Teljes népesség

27 099 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

218 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

130 m

Terület

191,9 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Belovár

Pozíció Horvátország térképén

Koordináták: é. sz. 45° 54′ 0″, k. h. 16° 50′ 0″

é. sz. 45° 54′ 0″, k. h. 16° 50′ 0″

Belovár weboldala

Belovár (horvátul Bjelovar, németül Belowar) város Horvátországban Belovár-Bilogora megyében.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
- 3.1 Kultúra
- 3.2 Gazdaság
  - 3.2.1 Média
4 Testvértelepülések
5 Emberek
6 Jegyzetek
7 Külső hivatkozások

Fekvése [szerkesztés]

Kaproncától 35 km-re délre a Bilogora-fennsík déli részén, fontos útvonalak találkozási pontjában fekszik. Közigazgatásilag 31 település tartozik hozzá.

Nevének eredete [szerkesztés]

Neve a szláv bel (= fehér) és a magyar vár szavak összetétele.

Története [szerkesztés]

1413-ban említik először. Régi magyar neve Bélavár. A korábban jelentéktelen település Mária Terézia idejében lett igazi nagyváros, amikor a katonai határőrvidék fontos központjává vált. Mai, szabályos városszerkezete ennek a nyomait őrzi. 1756-ban új erődítményt építettek ide, mely 1871-ig a varasdi határőrvidék szentgyörgyvári ezredének székhelye volt. 1874-től szabad királyi város, 1886-tól a trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye székhelye. A Belovár és Kőrös közötti vasútvonal az 1890-es években készült el, mely a település fejlődését nagyban elősegítette.

1910-ben 7231 lakosából 5270 horvát, 839 szerb, 333 magyar, 316 cseh és 315 német volt. Barokk templomát Avilai Szent Teréz tiszteletére szentelték. Ma 41 000 lakosú megyeszékhely.

Belovár megye központját először 1432-ben említik az oklevelek. Későbbi történelme során mint katonai erődítmény fejlődött, amiről 1660-ból származó alaprajzok tanúskodnak. Ugyanezt a szerepet a határőrvidékben és a törökök elleni hadban is betöltötte. Belovárt a varasdi katonai körzet katonai, majd adminisztratív központjának nevezték ki, ami e városnak további fejlődésében mély nyomot hagyott. Mária Terézia okmányával 1772-ben Belovárt mezővárosi rangra emelték, a Militar Kommunität különleges előjogaival. 1874-ben szabad királyi városi jogot kapott. Belovár ma is fontos közigazgatási központ.

Annak ellenére, hogy a vidéket későbbi fejlődése során az ipar jellemzi, a környéket pedig a mezőgazdaság, Belováron már korán, a 18. században fejlődni kezd a selyemfeldolgozó ipar. 1772-ben felépült a szövőgyár. A városban a ma létező iparok közt a legfejlettebb az élelmiszer, fafeldolgozó és fémfeldolgozó ipar. Ezenkívül manapság Belovár oktatási központ, és diákok városa is.

Gazdag művelődési öröksége bele van építve e tájnak idegenforgalmi kínálatába, melyet gyönyörű vadászterületek (apró- és nagyvaddal) is kibővítik. Ezeknek a vadászterületeknek különösen nagy a vonzereje a külföldi vadászok számára, kik e tájra sok európai országból érkeznek.

Kiállítás a mozdony MÁVAG - MÁV 375,912 a vasútállomás Belovár.

Belovár városa Horvátország jelentős iparközpontjai közé sorolható, fejlett élelmiszer és fafeldolgozó iparával. A község az egész Horvátország fejlődésének fontos tényezője, mivel egy fontos nemzetközi útvonal mentén fekszik, mely Zágrábon keresztül összeköti Közép és Kelet Európát az észak adriai közlekedési pontokkal.

Belovár közvetlen közelében számos kirándulóhely és idegenforgalmi látványosság is található, mint a Bilogora és a Kálnik-hegység, a Šodericai víztározó és Hlebine, amely a naiv festészet központja. Jelentős a több mint 140 vendéglátó-ipari objektum kínálata mely majdnem kizárólag különleges és tájjellegű. Fontos még megemlíteni a fejlődésben lévő falusi turizmust, melyet kiegészítenek a különböző sport- és üdülőobjektumok, melyek e község egyes falvaiban épültek fel.